Véget ért az idei VB, úgyhogy máris lehet készülni a következőre! Jövőre Trondheim környékén lesznek a versenyek, mához pontosan 348 napra. Ám mielőtt még belevetném magam az edzésekbe, néhány szóban azért megemlékeznék az idei Világbajnokságról is. Ha két szóval kéne leírnom, hogy milyen volt az idei VB, akkor azt mondanám, hogy nagyon furcsa. Furcsa, hiszen itthon rendezték, hazai terepeken versenyezhettünk, sokkal felkészültebbek voltunk, mint általában, nagyjából tudtuk, hogy mire számíthatunk. A rengeteg szurkoló többsége ezúttal elsősorban nekünk drukkolt, ismerős arcok mászkáltak mindenfelé. Érezhetően voltak elvárások is, de azt hiszem, a csapat többsége ezt nagyon jól kezelte, és egyáltalán nem teherként élte meg. Épp ellenkezőleg, nagyon jó volt ennyi hazai szurkoló előtt futni!
Olvasd el ezt a bejegyzést

Csalódást keltő középtáv selejtező, másnap, versenyen kívül lefutott döntő pálya, hely a hosszútáv döntőben, de nem elindulás. Kb. ezek voltak az előzmények. A hosszútávhoz még annyit, hogy a középtávú kiselejtezés után se merült fel bennem, hogy mégis el kéne indulnom a hosszú döntőben, pedig sokan kérdezték. De ezt már sokkal korábban eldöntöttem, lesz, ami lesz, én a váltóra akartam koncentrálni, és a hosszú döntő túl sokat kivett volna belőlem. Persze így tényleg szükségem volt egy jó váltó futásra/eredményre, különben nagyon satnya lett volna a VB-m, szerencsére mindkettő összejött.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Megkésve bár de törve nem, íme az elmaradt beszámoló a VB-ről, illetve annak középtávú számáról. Szóval mi is történt? Jó formában voltam, föl voltam készülve, ráhangolódtam egy jól sikerült hosszútávú selejtezővel, és aztán simán kiestem. Pedig tudtam, hogy nem kell semmi extrát csinálnom, csak futnom egy átlagosat, és akkor bejutok… Nem kell kapkodni, nem kell sietni, csak nyugodtan. Jó, persze érdemes minél jobb helyen továbbjutni, de nagyon csapásgyártódásra nem lehetett számítani, és középtávon az esetleges együtt futásokra se lehet építeni, ha 2 perccel befognak az már régen rossz. (kivéve, ha az illető, aki befog, bizonyos Gueorgiou névre hallgat, de hát ennek 44:1-hez az esélye) Szóval csak nyugodtan! És ehhez képest mit csináltam? Eltürelmetlenkedtem az egyest!
Olvasd el ezt a bejegyzést

Na ezért megérte kihagyni a hosszútávot! Köszönjük mindenkinek, aki szurkolt, és gratulált, beszámoló később.

Kiestem! Az első pontra.

Tegnap, nagyjából a terveknek megfelelően, teljesítettem a VB-n a hosszútáv selejtezőjét. Az eredmény két szempontból nagyon bíztató, de egy kicsit figyelmeztető jellegű is. A pálya eleje, ami a terepjellemzők miatt már-már középtáv jellegűnek is mondható volt, nagyon jól ment. A 4-es ponton vezettem, és még a nyolcason is az első háromban voltam, kevesebb mint 20 másodperc hátránnyal. A nyolcas után viszont hagytam magam behülyíteni egy frissítőponttal, és aztán a pálya hátralevő részében több kisebb és további két nagyobb hibát is elkövettem.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Rohamosan közeledik az idei Világbajnokság, pénteken már utazunk is Csehországba. Holnap futom az utolsó komolyabb edzésemet a versenyek előtt, csütörtöktől pedig lényegében már csak pihenő lesz. Két számban fogok indulni, a középtávon, és a váltóban, valamint úgy alakult, hogy a hosszútáv selejtezőjében is rajthoz állok majd, de ez utóbbi csak egy „rendhagyó” edzés lesz. Nem terveztem indulni, a döntőben semmiképpen sem futok – a váltó miatt – de miután Novai Gyuri lemondta a részvételt, és mások se tolongtak a megüresedett hely feltöltésére, lecsaptam a lehetőségre, hogy a középtávú „éles” futásaim előtt két nappal versenyhelyzetben hangolódhassak rá az év legfontosabb versenyére. Düdü pedig rábólintott.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Vasárnap, a sprint döntővel véget ért az idei VB. Végre… Hosszú egy két hetet töltöttünk el Kijevben, kevés olyan országban jártam eddig, ahonnan úgy Isten igazából haza vágytam volna. Hát Ukrajna ilyen volt. A záró számban azért szerettem volna egy jó futást összehozni, és ezzel lehetőség szerint egy jó eredményt is zsebre vágni, de ez végül nem jött össze. Igazából nagyságrendekkel elégedettebb vagyok a futásommal, mint a középtáv döntő teljesítményével, pedig az eredményem még pár helyezéssel gyengébb is lett. Dehát sprinten egyetlen kis áramszünet sem fér bele – nemhogy kettő.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Mint ahogy azt már tegnap írtam, a középtáv döntőt csúnyán elcsesztem, mert nem a megfelelő hozzáállással vágtam neki. Nem volt meg a kontroll a versenyzésem felett, csak fejetlenül rohangásztam az erdőben. Végül 35. lettem – amivel, tulajdon képpen, kiegyeztem volna a verseny előtt. Csakhogy utólag megnézve a versenyt, különösebb megszakadás nélkül egy 20-25. hely közötti eredmény is simán realitás lehetett volna. Ráadásul a teljesítményem – túlzás nélkül – valami borzasztó volt. Viszont igen eseménydús…
Olvasd el ezt a bejegyzést

A mai középtáv döntőt csúnyán elcsesztem. Én voltam a hülye, nincs mit szépíteni. Az előzetes várakozásaim után a selejtezők, különösen a középtáv, „túl jól” sikerültek. Megvezettek. Elhitették velem, hogy „jó vagyok”. Pedig ilyen nincs is. Egy versenyen lehet jól vagy rosszul teljesíteni, de senki sem jó vagy rossz. Beleestem abba a hibába, hogy azt hittem, hogy majd magától fog menni. És persze túl sokat is akartam. Nem volt meg a kontroll, nem volt meg semmi. Csak mentem, és persze nem ment magától. Hülye voltam, megérdemeltem.

Bővebben majd kicsit később. Most az a legfontosabb, hogy rendbe tegyem a fejem a vasárnapi sprint előtt. Meg kell találnom azt a hozzáállást, amivel az optimumot kihozhatom magamból. Van rá 3 napom.

Csaba