Érdekes dolog történt velem a minap: dobogóra álltam a Normáltávú Bajnokságon! Mit ne mondjak, meglepett a dolog, ugyanis nem sok előjel mutatott ilyen végkifejlet felé. Először is, ugyebár két hete elhaltam a Cseh OB-n, ezt már mindenki olvashatta. Aztán mivel a cseheknél egy kicsit meg is fáztam, a következő hét nem sok edzést hozott, egészen konkrétan nullát. Ebből futottam a Főiskolás OB-n, úgy ahogy. Begyűjtöttem a számos távol maradóknak köszönhetően előre borítékolható második helyemet, de nem egy kirakatba való futással, és nem is mondanám, hogy túl simán. Erre jött aztán most az OB hétvége, először is szombaton a selejtezővel, ami valami rettenetesen rosszul esett. Már az első pontok után éreztem, hogy ez nem az én napom, szenvedtem, de nem haladtam. Hogy hogyan lett aztán mindezekből másnapra egy szinte már könnyen eső, és mégis egész tempós futás, azt nem tudom. Pedig nem lenne rossz rájönni!

Olvasd el ezt a bejegyzést

Mind a két héttel ezelőtti éjszakai, mind a most hétvégi középtávú OB-n az 5. helyen végeztem. Úgy látszik, most ennyire vagyok hitelesítve. Viszont amíg az éjszakai lehetett volna jobb is – sokkal jobb is – addig a középtávú 5. helyemmel maximálisan elégedett vagyok. Vagyis azért mégse maximálisan, mivel úgy tűnik, hogy egy bizonyos Zsebe Isti újfent kezd sportot űzni abból, hogy ugyan minimális különbségekkel verjen meg, de azt stabilan. Volt már ilyen korábban is, úgy 10 évvel ezelőtt. Akkortájt is ezzel ment az idegeimre. Tiszta déjà vu!
Olvasd el ezt a bejegyzést

Két éve még csatáztam Ádámmal az első helyért, idén maximum a hátát nézhettem volna egy rövid ideig, ha elég közel rajtoltam volna hozzá a döntőben, hogy utolérjen. Ettől függetlenül az idei OB-t maximálisan sikeresnek kell, hogy értékeljem, azok után, hogy eleinte be se akartam nevezni az előre sejthető cirka 20km-es pályahossztól való – hát hogy is mondjam – egészséges viszolygásom nyomán. Nem kellett nagy jóstehetség ahhoz, hogy tudjam, ez bizony most fájni fog. Aztán mégiscsak beneveztem, valahogy úgy voltam vele, hogy a selejtező még biztosan menni fog, a döntőt meg majd maximum lerövidítem…
Olvasd el ezt a bejegyzést

Hétvégén az aggteleki VB terepen rendezte kedvenc :) hazai egyesületem az idei utolsó egyéni OB-t, a normáltávút. A pályák, hogy őszinte legyek, nekem sem a selejtezőben, sem a döntőben nem nyerték el túlságosan a tetszésemet, nem volt bennük komolyabb útvonalválasztást igénylő átmenet, csak nyomni kellett egyenesen, értelem szerűen ívelgetve a nagyobb domborzati formákat. A selejtezőben még nem nyomtam annyira, a döntőben viszont már annál inkább, és végül Ádámmal az utolsó pontokig is szoros versenyben sikerült megszereznem a győzelmet!
Olvasd el ezt a bejegyzést

A hétvégén megvolt a klasszikus OB, az idei utolsó versenyem, a szezon egyik csúcspontja, amire gyakorlatilag a VB befejezése óta készültem. Egy kicsit presztízs verseny, a jövő évi VB terep szomszédságában, és jött kismillió külföldi, szinte a teljes élmezőny. És jól sikerült, nagyon jól. Idén szokás szerint felemás szezonom volt, hiszen nem minden jött össze, de a korábbi évekhez képest sokkal több előremutató eredményem volt, olyanok, amik már önmagukban is megállják a helyüket. Az OB beszámolót egy kis szezon áttekintéssel kezdeném:
Olvasd el ezt a bejegyzést

Mint ahogy azt az előző bejegyzésem végén futólag elejtettem, az idei Középtávú OB-ra azzal a feltett szándékkal jöttem haza, hogy lehetőség szerint begyűjtsem első felnőtt Bajnoki címemet. Tudtam, hogy most vagyok olyan formában, hogy megverhessem Ádámot, még ha fizikailag ő még mindig jobb is egy kicsit. Semmi mást nem kellett tennem, csak futnom egy hibátlan versenyt. Ami persze nem olyan könnyű dolog…
Olvasd el ezt a bejegyzést

Kicsit késve ugyan, de azért írnék pár sort az idei ONEB-ről. Vagyis leginkább a futásomról, hiszen a versenyen úgyis ott volt mindenki. Szóval a selejtező, az utóbbi idők trendjéhez illeszkedve, ezúttal is elég vacakul ment. Volt 2-3 nem túl jól sikerült útvonalam, 3 kisebb, és egy elég nagy pontközeli hibám. Azért persze a döntőbe jutást abszolváltam – második helyen – de Zsebe elég csúnyán lemosott. Kicsit el is könyveltem magamban a másnapi méretes zakót. Mármint hogy Istitől is, hiszen abban a kezdetektől fogva biztos voltam, hogy ki fogja nyerni a versenyt. Ádám ezt az OB-t csak elveszíthette – volna.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Az egyik szemem sír, és a másik is. De hát így van ez rendjén, ha az ember nincs jó formában, nem fér fel a dobogóra. A tegnapi Sprint OB-n a 4. helyen végeztem, majd’ két perccel lemaradva a győztes Kovács Ádám mögött. Ádám nem bízta a véletlenre, az egyes ponttól kezdve végig vezetett, a 21 átmenetből 14-et megnyert… Józsa Gabi lett a második, Zsebe Isti pedig harmadik, előttem még mindig 45 másodperc előnnyel.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Igen, újra itt! Bizony szomorú, de nem írtam semmit honlapomra immáron 7 hónapja. A több mint fél éves kihagyásnak számos oka volt, bár ezeket leginkább a “kifogás” jelzővel lehetne illetni. Kétségtelen, a legfőbb ok az volt, hogy nem volt kedvem írni. Április közepén egyszer még megpróbálkoztam feldolgozni a félelmetes gyorsasággal felhalmozódott anyagot, de végül nem jutottam a végére. Leginkább csak elkezdtem… A Spring Cup-ról még úgy ahogy megírtam, amit akartam, de ez volt minden. Jobb később, mint soha alapon ezt az írást most felrakom – ha már egyszer megírtam ne vesszen kárba: Spring Cup itt
Ezen túl azonban azt hiszem nem fogok különösebben részletesen beszámolni az elmúlt időszakról.
Csak vázlatosan (így is hosszú lesz):
Olvasd el ezt a bejegyzést

0. Davidik Marian 1. Józsa Gábor 2. Kovács Ádám 3. Gösswein Csaba

A hagyományosan legrangosabb OB-t idén Kiskunhalas mellett rendezték a szegediek, a tőlük megszokott magas színvonalon.
A terep egy eddig még nem használt, de jellegében már ismerős tipikus homokbuckás alföldi erdő. Technikailag nem túl nehéz, útvonalválasztást szintén nem nagyon kínáló terep. A feladat tehát a koncentráció magas szinten tartása és a hibák elkerülése volt. Egy 16km-es meglehetősen monoton futást igénylő pályán nem egyszerű feladat. A legjobban a szlovák Davidik Marian oldotta meg ezt a feladatot, és 80 perces idővel futott a célba. Mögötte szoros versenyben Józsa Gábor szerezte meg a Bajnoki címet.

Szombaton a selejtezőkkel kezdődött a verseny. Itt még esős időben futottunk, de másnapra már kisütött a nap és nagyon kellemes őszi idővel járult hozzá Bajnokságunk lebonyolításához. Itt még nem kellett túlzásba vinni a futást, aki elég jó ahhoz hogy a döntőben eséllyel induljon, annak be kell tudnia jutnia könnyebb futással is.

A két kép közt van három apró különbség. A helyes megfejtők közt hetente kisorsolok valamit. :-)

Isti előttem indult a döntőben és annak ellenére, hogy a pálya utolsó negyedében be is villant néha a háta előttem a távolban, megfogni nem tudtam. Kiegyensúlyozott futással ő is előkelő helyen ért célba, így mindhárom junior pontszerzőként végzett felnőttben!

Az én futásom elég jól sikerült. Hibázni szinte nem hibáztam, ami bennem volt fizikailag azt ki is futottam magamból. Nem esett túl jól a monoton ritmus, hiányoztak a hegyek, a felfelék és lefelék. Talán a képből is látszik milyen görcsösen futottam már a pálya végén.

Gábor is és Ádám is hibázott egy keveset, de kiemelkedő fizikai felkészültségüket kamatoztatni tudták ezen a terepen, és mindössze 4 másodperc különbséggel értek célba a végén. Jó látni, hogy ilyen szoros versenyben dől el egy OB Bajnoki cím, ez mindenkinek csak használ. Persze nem jó érzés 4 másodperccel kikapni, bár azt hiszem ezt még nem tapasztaltam. Én 2 illetve 3 másodperccel szoktam második lenni. :-)

Rövid kis beszámolóm ezzel véget is ért volna, biztos vagyok benne, hogy lesz még OB, amiről többet fogok írni!