Alább pár jobban sikerült kép a nyári norvégiai túránkról. A képekre kattintva meg lehet őket tekinteni valamivel nagyobb méretben is.

Hogy ne rögtön a legjobb képekkel kezdjük, ő itt csak egy sima fjord.

Az Atlanti út névre hallgató látványosság. Erről azt kell tudni, hogy “az apró szigeteken íves hidakon végigugráló 8 kilométernyi út a világ top látványútjainak sorába küzdötte fel magát”. Hát, ezt azért én lehet nem állítanám, de kétségtelenül jópofa. És az is érdekes kérdés, hogy vajon kinek jutott eszébe, hogy pont ezeken a kis szigetecskéken keresztül építsenek utat…

“Troll templom” névre hallgató turisztikai látványosság bejárata, bakancs, meleg ruha, és fejlámpa ajánlott, belépés csak saját felelősségre.

Miután Skuló ledes fejlámpájának halovány fényében (töksötét) valahogy átjutottunk a barlang legszűkebb járatain is a barlangpatakban gázolva, ide érkeztünk.

Barlangászás után fel-”futottunk” a legközelebbi hegyre.

Aztán meg le – 100 perc alatt, ha jól emlékszem, megtettünk vagy 9 kilit.

Föntről el lehetett látni erre is, vagyis az Atlanti út irányába.

Hegyek tóval és hegyekel a tóban.

Ő itt a Troll ösvény kezdete vízeséssel.

A Troll ösvény egy jókora hágó egyébként, jó kis szerpentínnel, meg persze vízeséssel.

Na, fölülről ilyen – egyébként korábban nem tűnt fel, hogy Norvégiában a legtöbb jópofa dolognak valami közük van a trollokhoz.

A tetején természetesen van turisztikai központ, vízeséssel, meg lehet venni kis trollokat is.

Zúgó patak…

…tiszta vízzel.

Fjord komp, csak hogy legyen ilyen kép is (alagutast nem rakok fel, mert azok kevésbbé fotogének – pedig volt szerencsénk olyanhoz is, ami egy 360 fokos fordulatot tett meg a hegy belsejében, majd saját maga fölött ért ki újra a felszínre).

A Geiranger fjord (“The most beautiful fjord in the world”) vége.

Meg a másik irányból is.

Vízesés #234

Vízesés #235

Vízesés #236 birkákkal.

Kulacs megtöltve.

Régi kereskedőút – mostmár van helyette rekordhosszú alagút, de az nem olyan látványos.

És mivel nincsenek beláthatatlan kanyarok sietős szembejövőkkel, nem is olyan izgalmas…

Hegyvidék

Ez is valami zúgó volt az út szélén.

Megmásztuk, illetve felfutottunk Norvégia legmagasabb csúcsára, a Galdhøpiggen-re is (2469m). Ezen a ponton már túl voltunk azon a gleccseren, aminek a keresztezését az útközben utolért csoport vezetője biztosítókötél nélkül életveszélyesnek minősítette. Mondjuk ez érthető, hiszen nekik abban van a biznisz, ha felvihetik az embereket súlyos pénzekért, és ha mások eközben csak úgy elfutnak mellettük, az rontja az üzletet… (egyébként a gleccser egy szimpla “hófolt” volt, benne oda-vissza jókora kitaposott nyommal, és igazából mérlegeltük, hogy nem megyünk át rajta, ha tényleg veszélyesnek tűnik, de csak a csúcson jöttünk rá, hogy annak a résznek kellett lennie a gleccsernek, mivel máshol még ennyire “gleccserszerűvel” sem találkoztunk…)

Kilátás föntről (Jotunheimen nemzeti park).

Hát őt én is csak képről láttam :-(

A Jotunheimenből kifelé menet – itt se tudta még eldönteni a hó, hogy most akkor elolvadjon-e vagy mi legyen.

Hegyek fjorddal.

Hegyek völggyel

Voltunk gleccsertúrán is a Josterdal gleccseren.

Kötél, csákány, szöges cipő (nem tájfutó), és sok jég.

Skuló bontja a gleccsert. :)

A gleccser alulról.

Egy másik ága messziről.

Egy nap volt rossz időnk a túra alatt, ennél a vízesésénél. Majd legközelebb megnézzük…

Hát én oda nem ültem ki…

Hegyek, fjordok, gleccserek és vízseések mellett ilyen fatemplomok is vannak Norvégiában.

Még egy utolsó fjordkompos kép ráadásnak.

Útvonalunk