Az idei litvániai Junior VB-n résztvevő norvég csapatban volt valami különleges. Valami megfoghatatlan a mentalitásukban, ahogy a versenyekre készülnek, ahogy a versenyek közt pihennek. Valami ott, körülöttük a levegőben. Szinte érezni lehet. Talán ők a világ legjobbjai. Talán tudják is ezt magukról. De mindeközben olyan természetesen viselkednek, mintha ők is csak egyek lennének a sok közül. Talán azok is.

Sosem gondoltam volna, hogy egy olyan tájfutó nagyhatalomnak számító országban is, mint amilyen Norvégia, előfordulhat olyan eset, hogy egyetlen klub adja a válogatott nagy részét. Egészen addig elképzelhetetlen volt ez számomra, amíg ennek a klubnak a tagja nem lettem. Idén a norvég fiú csapatba hatból négy futót az Östmarka OK adott. Fél év alatt még nem sikerült rájönnöm, hogy mitől más ez a klub, mint a többi, de az biztos, hogy van bennük valami különleges.

Már a tavalyi Junior VB-n Svájcban, amikor Olav Lundanes 18 évesen fantasztikus futással maga mögé utasította a világot lehetett sejteni, hogy ennek lesz folytatása. Akkor még csak három fő képviselte a klubot a válogatottban, plusz az edző. Az edző, akit dán nemzetisége ellenére tavaly az év edzőjének választottak Norvégiában, és akinek az irányításával készült tovább a csapat az idei viadalra is. Kenneth Buch érdekes figura. Az egyik első sztori, amit róla hallottunk, már önmagában hajmeresztő. Tavaly a VB pihenő napján mi is tettünk egy kis kirándulást a versenyközponttól nem messze elhelyezkedő Verzasca-völgybe, ami többek közt magáénak tudhatja Európa legmagasabb völgyzáró gátját, a Vogorno gátat. Ezen a gáton az elvetemültek 255 svájci frankért (45ezer forintért) levethetik magukat a 220 méteres mélységbe egy gumikötéllel a lábukon. Az angol nyelvben bungy jumping-nak nevezetett őrült atrakcióra egész biztosan nem sok önként vállalkozó van, de egy-egy azért akad néha. A norvég válogatott edzői között is akadt egy tavaly. Persze nem csak úgy úri passzióból ugrott le, fogadás állt a háttérben. Még a VB előtti esélylatolgatások közepette merült fel, hogy van-e esélye Olavnak nyerni? Szó szót követett, majd jött a VB, Olav nyert, Kenneth pedig ugrott. Hogy a fogadásnak mekkora hatása volt (ha volt egyáltalán) Olav eredményességére, azt nehéz lenne számokban kifejezni, de talán a csapat miliőjéről, és persze Kennethről elárul valamit. (és talán, ha Hrenkó Laci vagy Nagy Árpi is felajánlja tavaly, hogy leugrik a gátról, ha nyerünk valamit.)

Minden esetre a csapat felkészülése idén is jól sikerült. Olav mellett Anders Skarholt emelkedett még ki különösen a mezőnyből. Ők ketten juniorban szinte verhetetlenek voltak a tavasz folyamán, és a váltó csapat felnőttben is letette már a névjegyét. Az alig két héttel a VB előtt megrendezett Norsk O-festival 4 fős váltó versenyén a 4 válogatott juniorunkkal felálló Östmarka 1-es váltó kishíján elverte a felnőtt mezőnyt. Anders első futóként majd’ 1 perc előnyt tudott hozni olyan mezőnyben, ahol nem egy nagy név futott. Második és harmadik futóink, Tore Mo, és Erik Sagvolden (akinek az apja még 83-ban Magyarországon volt váltó világbajnok) továbbra is maguk mögött tudták tartani a mezőnyt, és csak az utolsó, negyedik pályán tudták a különböző országok felnőtt válogatott futói elvenni Olavtól az első helyet.

Ezek után el sem tudtam képzelni, hogy a Junior VB-n kikapjon ez a csapat, és Olav címvédését is csaknem biztosra vettem. Zsebe Istivel magunk közt három aranyérmet valószínűsítettünk az Östmaka futóknak, ami azt jelentette volna, hogy mindössze egy egyéni számot engedhettek volna ki a kezükből. Ők persze sokkal szerényebbek voltak, de biztosan tudtában voltak esélyeiknek.

Ehhez képest csalódást keltően indult a VB. A sprint számban az első 10-be sem fért be Östmarkás. Olav 11. helye reális volt, hiszen ő nem gyorsaságáról, hanem sokkal inkább erejéről és küzdeni tudásáról híres. De Anders 26. és Erik 32. helye hatalmas csalódás volt. Mindketten hibáztak, miközben Tore rossz pontfogása a mezőny legvégére sorolta őt. A klasszikus aztán már határozottan jobban ment a csapatnak. Olavnak ugyan nem sikerült a címvédés, csak második lett, de Anders nagyon jó időt futva azért bebiztosította az aranyérmet a klubnak. Erik ezúttal már két hellyel 30-on belül végzett, miközben Tore továbbra sem találta a ritmust, 62. helye még mindig messze elmaradt képességeitől. A pihenő nap után, a középtáv selejtezőiben azonban már ő is villant, az egyik csoportot megnyerte. A döntőben aztán szintén jól futott, a 12. helyet szerezte meg, amivel végre elégedett lehetett. Mindeközben Olav begyűjtötte idei második érmét, ezúttal egy bronzot, öt másodperccel az élen holtversenyben végző dán-cseh duó mögött. Erik ezen a távon szerepelt a leggyengébben, csak 45. lett, és Anders, akárcsak a sprintet, a középtávot is elkapkodta. A három egyéni szám után ugyan már megvolt a három érem a klubnak, de csak egy volt arany. És jött a várva várt váltó. Az élet azonban kiszámíthatatlan. Andersnek van egy pár éve már ismert szívelégtelensége, ami ugyan még csak kétszer okozott neki problémát, mégis elő volt már irányozva műtétre a VB utánra. Gondolom Murphy törvényei alapján is akkor jönnek ki az ilyen dolgok, amikor a legkevésbé kéne, mondjuk egy VB váltón, minden esetre most is így lett. A pálya első szakaszán Anders és az ukrán futó egy hajszálnyival el tudtak szakadni az üldöző bolytól, de aztán Andersnek oly mértékben felszökött a pulzusa, némi szívtáji fájdalom kíséretében, hogy meg kellett állnia. Perceket vesztegelt ott, amíg annyira lenyugodott a szíve, hogy folytatni tudta a futást. Végül 2 és fél perc hátránnyal érkezett célba a 13. helyen. A második pályán Erik már első hatban váltotta Olavot, aki pedig szokás szerint hozta a formáját, és ha párszáz méterrel hosszabb a pálya, a második helyre befutó svédeket is megfogja. Így csak harmadik lett az Östmarka, ami egyértelműen elmaradt a várakozásoktól. De így is, a heti termés, egy arany, egy ezüst, és két bronz. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy ez a nem különösebben nagy oslói klub junior vonalon a világ legjobb klubja. Hogy mitől ilyen jók, az jó kérdés, de szeretnék rájönni.

Gösswein Csaba
Tájoló 2006/06