2005. október 7-9. Graz, Ausztria

Október első hétvégéjén ismét felkerekedtünk, hogy megméressük magunkat a nemzetközi mezőnyben. Az úti cél Graz volt, a Junior Európa Kupa központja. A Junior EK egy olyan verseny, melyen ifi és junior kategória van a két egyéni számban, váltón pedig férfi és női. Valahol az Ifi EB és a Junior VB közt lehetne elhelyezni, ha rangsort akarnánk felállítani. És ez a mezőnyökön is meglátszott. A svájciak és a csehek gyakorlatilag “B” csapattal érkeztek, valószínűleg a válogatotthoz közel lévőknek biztosítottak így versenyzési lehetőséget. A svájciaktól a Junior VB-n középtávon győztes Hertner Fabian és a normáltávon második Rüedlinger Andreas is hiányzott, a cseheknél pedig szintén nem a két héttel korábban rendezett Cseh OB dobogósai indultak. A Skandinávokat egyedül a norvégok képviselték, de ők viszont teljes csapattal. Legnagyobb örömünkre a hosszútávon világbajnok Lundanes Olav is itt volt, és juniorban futott, annak ellenére, hogy még csak 18 éves. Adott volt a lehetőség a visszavágásra a Junior VB-n elszenvedett vereségért! Ha értesüléseim nem csalnak, magyar csapat eddig mindössze egyszer vett részt ezen a versenyen még pár évvel ezelőtt. Minden esetre idén mi is kiállítottunk egy csapatot és 6-3 lány illetve 5-5 fiú képviselhette Magyarországot az eseményen.

A programunk csütörtökön kezdődött, amikor kiutaztunk Grazba és részt vettünk egy edzésen. A megismert terep azt hiszem tipikus osztrák terepnek mondható. Túlnyomó többségében jól futható fenyves, helyenként zöld foltokkal tarkítva, a domborzatot pedig lefutó völgyek és gerincek teszik változatossá. Az egyetlen kellemetlenséget az elmúlt hetek esős időjárása miatt kialakult saras, csúszós talaj és néhol a felnőtt szeder jelentette. A terepbemutató végeztével hazaautóztunk Szentgotthárdra és ott töltöttük az éjszakát. Péntek délelőtt utaztunk vissza Grazba és foglaltuk el a hivatalos szálláshelyünket. A déli ebédet követően nem volt sok időnk sziesztázni, a sprint verseny “0″ ideje rohamosan közelgett.
Az idei Európa Kupán a sprintversenyt nem városi környezetben rendezték, hanem rendes erdőben 1:7500-as térképen. A 17-20 perces győztes idők miatt pedig már-már rövid középtávnak is lehetett volna titulálni ezt a versenyszámot. Személy szerint mindezeknek maximálisan örültem, hiszen a városi sprint nem tartozik a kedvenc versenyszámaim közé, ellenben az ilyen rövidtávú versenyek annál inkább. A pályánk első fele hemzsegett az útvonalválasztásoktól, az egyes pontra rögtön három alternatíva is volt. Tóth Ádám fantasztikusan futott, sorra kiválasztotta a legjobb útvonalakat, és hibátlanul végre is hajtotta őket. A pálya első harmadában 20-30 másodperces előnyre tett szert, amelyet egészen a nyolcas pontig őrzött, de a kilencesre – rövidtávú versenyről lévén szó – hatalmasat hibázott, és kiengedte kezéből a győzelmet. Pedig innen már csak a befutó pontig kellett volna eljutni, és oda is szalagozáson… Ezek után az én ölembe hullott a második hely, amely kapcsán kicsit olyan érzésiem voltak, mint a 2003-as szlovákiai Ifi EB sprinten, amikor Kovács Ádám pontkihagyása miatt lett Zsebe Isti Európa bajnok, én meg második. Csak ezúttal Tóth Ádám volt az, aki elveszítette a győzelmet… Az eredi sprint egyébként az egész mezőnyt megtréfálta, mindenki rengeteget hibázott. Az én futásomban például 30-40 másodperc maradt pontközelben és az első három pontra rossz útvonalakat választottam, ami durván fél percbe került. És ezzel dobogóra lehetett állni, ritka az ilyen sprintverseny. A többiek szereplése kicsit visszafogottabb volt, Lenkei Zsolti 10. helye nevezhető még jónak az ifi kategóriában.
Szombaton a normáltávú versennyel folytatódott a program. Magunk közt szólva a rendezők nem álltak mindig a helyzet magaslatán, nagyobb zökkenő nélkül megrendezték ugyan a versenyeket, de leginkább az információ áramlás terén bizony komoly hiányosságok voltak. Ezen a napon például csak reggel tudtuk meg, hogy a célból majd buszokkal visznek minket a rajtba, ahonnan pedig megfeledkeztek a ruhák és táskák visszaszállításáról gondoskodni. Már javában rajtoltak az első indulók, mire sikerült megoldani ezt a problémát, és kerítettek egy kisbuszt, amivel oda-vissza furikázhatták a csomagokat. De az ilyen apróságokról megfeledkezve mindannyian igyekeztünk inkább az előttünk álló versenyre koncentrálni. A pályákban ezen a napon is leginkább talán az útvonalválasztáson volt a hangsúly, mivel pontközelben nem nagyon volt olyan komoly feladat, mint mondjuk a svájci VB-n. Én azt hiszem eddigi egyik legjobb futásomat hoztam össze, az egész pályában összesen nem nagyon maradt több fél percnél, és ez is csak egy-egy nem teljesen tökéletes útvonal miatt. Kovács Ádám is hasonlóan jó futást produkált. Egyszer útvonalban kétszer pedig pontközelben kapott nagyjából 1-1 percet, és ezzel ki is alakult köztünk a 3 perces különbség, ami még mindig elég volt a második helyre, és ezzel kettős győzelmet arattunk. A 18 éves junior világbajnok rövidtávon elkövetett hibája után ezen a napon sem alkotott olyan kiemelkedőt, mint a Junior VB-n, és csak az ötödik helyet tudta megszerezni.
Lenkei Zsolti ismét az első 10 környékén futott, de ezúttal eggyel pont kicsúszott, és 11. lett. Péley Dorka pont ellenkezőleg. ő a kilencedik helyet szerezte meg, miközben Szerencsi Ildi is jól szerepelt, a 13. helyen végzett. Az egyéni számokban visszavágtunk a Junior VB-ért, vasárnap következett a váltó!
A záró versenyszámban minden ország annyi váltót indíthatott, amennyit csak tudott, azaz teljes csapat esetén 4-4-et. Mi 9 lány és 10 fiúból álló csapatunk mellett 3-3 váltóval sorakoztunk fel a tömegrajtoknál. A csapatösszeállításoknál nem akartuk túlbonyolítani a dolgot, és a jövő évi Ifi EB és Junior VB felkészülés érdekében a “fix” csapatokhoz inkább nem nyúltunk. Tehát gyakorlatilag voltak ifi és junior váltóink, nem keveredtünk. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy az előző nap után a mi váltónk milyen tervekkel vágott neki a versenynek. A “megszokott” felállásunkon (Ádám kezd, Isti befejez) azonban változtattunk, mert ez a sorrend már többször nem jött be igazán. Ezúttal én kezdtem, Isti volt a második, és Kovács Ádámnak jutott a befutó poszt. Az első átmenet egy szép hosszú húzás volt keresztül egy hegyen, szépen megszórta a mezőnyt. Az én egyesem volt a legmesszebbi pont, még jó 70-80 méter volt a pontomig, amikor már keresztbe futkorásztak körülöttem a közelebbi pontokat leggyorsabban fogók. A pálya közepén is jól működött a Farsta, szépen szétszedte a mezőnyt, önálló tájékozódásra volt szükség. Ráadásul ezen a szakaszon egy sűrű fenyvesben kellett megfogni 2-3 pontot az igencsak hullámos oldalban, nagyon technikás része volt a pályának. Itt értem utol Szabó Bandikát, akinek szintén rövidebb volt az eleje, de innen megegyezett a hátralévő pályánk, és csaknem végig együtt is maradtunk. Kiérve a zöld részből, nem láttam előttem senkit, csak mögöttünk jöttek páran, de úgy sejtettem, hogy egy-két embernek azért kell lennie előttünk is. Amikor a 10-es pontot fogtam már csak egyetlen angol srácot láttam mögöttem is, de a 11-es hosszú átmenet végén egyszerre megjelent mögöttem egy egész tucat ember. A csehek ifi tehetsége Kodeda Stepan előre állt, és alaposan elhúzta az egész vonatot, 100 méterrel csúsztunk mellé a pontunknak. Ezt a 100 métert aztán csak két perc alatt sikerült leküzdeni. Sajnos a hibázásból elég rosszul jöttem ki, a vonat hátsó harmadába kerültem. Ezután már csak az átfutó és a kiskör volt hátra, és a vonatunk végéről nem sikerült előrébb kerülnöm. A 13. helyen váltottunk, Bandika is befutott mögöttem 8 másodperccel a 14. helyen. Kiderült, hogy az egyik svájci váltó az egyik norvéggal fej-fej mellett váltottak az első két helyen, és utánuk a mi vonatunk jött két és fél, három perccel lemaradva. Tehát a hiba előtt durván fél perc hátrányunk volt és 4-5. helyen futottunk… Minden esetre Zsebe Isti és Kerényi Máté is nekivágtak a pályának. Isti a pálya első felében felfutott az élbolyra, de sajnos nem sikerült befutnia velük, és még az átfutó előtt újra visszacsúszott. Végül csak 2 helyet tudott javítani az eredményünkön. Kovács Ádám azonban ma is a hozta a jó formáját, és az átfutónál harmadik helyen bukkant ki az erdőből. Az első két váltó egy perccel volt előttünk, őket megfogni már nem volt esélye, és sajnos mögötte nem sokkal jött a svájci váltó befutó embere is. És ez lett a vesztünk. A kiskörben egy ici-pici hiba után a svájci megelőzte Ádámot, és utána már nem tudta visszaelőzni, 9 másodperccel mögötte érte el a célvonalat. Annak ellenére, hogy itt is, akárcsak a Junior VB-n, legalább kétszer buktuk el az érmes helyezést, ennek most mégis tudtunk örülni. A negyedik hely azért már mégsem olyan rossz, még ha szebb befejezést szerettünk is volna. Mivel a junior világversenyektől Isti és én is ezzel elbúcsúztunk, kétséges mikor fog újra felállni ez a váltó, ha még fel fog állni egyáltalán. A felnőtt kategória már egy más világ, talán soha többet nem fogunk így együtt egy váltóban futni, olyan jó lett volna éremmel zárni le ezt a közös korszakot.
Az ifi váltó a 11-edik helyen zárt, míg a lányoknál a Zsigmond Vanda, Őry Eszter, Péley Dorka összeállítású váltó végzett a legjobb helyen, szintén tizenegyedikek lettek.

A váltó végeztével a csapat egyik fele tovább utazott Szlovéniába, egy rövid edzőtáborba, hogy a jövő évi Ifi EB terepeivel ismerkedjenek, mi juniorok pedig hazafelé vettük az irányt. Azt hiszem, egy jól sikerült versenyen vagyunk túl, ismét megmutattuk, hogy ahogy Janó mondaná “a jövő a lábainkban van”.

Gösswein Csaba
Tájoló 2005/9