Junior Világbajnokság,
2005. július 12-16. Tenero, Svájc

Svájc legdélibb részén, Ticino kanton festőien szép, pálmafákkal és hatalmas gesztenyeerdőkkel borított vidékén rendezték meg az idei Junior Tájfutó Világbajnokságot. A versenyközpont egy hatalmas tó, a Laggio Maggiore partján helyezkedett el, Tenero ifjúsági olimpiai sportközpontjában. A versenyek közt, 36 ország közel 350 versenyzője élvezhette a sportközpont nyújtotta szolgáltatásokat, hogy csak párat említsünk: strandröplabda, foci és tenisz pályák, pingpong és csocsó asztalok álltak a rendelkezésünkre, volt uszoda, a bátrabbak pedig kipróbálhatták akár a falmászást is. A nézők és a kísérők sem unatkozhattak, a VB kísérőversenyeként a neves Svájci 5 napos került megrendezésre, ugyanezzel a versenyközponttal.
A Junior VB-k programja eddig úgy nézett ki, hogy középtávon selejtező és döntő van, aztán hosszútáv, majd egy pihenőnap után a váltó zárja a versenyeket. Jövő évtől juniorban is bevezetésre kerül a sprint szám, és ennek jegyében az idei rendezők már rendeztek egy nem hivatalos sprint versenyt a VB előtt. Pontosabban a Svájcban évek óta megrendezésre kerülő, a főszponzor Svájci Nemzeti Postáról elnevezett, PostFinance Sprint rangos felnőtt elit versenyt hozták idén össze a Junior VB-vel. Minden ország egy-egy versenyzőt indíthatott a junior versenyen, amit egyébként sok nemzet nem használt ki. Mi éltünk az indulás lehetőségével, vasárnap délután Szerencsi Ildi és Kovács Ádám rajtoltak el Bellinzóna főteréről és futották le az igen látványos és minden más tekintetben is remek sprint pályát. Ildi a hetedik helyet szerezte meg, Ádám pedig 18. lett. Ő sokáig jó helyen állt, de aztán fordítva kezdte el az átfutó utáni kiskört…
Másnap a hivatalos VB programok kezdeteként, a terepbemutatón a klasszikus verseny terepéből kaptunk ízelítőt. Végérvényesen bebizonyosodott, hogy ez bizony nem lesz sétagalopp. A terep leginkább Norvégiára hasonlított, amit később az eredmények is maximálisan alátámasztottak. A térkép 15 000-es méretarányban futás közben szinte olvashatatlan volt. Nem szabad sajnálni az időt térképnézésre, meg kell állni és úgy kiolvasni, különben garantált a hiba. Tömören ezek voltak a terepbemutató tapasztalatai.
Az első éles versenynap a július 12-én, kedden Tesserete község közelében megrendezett középtáv selejtező volt, ahonnan a 3 selejtező csoportból a legjobb 20-20-20 versenyző juthatott az “A” döntőbe. Ez a terep állt legközelebb hozzánk, gyorsan futható szálerdő, egyszerű domborzattal és komolyabb sziklarajz nélkül. Tehát magyar terep volt, amit 4 fiú és 2 lány döntőbejutása is igazolt. Lenkei Zsolti nem kis meglepetésre remek futással második helyen jutott tovább, Kovács Ádám hibázása után nagyon nagy futással felért a hatodik helyre. Lányoknál Őry Eszter szintén nagyon jó futással nyolcadik lett, míg Szerencsi Ildi 15. helyen jutott az “A” döntőbe. Gösswein Csabi taktikázott, könnyen futva a 12. helyet szerezte meg a csoportjában. Zsebe Isti rutinos VB résztvevő lévén szintén könnyen kezdett, de aztán több hibája is arra késztette, hogy végül komolyan küzdenie kelljen a bejutásért, végül 15. lett. Az eredmények alapján bizakodva nézhettünk a döntő elébe, ami a következő napon, szerdán került megrendezésre.
A Taverne falucska környéki terep azonban már korántsem volt magyar terep. Az erdő sűrű volt, nem lehetett messzire látni, és a köves talaj is nehezítette a futhatóságot. Mindemellett finom domborzat és talán még finomabb sziklarajz tette a versenyt rendkívül technikássá.
A versenyzők az előző napi eredményük alapján fordított sorrendben álltak rajthoz. A pályakitűző valószínűleg emberbaráti megfontolásból a terep tetejére tette a rajtot, így legalább a szinttel nem kellett megküzdenünk.
A 25 percre tervezett 3,5km-es pályán a hazaiak nagy reménysége Hertner Fabian fantasztikus időt 21:28-at futott, több mint egy perccel verve a második helyre érkező francia Adamski Philippet. Ahogy várható volt ezen a pályán még a győztesek is hibáztak, aki a legkevesebbet hibázott, az nyert. Csabi lett a magyar csapat legjobbja, 4-5 kisebb, fél-fél perces hiba után 25:12-es idővel ért célba, ami a végén a kilencedik helyre volt elég. Lenkei Zsolti a selejtezőbeli futása után ismét egy nagyon jót futott, első éves ifiként 17. lett juniorban ezen az emberpróbáló pályán, igazán remek eredmény! Isti sajnos több percet hibázott és csak a csalódást keltő 31. helyen ért célba. Ádám futása szintén elég tragikusra sikeredett, 59. lett a 61 fős döntőben, miközben ketten diszkóztak – (az egyik selejtező csoportban holtverseny volt a 20. helyen, ezért a fiúknál 60 helyett idén 61-en futhattunk “A” döntőt). A lányok futása sem sikerült túl jól, Eszter 44., Ildi 54. lett. A világbajnoki címet náluk a svéd Anna Persson vitte haza. A “B” döntôben Zsigmond Száva jól futott, 7. lett. A győzteseket rögtön a verseny után a célban megrendezett “virágceremónián” köszönthettük legelőször. A hivatalos eredményhirdetéseket esténként tartották a versenyközpont sportcsarnokában.
A fáradalmak kipihenésére nem volt idő, a klasszikus verseny már várt ránk. Csütörtökön reggel kilenctől háromnegyed háromig rajtolt a mezőny, és lassan mindenki nekivágott a fizikailag és technikailag is nagyon nehéz versenynek. Kicsit meglepő, de a kemény terep ellenére mégis ezen a napon értük el legjobb eredményeinket. A skandinávok fölénye ugyan meglehetősen szembeötlő volt, de a középmezőny rosszabbul bírta a terhelést, mint mi.
Ádám megkapta azt a rajtlistát, amiről sokan álmodoznak: 4-en indultak mögötte, a norvég és a svájci elhozta az arany és az ezüst érmeket, a közvetlen mögötte induló svéd pedig szintén egy előkelő helyet szerzett meg, nyolcadik lett. A svéd a harmadik pontra érte utol Ádámot, a későbbi gyôztes norvég pedig a 13-asra fogta meg őket. A svéd nem bírta el a norvég tempóját és lemaradt, de Ádám végig el tudott menni a világbajnokkal, így végül az ötödik helyre ért be. Őszintén szólva egy kicsit nehéz minden keserű mellékíz nélkül örülni Ádám eredményének, ugyanakkor ezt az esélyt ki kellett használni, és ha bárki másnak adatott volna meg ilyen lehetőség, akkor pont ugyanezt kellett volna tennie. Sőt, aznap senki más a magyar csapatból nem tudta volna megcsinálni azt, amit Ádám, hogy elfutott a győztessel egy fél pályát. Fizikailag kiemelkedik közülünk, ezen a téren már fel van készülve, hogy jövőre akár világbajnok legyen.
Lundanes Olav. Ez a neve a villámlábú 18 éves norvégnak, aki 72 percet futott a 9,5km-es gyilkos pályán, amin a 20. helyezett már 90 percet futott. 4 percet adott a második helyezett svájci Rüedlinger Andreasnak, harmadik a középtávon is dobogós francia Adamski Philippe lett. Lenkei Zsolti három nap alatt harmadik jó futását produkálva a 21. helyet szerezte meg, Isti pedig a 23. helyre érkezett be. Ezek nagyon szép eredmények. Gösswein Csabi rosszullét miatt félpályánál feladta a versenyt, Szerencsi Ildi balszerencsésen kihagyott egy pontot, ellenben Kerényi Kriszti 35. helye nagyon kellemes meglepetés. A lányoknál egyébként totális skandináv győzelem született. Az első tízbe csak egy svájci fért be a két norvég, két finn, és öt (!) svéd közé. Persze az aranyérem itt is a norvégokhoz került.
A pénteki pihenőnap után szombaton a váltó következett, amitől a magyar csapat a legtöbbet remélte. Évek óta először, fiúknál és lányoknál is 2-2 csapattal álltunk rajthoz. Ez a terep jelentősen különbözött az eddigiektôl, a San Bernardino hágónál, 1600-1900 m között, alpesi terepen zajlott a verseny. A verseny alakulását remekül lehetett követni, mivel pályák egy rövid kezdeti szakasz után visszatértek a cél fölé, majd a legvégén megvolt a szokásos 5 perces kiskör, a középső hosszú szakaszon pedig három rádiós pont volt, úgyhogy a szpíkereknek folyamatosan volt mit közvetíteniük. Sajnos nekünk ez a nap végül nagyon nem jött össze.
A fiú váltók ígéretesen kezdtek, Kovács Ádám nagyszerű futással második helyen hozta az “A” váltót, és Lenkei Zsolti is hetedikként váltotta Kerényi Mátét a “B” váltóban. Sajnos az eredmények innen már csak romlottak, pedig eleinte a folytatás is jónak ígérkezett. A pálya elején Gösswein Csabi elszakadt a vele kifutó svéd és cseh váltóktól és az első átfutó ponton fél perccel vezetett a későbbi győztes norvégok előtt. De innen elkezdtek félresiklani az események. Csabinak a pálya egyharmadánál kiment a bokája, aki ezután utolérte, az meg is előzte, nem tudta tartani velük a lépést. Félpályánál norvég, svéd, cseh, dán volt a sorrend előttünk. A norvégok kivételével a pálya utolsó harmadában az élboly még hibázott egyet, amikor is Csabi utolérte őket, de pontfogás után azonnal elléptek tőle és folyamatosan maradt le egyre jobban és jobban. A kiskör végére már a második hullámban futók véget nem érő vonatja is éppen utolérte Csabit, élén a két svájci váltóval, de még előttük, az ötödik helyen beérkezett és útnak engedte Istit. A vonatban kilencedik helyen, az “A” váltótól mindössze 1 perccel lemaradva érkezett be Kerényi Máté, és Szabó Bandika is nekivághatott a pályának. Az “A” váltó hátránya a norvégokat üldöző trióhoz másfél perc volt, amit Zsebe Isti remek kezdéssel már az első átfutó pontra ledolgozott és ezzel ismét feljöttünk dobogós helyre. Ezután azonban hibázott egyet és ideiglenesen lemaradt, kielőzték a svájci váltók is. De itt még mindig nem volt veszve minden, mert két átmenettel később újra utolérte a norvégok és a csehek kivételével a teljes élmezőnyt. Simán megfogta a pontot, amit a többiek nem találtak, aztán ment tovább. És itt lenne jó befejezni a történetet, haza jöhettünk volna egy bronzéremmel, de a következő pontra jött egy újabb hiba, és végleg elúsztak a remények. A mezőny eljött, Isti lemaradt, és többet nem érte utol őket. Az elmúlt évek legjobb váltó helyezésével végül a nyolcadik helyen futott be, de azt hiszem nem meglepő, hogy ennek senki sem tudott örülni… A norvégok harmadik futója nem adta el az előnyt, senkitől sem zavartatva megnyerték a váltót, másodikok a csehek lettek, harmadik helyre a svédek érkeztek meg. A lányok kevésbé drámai küzdelemben a 12. helyet szerezték meg. Náluk is norvég győzelem született, méghozzá mindkét váltójuk befutott az élen, de mivel nemzetenként csak egy váltó számít a hivatalos eredménybe, a svédek csaptak le a megüresedő második helyre, a finnek pedig a harmadikra.
Este a rendezvény egy bankettel zárult, ahol a versenyzőket hatalmas svédasztalos vacsora várta, majd hajnalig tartó tánc következett. Másnap búcsút mondtunk a versenyközpontnak, barátoknak, rendezőknek és hazaindultunk.
Összességében, különösen az elmúlt évek tükrében jól sikerült ez a VB. Egyes egyedül a lányok váltó eredménye nem javulás, minden más tekintetben jobbak voltunk. A csapatok összesített versenyében az előkelő kilencedik helyet szereztük meg. (versenyszámonként a legjobb 3-3 lány és fiú helyezésszámai illetve a váltók eredményei alapján) Ha azt is hozzávesszük, hogy az idei nehéz, sok helyen skandinávos, a váltón meg az alpesi terepeken tudtuk felülmúlni a tavalyi lengyel, kifejezetten hazainak számító terepen elérteket, akkor igazán elégedettek lehetnénk. Az is külön bíztató, hogy mindezt úgy értük el, hogy a csapat fele, lányoknál és fiúknál is még jócskán az ifi korosztályba tartozik. Ugyanakkor egy csomó lehetőség idén is elúszott, hogy mást ne mondjak, a fiú váltóérem nagyon hiányzott a táskánkból hazaúton. Az azonban biztos, hogy lehetőségeink vannak, csak ki kéne használni őket. Jövőre jó esélyekkel indul Ádám is, és a későbbiekben a mostani ifi csapattól is sokat várhatunk majd. Egy kis összefogással dobogóra állhatnának!
Mindezek ezután szeretnénk megragadni az alkalmat és megköszönni mindenkinek, aki az elmúlt években támogatta, segítette a csapat és a csapattagok felkészülését. Nélkületek az idei szereplés nem jöhetett, és a következô évek remélhetőleg még jobb eredményei sem jöhetnének majd létre. A csapat Moscompass tájolókkal fut!

Lenkei Zsolt, Kerényi Máté, Gösswein Csaba
Tájoló 2005/7