Az egész úgy kezdődött, hogy az oroszok lemondták. Eredetileg ugyanis Kalinyingrád környékén került volna megrendezésre az idei VB, de (szerencsére) az oroszok a különböző vízumproblémákra hivatkozva lemondták a rendezést a tél folyamán. Ekkor ugrottak be a lengyelek és fél év alatt összehozták a versenyt. És ha így nézzük, akkor egész jól helytálltak. Persze azért voltak problémák, a tavalyi észtországi VB nagyságrendekkel jobb volt, de tényleg csak fél évük volt rá, és azt hiszem nekünk tényleg csak jó, hogy így alakult.

A terepeket a csapat nagy része már ismerte a 2002-es Ifi EB-ről, hiszen azt is ugyan ez a gárda rendezte ugyanezeken a terepeken. Az EB terepe az út jobb oldalán, a VB terepe a balon. Ennyi volt a különbség. Annak idején még edzettünk is egyik-másik terepen, úgyhogy valamennyire ismerősek voltak. Tudtuk mire számíthatunk, és azt is tudtuk, hogy ezen a terepen aztán igazán esélyesek lehetünk, ha jól sikerül a felkészülésünk. És a fiú csapat nevében egészen biztosan mondhatom, hogy mi meg is tettünk minden tőlünk telhetőt! Azonban voltak, hogy úgy mondjam “problémák” a válogatott háza táján, amiket én most nem részleteznék, olvassátok el a másik cikket Isti és Dani tollából.

Szóval kiutaztunk, és 4-én este már együtt volt a teljes csapat 4-4 fő. (+ Bogya Tomi Kolozsvárról egyedül “képviselve” Romániát.) Másnap kezdődött a hivatalos program a terepbemutatóval, és megnyitóval Gdansk óvárosában. A terepbemutatón leginkább nem a tereppel, hanem a térképpel kellett ismerkedni, az ugyanis elég “pontatlanra” sikerült, és a nyomtatás is igencsak “szokatlan” volt. Ezt szóvá is tették a csapatvezetők, és a hosszútávra újra is nyomtatták a térképeket. A rendezők elég érdekesen oldották meg az egyéni számok cél-, ill. rajtépítési feladatait is. A célhelyek ugyanis közösek voltak, és a középtávoknak pedig még a rajtjukat is egy helyre tették. Ezzel aztán a régi térképek birtokában lehetett a pályákat tervezgetni. És természetesen meg is tettük, több-kevesebb sikerrel. A pályakitűző valószínűleg tudtában volt ennek, hiszen úgy próbálta meg kiküszöbölni, hogy felkészüljünk a pályáiból, hogy jól elrontotta az egészet. Ebből a terepből sokkal többet ki lehetett volna hozni erre a VB-re, de nem élt a terep adta lehetőségekkel. Én főleg a hosszútávból hiányoltam a gondolkodtató átmeneteket, voltak ugyan próbálkozások útvonalválasztásra, de nem volt az igazi.

Na de előbb a középtáv selejtező és döntő következett a versenyprogramban. A selejtezőn jól szerepeltünk, a magyar junior VB óta nem látott jó arányban jutottunk a döntőbe. És nem is rossz helyeken, Isti és Detti ötödik, én nyolcadik helyen. Ez mindenképpen bíztató volt. A döntő azonban már kevésbé volt sikeres. A lányok egész hátul végeztek, míg Isti és Dani is csak a középmezőnybe tudtak befutni. Nekem jól összejött minden, és egyetlen apró hibával holtversenyben a hatodik helyen végeztem. Nálunk az első tízben mindössze 4 skandináv végzett, a tavalyi címvédő, toronymagas esélyes svájci Matthias Merz “csak” a második lett.

Másnapra aztán “összeszedte” magát, és nem kevesebb, mint egy másodperc előnnyel megnyerte a hosszútávot a svéd Johansson Martin előtt. Harmadik lett Simonas Krepsta, a 2002-es Ifi EB győztese, és ezzel két nap alatt begyűjtve második bronzérmét. A középtáv világbajnoka Bjerkreim, csak a középmezőnyben végzett. Csakúgy, mint középtávon, most is csak 4 skandináv fért be az első tízbe. Nekünk ez a nap sem sikerült úgy, ahogy szerettük volna, én egy felszabadult futással a 12. helyet szereztem meg, de a többieknek ismét be kellett érniük a középmezőnnyel, pedig bármelyikük képes lehetett volna az első tízbe kerülni.

Pihenőnap után a váltó következett, itt a lányoknak sikerült egy jó futást produkálni és a kilencedik helyet szerezték meg. Isti és Dani után még mi is az első tízben voltunk, nekem azonban nem sikerült egy újabb jó futással megtartani ezt, sok hibával végül a 13. helyen értem célba. A lányoknál az északiak taroltak, a finnek majdnem rajt-cél győzelmet arattak, de harmadik futójuk, a hosszútáv világbajnoka hibázott, így be kellett érniük a második hellyel. A svédek végre örülhettek, a lányoknál és a fiúknál is ők szerezték meg az első helyet, helyreállítva ezzel a “világrendet”.

Az egész versenyre vonatkozóan az egész biztosan megállapítható, hogy a világ élmezőnye kontinentális terepen sokkal kevésbé sűrű, mint skandináv terepen. Nem mi vagyunk jobbak, hanem ők gyengébbek. A különbség annyi, hogy ők előbb-utóbb meg fognak tanulni európai terepen futni, mi viszont meg sem próbálkozunk a skandináv terepekkel megismerkedni.

Jövőre Svájcban lesz a VB, a terep kevésbé fog feküdni nekünk, de fel lehet rá készülni! Mi azon leszünk!

Gösswein Csaba
Tájoló 2004/07