Július 13-a van. Egy látszólag hétköznapi meleg nyári nap virradt fel, de csak látszólag. Sokaknak ez a nap sokkal több, mint egy egyszerű nyári nap. Nekem is sokkal több. Eljött a nap, amire egy éve készültem: a Junior VB középtávú döntőjének napja. Egy évvel ezelőtt hatodik lettem. Mindent tökéletesen akarok csinálni, a felkeléstől a célba érkezésig. Képes vagyok rá, hogy jó eredményt érjek el. Képesnek kell lennem!!!
A rajt terület, ahol a sátrak WC-k és egyéb kiszolgáló egységek vannak, pontosan ott van ahova a Bulletin alapján vártuk. Melegítésre nagyon kevés használható terület áll rendelkezésre. A rajtbeállás innen még 350 méterre lesz 55 szinttel, egy meredek oldal tetején. Csak az utolsó percekben érdemes felmenni oda, ott már végképp nem lesz hely melegíteni.
Isti 16 perccel indul előttem, 40 perccel a rajtom előtt együtt kezdünk melegíteni. ő is képes lehet jó versenyzésre. Miután Isti elindul az melegítőterületről a rajthelyre egyedül maradok az utolsó 25 percre. Innentől már csak a versenyre próbálok koncentrálni. 10 perccel a rajtom előtt vágok neki az utolsó 350 méteres szakasznak fel a rajtba, 2 perccel a beállás előtt érkezem. Egy egész jó angol srác, bizonyos Scott Fraser indul előttem, jó lenne megfogni. A rajt egy völgyben van, a rajtbója nem messze előttünk a völgy teteje felé. Mindjárt kezdődik.

Felkapom a térképet. Az egyes pont fel a völgyben aztán a kúpok között lavírozás. Miközben elhagyom a rajtbóját vetek egy pillantást az egész pályára. össze-vissza tekereg lefelé a hegyoldalban, aztán a terep legtechnikásabb részén, a pálya végén egy hurok.

Hajtok egyet a térképen, mire felnézek már elvesztettem a kontaktust a tereppel. Kicsit bizonytalanul haladok tovább a csapáson, egy kúpot látok nem messze előttem. A növényzet a nagy részét eltakarja, azt hiszem az átmenet felénél lévő kis kúpocska az. Jobbról kell kerülni! Ahogy haladok el a kúp mellett egyszercsak egy völgy kezdődik, és mielőtt feleszmélhetnék meg is látom benne a pontot. Ezek szerint a kúp már közvetlen a pont előtti volt. Hát eddig nem valami fényes… Ideje lenne elkezdeni végre tájékozódni! Na hajrá!

A lefelében a sűrű erdő és a köves talaj miatt nem tudok gyorsan futni. Terveim szerint a sziklás kúpról akarom megfogni a pontot. Mire meglátom magam előtt a kúpot már túl közel vagyok, már nem érdemes kikerülni, inkább átmegyek rajta. Kicsit bizonytalan az irányom, a ponttól jobbra vagyok, amikor meglátom a gödröt.

Kifutásnál a légvonaltól jobbra elhelyezkedő kúpot keresem a szememmel. A tiszta erdőben végre gyorsan tudok futni. A kúpot elhagyva, a meredek lejtő szélén lassítok, óvatosan átfutok köves részen, és már látom is a völgyet, és annak oldalában egy szép sziklát. A pontot csak közelebb érve látom meg a szikla mögött, jól eldugták.

A négyesre irányban megyek. Egy kicsit felfelé kell futni a gerinc éléig, a talaj köves és a futhatóság is nehéz. Felérve a gerinc élére meredek lefelé következik. A pontomtól északra lévő sziklás kúpot keresem, aminek a lábánál kell lennie a horpadásnak. Hamarosan meg is látom a kúpot, majd szépen ráfordulok a horpadásra, a pont is ott van benne.

Az ötösre követtem el az első hibámat. Szintben futottam ki a pontról, majd amikor a meredek széléhez értem, nem fordultam el délnek, hanem egyenesen futottam tovább le a völgybe. Sziklákból persze ott sem volt hiány, de miután nem volt pont sehol, tudtam, hogy lefelé kell indulnom. Nemsokára beazonosítottam a sziklafalat, ami a kör éK-i szélénél van, és innen már gyorsan megfogtam a pontot. összetettben 8. helyről visszacsúsztam 18-ra.

A hatos átmenet kísértetiesen hasonlított a négyeshez. Gyakorlatilag ugyan azt is csináltam. A pont mögött elhelyezkedő kúpot kerestem, mivel a kúpokat sokkal messzebbről lehet látni, aztán amint megvan, már csak az előtte lévő horpadásba kell belefordulni. Szépen meg is fogtam a pontot.

Na ez az átmenet volt ez egyik legrosszabbul sikerült átmenetem ezen a napon. Egyszerűen elkapkodtam. Nem igazán választottam útvonalat, aztán pedig a térkép pont előtti részét sem értettem meg. Ennek ellenére azért rendületlenül haladtam tovább előre. A hosszúkás sziklás kúp előtt – amiről nem fogtam fel, hogy micsoda – belebotlottam a lány pálya egyik pontjába. (piros nyíl) Ezt sem sikerült beazonosítanom, hogy hol lehet, de úgy gondoltam, hogy még tovább kell mennem. A pont előtti lapos rész széléhez érve már kezdtem sejteni, hol lehetek. Velem pont szemben a lapos terület másik oldalán több kidőlt fa is volt, és mivel gyökér pontot kerestem, odafutottam hozzájuk. Ott ugyan nem volt pont, de tőlük nem messze kicsit lejjebb megláttam egy másik gyökeret, és közelebb érve végre a pont is meg lett. Egyébként a jó útvonal a kék pöttyözött lett volna.
(az itteni térképeken a fekete X gyökeret jelent, a zöld X jellegfát, az ember alkotta tárgyakat pedig fekete körrel jelölték – nem tudom miért volt ez jó nekik…)

A nyolcas pont jól ment. Markáns volt a domborzat, nem okozott fejtörést. Lerohantam az útig, majd futottam rajta pár lépést, amíg megfelelőnek nem láttam a pillanatot, hogy a lehető leggyorsabban átíveljek a völgyön, majd pedig a gerincen. A gerinc élére felérve már csak le kellett futni a széles völgy közepére és ott is volt a szikla. Ez volt a legjobban sikerült átmenetem, és ezzel összetettben a 17. helyről a 11-re jöttem fel.

A kilences pont nem ígérkezett különösebben nehéznek. Csak ki kell találni az útig, aztán azon egy eltéveszthetetlen támadópontig. Eddig nem is volt semmi probléma. Az úton futva még úgy is éreztem, hogy lazán megy a futás. Na, de aztán az út melletti kis kúptól bevágtam az erdőbe – pontatlanul. Az úton talán túlságosan is felpörögtem, és az erdőbe érve nem tudtam eléggé agresszívan nekimenni a rövidke felfelének, és alácsúsztam a pontnak. Szemre nem tűnik olyan nagy hibának, de az erdő relatív sűrű volt, lassan lehetett benne haladni azon a részen, ahol én voltam, így elég sok időbe került mire hibázás közben megleltem az utat a pont felé.

Az útvonal nem volt kérdéses a tízesre. Csak le az útra és nyomás fel a lapos gerinc tetejéig. A csapás aztán majdnem a gerinc széléig meghosszabbította az utat. Innen pedig már csak át kellett futni a következő gerinc másik oldalára, ezzel nem is volt probléma. Most is egy kicsit a pont alá érkeztem, de ezzel itt nem vesztettem.

Ez egy kedves kis átmenet volt. Csak le kellett futni a völgyben, majd amikor ellaposodik, szépen kihúzódni a jobb oldalára és ráfutni a lejtőkúpra. Ezt minden gond nélkül végre is hajtottam. Azt ugyan nem nagyon tudom, hogy a fenébe futottak 24 meg 26 másodperceket a legjobbak ezen az átmeneten. Mondjuk ők mind a végén indultak, lehet, hogy már ekkora volt a csapás??

HOW??? HOW??? Ha már láttam volna a részidőket, amikor beszélgettem a Hertnerrel a verseny után, biztos ezt kérdeztem volna tőle. Hogyan lehetett ezen az átmeneten 1.33-at futni? Ez egy kisebb fajta rejtély számomra. Az biztos, hogy az elejét elrontottam, amikor egy kis gerincen még átfutottam mielőtt lerontottam az útra, ahelyett, hogy rögtön a pontról futottam volna le az első völgyben. Meg pontközelben is melléfutottam egy kicsit. Nem volt igazából támadó pontom, és kicsit bizonytalan voltam. Nade könyörgöm, azért ez nincs meg együtt sem egy egész perc?! Nem értem… Esetleg más útvonal lehetett. A zöld pöttyös, végig úton választást nem tartom túl valószínűnek, egyszerűen túl hosszú. Marad, hogy kicsit később vágni át a vezeték alatt… Nade egy perc?

úgy látszik Hertner barátunk nagyon begyorsult ezen a szakaszon, itt is eléggé lerakta a mezőnyt. Minden esetre ezt a fél percet már inkább értem, mint az előzőt. Az én útvonalam elméletben még talán nem is lett volna olyan rossz, de gyakorlatban elég köves volt, és nagyon nehezen haladtam a középső szakaszon. Megérte volna alul futni tovább az úton, a kicsit több szint ellenére is.

Az utolsó kiskör egyértelműen a legtechnikásabb része volt a pályának. Ezért itteni teljesítményemre egész büszke vagyok, ugyanis elég egyenletesen és nem is rosszul sikerült túljutnom rajta. A 14-esre kezdődött a finomság. Először át kellett futni a sziklás kúpok közötti nyergen, majd keresztülfutni a lapos völgyön, és tovább fel a hegyoldalban. A ponttól éNY-ra lévő sziklás kúpot figyelve buktam át a pont előtti hosszúkás gerincen. Onnan már nem volt nehéz belefutni a kis horpadásba.

A 15-ös szintén jó kis átmenet volt. Az előző átmenetben is felhasznált sziklás kúpot ismét megnéztem. Most a másik oldalát szem előtt tartva futottam ki a pontról. Ezután elfutottam a sziklák alatt egészen a tisztásos mélyedésig. Itt éles forduló után már látszott is a már körön belül található kúp. Nem volt más hátra, mint odafutni alá, és a lapos gerinc másik oldalán beinduló völgy tetején megfogni a pontot.

A 16-os már nem volt olyan technikás. Csak vissza kellett futni arra, amerre bejöttem, ki a tisztásos mélyedésig. Innen egy balkanyar után befutottam a két , természetesen szilákkal tarkított kúp közé, majd pedig a jobb oldali kúp elfogytával bevágtam a pontra. Ez már nem okozhatott problémát.
Az elmúlt három átmenetben, a 14. helyről feljöttem a kilencedikre, ami végül a végeredményem is lett.

Az utolsó átmenet a pályában nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. úgy gondolom nem hibáztam rá, de az, hogy itt 24 másodpercet kaptam kicsit elgondolkoztató. Mondjuk a "szokásos" ~10 másodperccel elégedett lennék, de ez egy kicsit sok. Az egyetlen hely, ahol egy kicsit másfelé lehetett volna menni az átmenet közepén volt. én egyenesen átfutottam egy kis gerincen, a másik lehetőség az lett volna, hogy körbefutom végig a völgyben maradva. Hát meglepne, ha az lenne ennyivel gyorsabb. Valószínűbbnek tartom, hogy ismét csak a csapások szóltak bele a versenybe, és bizony a hátul indulókat már komolyan segítették… Legközelebb ilyen terepen jobban fogok igyekezni a selejtezőben!

Nos hát ez egy gyilkos dolog volt… A második útnál a keresztezést egy híddal oldották meg, amire bizony nem esett jól fellépcsőzni. Nameg már az odáig tartó szakasz sem volt rövid, aztán fel a hídra, és még csak a felénél voltunk! De én azt hittem már nem lehet sok hátra, de aztán jött az első balkanyar a domb után, de nem tűnt fel a célkapu. Hát azt hiszem, ha a dupla jobbos hajtű után sem tűnt volna fel a célvonal, valószínűleg belesétálok. :-) Hát szóval nagyon kemény volt még ez a vége is.
A fenti képen egyébként a domb, és mögötte a terep egy része látszik a cél felöl fényképezve.

Hát szóval amint látható a részidőkből is, az 5-7-9-12-13-as átmenetekben maradt több a kelleténél, ha csak óvatosan számolunk (mondjuk hiba nélkül ~10mp-t kapnék), akkor is simán összejön majdnem két és fél perc hibákból. Ezeket levonva egy második hely jönne ki. Persze ez nem reális, és talán még a harmadik sem, de azért egy 3-6 igazán összejöhetett volna. Persze a részidőkben alaposabban elmélyedve látható egy-két nagyobb vesztes is, hogy mást ne említsek: Rüedlinger Andreas 11. lett, miközben 4 átmenetet nyert, 2-2-ben volt második és harmadik. Azonban a kettes pontra kapásból otthagyott két és fél percet, és másik két nagyobb hibája is volt. De ő legalább másnap dobogóra állt hosszútávon…
Na mindegy, én majd felnőttben! :-)