1. Egy Dán “B” döntőssel indultam együtt. Gyorsan kezdtünk futni, mint mindig most is előre akartam állni, de a Dán gyorsabb volt és ő állt előre. Közben már néztem a térképet. A rajtot könnyű volt megtalálni, hiszen ugyan ott volt, mint előző nap és a térképből egyébként is egész jól felkészültem. Az egyes pont nem egészen ott volt, ahova vártam. A vissza a rajtba és alsó kerülő jónak tűnt és eszembe is jutott Janó, aki az esti megbeszélésen is mondta, hogy szerinte előfordulhat ilyen egyes, hogy a rajton keresztül kell majd futni, de én nem akartam arra menni. Maradt az előre eldöntött útvonalhoz hasonló terv. Közben elértünk a rajtbójához, a Dán kicsit már ellépett, de aztán ahogy elkezdett emelkedni a terep, ő folyamatosan lassult. én meg a térképen belenéztem a pálya további részeibe is egy kicsit, csak úgy felületesen. Közben már megelőztem a Dánt, aki úgy látszik nem bírta az emelkedőt. Ezután nem sokkal, amikor a figyelmem ismét az egyes pontra irányult, villant be, hogy át kellett volna bukni a rajt fölötti nyergen, és úgy menni alulról, valószínűleg az a legjobb útvonal. De már fölötte voltam és nem akartam módosítani ekkorát, úgyhogy inkább arra kezdtem törekedni, hogy minél kevesebbet veszítsek ezzel az útvonallal: megpróbáltam még gyorsabban futni. Közben közeledtem a fölső nyereghez, ahol át akartam bukni, nem látszott a nyiladék elágazása, és az út is folytatódott tovább, mert már kitaposták a lányok, meg a B döntősök, de én letértem az útról, és pár lépés múlva meg is lett a nyiladék a nyeregben. Nem akartam túl sok szintet veszteni, ezért szintezni kezdtem egy kicsit hagyva magam ereszkedni, hogy gyorsabban tudjak futni. és sikerült is nagyon gyorsan futni. Egyszercsak magam előtt nagy világosságot láttam, egy bozótos völgy volt. Kicsit elbizonytalanodtam, megtorpantam és a térképen kerestem, mi lehet (zöldet kerestem), de csak a kerítéses részt láttam a térképen. Fölnéztem és megláttam a kerítést is. Rájöttem, hogy túlságosan lecsúsztam, így módosítani kellett az útvonalam. Ahhoz, hogy föntről megkerüljem már túl nagyot kellett volna kerülni, és szintben is kellett volna fölfelé menni, úgyhogy inkább alulról kerültem, és aztán föl szemben a kis völgyben. Jobb is volt ez így, mint a teljes kerülő lett volna. Fölérve a laposba kicsit bizonytalan voltam az irányommal, kerestem volna a völgyet a jobb oldalon, de nem lehetett látni jól a szélét. Mire meglett a biztonságot jelentő völgy, egy kicsit már túlságosan ráfordultam, így már nem kerültem meg teljesen, hanem átcsaptam rajta nem messze a végétől. Már csak a gerincen kellett lefutni és megfogni a pontot. A pont közelének rajzolata elég zavaros volt, a szimbólban néztem meg mit is keresek. Közben elfutottam egy kis völgy mellett, de bozótos sem volt, és pont sem volt benne, viszont a térképen sem tudtam kivenni. (Pont a kör szélén volt) Egészen lassan mentem tovább, megláttam egy bozótszerűséget, belenéztem, de a pontot nem láttam meg elsőre, csak pár lépéssel később.

2. A kifutással könnyű dolgom volt, hiszen arról jöttem be a pontra, ezért el is kapkodtam az átmenet megnézését, csak kifutottam arra amerre jöttem. Csak futottam, nem volt különösebb tervem, hogy merre. Hirtelen feltűnt előttem egy árok, reflexből átugrottam, és ekkor esett le, hogy nem is tudom, hova megyek. Ránéztem a térképre, azonnal megláttam a szárazárkot, és úgy láttam jónak, ha megszintezem a völgyet, ami előttem volt. élesen el is fordultam, aztán le a völgybe, majd lendületből fel a gerincre. Belenéztem az oldalba, de a pontot nem láttam, de a gerincen kicsit alattam tisztán látszott a kúp, és az orr is kivehető volt, amin a pontnak lennie kellett volna. Tudtam, hogy lejjebb kell mennem és az orr felé indultam, és pár lépés múlva meg is láttam a pontot egy fa mögött. Miközben odafutottam a ponthoz tudatosítottam magamban, hogy mostmár nyugodjak meg, figyeljek oda jobban, több hibát nem csinálhatok!

3. Ránéztem az átmenetre, tudtam, hogy mostmár komolyan kell útvonalat választanom. Pár másodpercig néztem, és utána döntöttem: Lefelé. Elindultam lefelé a völgyben, és futás közben néztem meg pontosan, hogy merre is menjek. Miután lankássá vált a gerinc, átugrottam rajta még a kis kúp fölött, aztán a lapos oldalban a nagy gerincig, amit kicsit magasabban kaptam el, mint akartam, így kicsit mászni kellett, utána pedig az oldalazva lefelé. Lassan akartam leadni a szintet, hogy minél tovább futhassak lefelé, és ezáltal gyorsabban is egyben. Miközben elértem az “utazósebességet” beleszállt valami repülő lény a szemembe, de nem akartam lassítani úgyhogy szemeimet dörzsölgetve, de futottam tovább. Több faág is volt a földön, és annak ellenére, hogy egyik kezem folyamatosan a szememben volt, és a másik szemem is könnyezett már, sikerült megúsznom elesés nélkül, és nagy nehezen megszabadultam az állatkától is. Mire ezen túl voltam azon vettem észre magam, hogy leértem az oldalból. Hirtelen fogalmam sem volt róla, hogy hol lehetek, de a menetirányomban haladtam tovább. Kicsit fölhúztam egy dombra, miközben a térképet néztem. Hirtelen nem tudtam, hogy ez már az én gerincem-e, vagy még ez előző. Körbenéztem és megállapítottam, hogy az előző, így lefutottam róla és rögtön szemben jött is az én gerincem. Még itthon amikor pályákat terveztem a térképekre volt egy olyan átmenet, amit néztem, aminek ez a pont volt a végpontja, és ott is a gerincen láttam jónak fölfutni. Nem tudom erre emlékeztem-e amikor a gerincen kezdtem el felfutni, de ismerősnek hatott a szituáció. Normál esetben felfelé futásnál a völgyekben szoktam futni, hiszen azok tovább benyúlnak fönt a tetőn, tehát relatív lankásabbak. Most azonban a gerincet választottam, innen a pont is egyértelműbb volt. Viszont volt rajta egy kis bozótos, amit ki kellett kerülnöm, de ez nem akadályozott nagyon. A völgyben láttam valakit (spanyol vagy ilyesmi) futni, de éreztem, hogy sokkal gyorsabb vagyok nála. Közelebb érve lehetett látni az alsó letörést, és fölötte a bozót mögött beszűrodő napfényt is: a tisztás, amin a pont van. Már csak oda kellett jutni. A spanyollal egyszerre értünk oda két oldalról, ő fogta előbb, de aztán megtorpant.

4. én még a gerincen futva megnéztem hol lesz a négyes, és kerestem a valóságban is, de nem lehetett jól ellátni addig. Minden esetre a 3-as után rögtön kifutottam a pont felé. útközben kicsit korrigáltam az irányomat a bozótos alapján, aztán elkezdtem mászni. Ahogy haladtam fölfelé egyre jobban nézelődtem a horpadást keresve. Az irányom nem volt tökéletes, kicsit ballra volt tőlem, amikor megláttam.

5. Pár lépést sétálva indultam tovább fölfelé az oldalban, közben a térképet nézve, az útvonal végett. Nem teljesen döntöttem el merre menjek, felmerült bennem, hogy még a második kúp előtt lehúzok az oldalba, és így majdnem irányban megyek a pont felé a gerinc lankásabb részén átbukva. Aztán viszont bizonytalankodtam a letérést illetően, így túlmentem és inkább a “biztos” útvonalnál maradtam. A völgyben lefutva szemben már látszott a másik kisvölgy a nagygerinc oldalában, és annak gerincnek a másik oldalán kellett lennie a pontnak. Ott is volt.

6. Kicsit megtorpantam, de gyorsan eldöntöttem, hogy föntről fogok kicsit ívesen menni. Nem akartam leadni a szintből, ezért még gyorsan átbuktam a gerincen, hogy minél magasabban másszak át a völgyön. Fönt a laposban óvatosan mentem, valami támpontot kerestem. Amikor a kilaposodott völgyön átmentem láttam nem messze alattam a mélyút végét, így innen már ismét biztosabb lábbal futottam. A gerincen átbukva még nem lehetett látni a völgyet, az előtte lévő gerincecske teljesen eltakarta, de tudtam, hogy ott kell lennie.

7. Régebben az ilyen kis iránymenetes átmeneteken rendszeresen hibáztam. Most igyekeztem figyelni az irányra is, és kicsit direkt ballra húztam inkább a gerinc irányába. Ahogy közeledtem, tudtam, hogy a jobbra lévő völgyben lesz a pont, de azért a biztonság kedvéért belepillantottam a baloldaliba is. Természetesen nem volt benne semmi így teljes gőzzel belerohantam a jobboldaliba, és ott is volt a pont.

8. Kicsit felületesen olvastam a térképet. Ahogy ránéztem annyit állapítottam csak meg, hogy át kell bukni a gerincen, aztán le a völgyben. Nem vettem észre, hogy egy másik völgy is egészen felnyúlik – a kör egy jó részen letakarja a szintvonalakat… – így mikor átbuktam a gerincen (egy részén) egy másik völgybe értem bele, és azon futottam le. A távolság meg az irány úgy látszik nem nagyon izgattak… Aztán ahogy futottam le a völgyben, és nem jött a beágazó völgy kezdtem elbizonytalanodni. Már egészen lassan futottam miközben a térképet is igen sűrűn vizsgáltam, amikor bevillant az országút is, a völgyem is kanyarodott, és szemben pedig egy hegy volt, sehogy sem stimmelt. Szerencsére elég egyértelmű volt, hogy hol lehetek, így gyorsan folytattam az utam, ezután már jó felé. és innen a pontot sem volt nagy kunszt megfogni. Csak egyenesen kellett menni, át a lapos gerincen, aztán át a völgyön, és föl szembe az oldalba. Ráadásul még mielőtt leereszkedtem volna a völgybe, meg is néztem hova kell majd fölmennem, a pont ugyanis látszott onnan.

9. Nem akartam egyenesen menni, de a hatalmasnak tűnő kerülő sem tetszett, így inkább megpróbáltam megívelni a gerincet. Ezzel azonban nem sikerült szintet spórolnom, viszont hosszabb lett az átmenet. Miután a gerincen túljutottam már csak fel kellett futni az oldalvölgyön – gondoltam én. De a völgy nem egy összefüggő völgy volt, hanem az alsó része a nyeregbe ment föl, és ott véget ért, és a felsőnek vélt része pedig egy különálló völgy volt. Ez egy kicsit elbizonytalanított, amikor közeledtem a völgy teteje felé, és a pont meg nem volt sehol, de aztán ránéztem a térképre, és utána mikor elnéztem jobbra, már látszott is a pont. Elég meglepő szerintem, hogy itt ugyanúgy 20mp-et kaptam, mint ez előzőn, pedig itt úgy igazából nem hibáztam…

10. Az útvonal elég egyértelműnek látszott. Abban a széles völgyben kell fölmenni, aminek a szélén már jöttem egyszer lefelé. Utána pedig a völgy iránya megvezet a pont felé. Igyekeztem úgy eljutni a völgyhöz, hogy a szintből ne veszítsek, tehát megint nem futottam le az útra, hanem az oldalban ereszkedtem ferdén, hogy pont az elágazásba érjek ki. A völgyet igyekeztem végig megfutni, de szerintem nem sikerült, erre nem emlékszem, de biztos, hogy már fáradtam. Fölérve a laposba mentem tovább abba az irányba, amit a völgy adott, de egy kicsit elbizonytalanodtam, amikor megláttam a kinyúló gerinceket az oldalban, mert hirtelen nem volt egyértelmű számomra, hogy melyikre is kéne ráfutni, mivel innen még nem volt egyértelmű a kúp a gerinc végén. De az előttük lévő völgyek formájáról beazonosítottam, hogy a másodiknak kell az enyémnek lennie, de a pontot természetesen a kúp ellenkező oldalára tették, hogy csak az utolsó pillanatban lehessen meglátni.

11. Az egyetlen “zöld” pont. A zöldek ábrázolása igazából nem volt valami fényes, de ez szerencsére nem zavart meg. A 10-esről némileg ügyelve az irányra futottam le. Az útvonalon nem volt mit gondolkozni: egyenesen. Azonban amikor az emelkedőben másztam, már nehezemre esett a szint. Még véletlenül sem szerettem volna fölé menni a pontnak, ezért úgy döntöttem, hogy inkább belehúzok már lentebb a völgybe a zöld ellenére, hiszen az már úgysem fog rajtam sokat lassítani a felfelében. Azonban a zöld elég zöld volt, jól le volt gallyazva és csak nagyon lassan tudtam haladni, meg voltam róla győződve, hogy korábban behúzni a völgybe egy rossz döntés volt. De nem volt más hátra, mint előre, és a pont innen egyértelmű volt. (igaz a pont körüli fehérből semmit sem érzékeltem, Daniéknak azt hiszem emiatt volt problémájuk itt.) Viszont közvetlen pontfogás előtt egy norvég felsőt véltem látni több más alak társaságában. Ez azért volt fontos, mert egy norvég indult előttem.

12. Pontfogás közben szem elől tévesztettem őket a bozót miatt, de a kifutási irányuk egyértelmű volt, így én is szinte gondolkodás nélkül arra indultam. A sűrű erdő és a gallyazás miatt még mindig nehezen lehetett csak haladni, és mivel a völgyből kikapaszkodva sem láttam meg újra a norvégnak tűnő egyént, be kellett látnom, hogy kénytelen leszek továbbra is egyedül tájékozódni. Gyorsan szemügyre vettem hova is megyek, mit is kéne csinálni, és elég egyértelmű volt, hogy az elsődleges kijutni ebből a zöldből minél gyorsabban. Nem az volt a lényeg, hogy merre menjek, hanem az, hogy amerre megyek, arra lehessen futni. és így egész jól ki is értem az útra szemben a kerítéssel, gyorsan felmértem merről rövidebb megkerülni, majd a közelebbi vége felé indultam. Ekkor a kerítés sarkánál elfutott 3 lány, egy szlovákkal a végén, na őt néztem a pontnál norvég fiúnak… Minden esetre az úton gyorsan elfutottam mellettük, és az út irányát követve bevágtam az erdőbe. A ball oldalamon jól látszott a kerítés a bozótossal, erre többször kinéztem ellenőrizni a távolságot, és hamarosan a jobb oldalon is feltűnt a mélyedés, aminek egyvonalban kellett volna lennie az aljnövényzetes rész szélével, ami viszont közel sem volt ilyen egyértelmű. Minden esetre a pontot innen már igazán nem volt nehéz megfogni.

13. A mocsár szélén elég határozottan beindult egy csapás, ami aztán szépen lassan eltűnt, de ekkor már a bozótos széle egyértelműen vezetett. Az út után a bozótos kinyúló részben ismét látszott, hogy már jártak erre mások is. Viszont az ösvény keresztezésénél a következő bozótfolt már közel sem volt meg ennyire szépen, így nem igazán volt támadópontom. El is bizonytalanodtam rendesen. A kúp pedig nagyon lapos volt, és volt némi aljnövényzet is, így nem lehetett meglátni, de segített a média. Megláttam egy kamerás embert, és már csak azt kellett megnézni merre néz a kamera… A pont ott volt.

14. Még előzőleg megbeszéltük, hogy a befutó fölötti részen elterülő mocsarat ki kell kerülni, mert nagyon vizes. (Janó felmérte) Persze ez az átmenet nem is volt olyan, hogy egyáltalán el kellett volna rajta gondolkozni, hogy belemenjek-e, így hát nekiláttam kikerülni, de minél közelebb a széléhez, elvégre minden méter számít! Amikor túl voltam a mocsár közvetlen kerülésén, már kerestem is a rést a bozóton, ahol ki kell futni a rét szélén lévő magasleshez. A rést nem láttam meg, de megláttam helyette magának a magaslesnek a szélét, így már jóval a befutó előtt maximális tempóval futottam.

Cél: Itt már nem volt mit gondolkodni, csak nyomni kellett, és úgy látszik egész jól ment. Az egyetlen győztes átmenetem… :-)