Az előttem induló bulgár gyerek majdnem lekéste a rajtját és rövidgatyában futott, amit a rajtszemélyzet egyik tagja is konstatált enyhén lenéző hangsúllyal. (kurze Hose…) Tudtam, hogy ez a srác nem ellenfél, be fogom fogni. A rajtban sehol nem volt kiírva mennyire van a térképrajt, de látni sem lehetett a rajtbóját. A térképfelvétel után volt egy éles kanyar, aztán pedig elég szűknek nézett ki a kordonozás, és mivel négyen rajtoltunk egyszerre, tudtam, hogy gyorsnak kell lennem a térképfelvétellel, különben beszorulhatok a lányok mögé. (akiknek a térképe teljesen átgondolatlanul előrébb volt, mint a fiúké…)

A gyors térképfelkapás után, szépen befordultam a kanyarban, és még innen sem látszott a rajtbója. Az egyes pont be a cakkosba. Egy hajtás a térképen, aztán nézzük, hogy is kéne fogni. Igazából nem esett le, hogy útvonalat kéne választani, csak az egyenes megoldás ötlött fel bennem. Aztán meg kicsit meglepődtem, amikor felérve az útra egyszer csak ott volt a rajtbója. én valamilyen oknál fogva az út mögötti völgybe vártam. Minden esetre hirtelen támadt kis zavaromban léptem párat az úton, és csak a következő völgyben kezdtem el felfelé mászni. Itt még jól esett a felfelé is, és pont az ösvény kanyarjába értem fel. A cakkos rész széléhez érve aztán izomból belerontottam.

Na itt aztán az első majd rögtön utána a második meredek völgy-gerinc kombináció igencsak megfeküdte a gyomromat. Mintha egy falnak futottam volna neki, nagyon meredekek voltak, drasztikus volt a visszaesés. Ráadásul megtört rajtuk az irányom is, úgyhogy a harmadik gerincen lévő pontomnak igencsak alá érkeztem. A tájékozódásom nem tört meg igazán, tudtam, hogy felfelé kell mennem, de fizikálisan elég gyorsan megdöntött ez az első pár métere a pályának.

A kettesre sem láttam meg, hogy oda kell figyelni az útvonalra, és ennek is csak nekimentem irányban. Amikor aztán felértem az első gerincre és megláttam előttem egy nagy éles gerincet, az egyes pont tapasztalatai alapján úgy döntöttem, hogy kikerülöm.

A baj csak az volt, hogy mindezt alulról tettem, nem pedig a felső, laposabb részén futottam el. Aztán a gerinc megkerülése után a pontra még vissza is kellett mászni. Ezzel itt elég sokat veszítettem.

A hármas megint egy nem túl jól sikerült átmenet volt. Itt is felületes voltam az útvonalválasztással, rutinból akartam megoldani a feladatot. Egy nagy völgy másik oldalán volt a pont, a völgyeket meg szokás ugyebár megívelni, hogy kevesebb legyen benne a szint. Csak azt nem vettem észre, hogy az egyenes útvonalon haladva a völgy aljától egyáltalán nem kell fölfelé menni, tehát teljesen felesleges az ívelés. A futás nagyon jól esett a lefelében, élveztem az egészet, csak nem jó útvonalon mentem. 3-as átmenet összetett Részidő 3.03 Részidő 7.05 1. Tóth ádám 2.54 1. Tóth ádám 6.36 Különbség +0.09 Különbség +0.29

A négyes végre jól is sikerült. Ugyan erre is lehetett volna az ösvényen futni egy kicsit, én meg végig „skandinávosan” egyenesen mentem az erdőben, de ez itt jónak bizonyult. éreztem a domborzatot, láttam a bozótfoltokat, tökéletesen futottam rá a völgy tetejére. így kell pontot fogni! Nagyon elégedett voltam a versenyemmel, persze azt nem tudtam, hogy Tóth ádám a hármason már fél perccel vezetett előttem. (Igaz ezzel is ötödik voltam.) Minden esetre ádám erre a pontra hibázott egy kisebbet, így 12 másodpercre csökkent a hátrányom.

4-es átmenet összetett Részidő 0.48 Részidő 7.53 1. Kovács ádám 0.46 1. Tóth ádám 7.41 Különbség +0.02 Különbség +0.12

Az átmeneti sikerek után az ötösre már egy igazit hibáztam. Nem akartam kerülni, ezért a légvonalhoz a lehető legközelebbi útvonalat választottam ki. Ez még önmagába nem lett volna baj, de a tisztáson való átfutás után az erdőben elég bizonytalan voltam. Az erdő elég jellegtelen volt, a domborzat sem segített, amikor az utat kereszteztem, akkor tudtam csak magam nagyjából elhelyezni a térképen. Itt aztán megláttam az előttem indult bulgár gyereket is nem túl messzire előttem egy kicsit följebb, és ezzel egy időben a kör szélénél lévő kúp is bevillant. Mivel maga a pont is kúp volt, ezért odafutottam ahhoz a kúphoz, majd amikor rájöttem, hogy ez még nem az, akkor futottam át a szomszédosra.

5-ös átmenet összetett Részidő 2.08 Részidő 10.01 1. Lundanes 1.56 1. Tóth ádám 9.46 Különbség +0.12 Különbség +0.15

Kicsit csodálkozom, hogy csak 12 másodpercet kaptam ezzel, sokkal nagyobb hibának tűnt. Egyébként a kékkel jelzett útvonal azért lett volna jobb, mert az szinte végig biztos vezetővonalak mentén halad, és pontközelben sem lehet eltéveszteni a kúpokat.

A hatos átmenet az egyik legjobban sikerült átmenetem lehetett volna, de végül az egyik legrosszabb lett. Előbb említettem, hogy láttam az előttem indult bulgár srácot. Nos, pontfogás után is láttam felfelé futni a hegyoldalban, és utol is értem mielőtt még felértünk volna az ösvényre. Az ösvényen egy másik előttem indult svájci versenyzőt is utolértem, majd pedig az út keresztezése után meg is előztem. Ez volt a hiba. Vagyis nem feltétlenül lett volna hiba, de biztonságosabb lett volna hátul maradni. Az útkeresztezéstől pontosan levett irányon futottam. A tervem az volt, hogy a pont fölé érkezve, amikor beleérek abba a völgybe, amelyikben a pont lesz, csak lefelé kell majd néznem, és látni fogom a bóját. A probléma azonban az lehetett, hogy egy hajszálnyival nem a pont fölé, hanem éppenséggel alá érkeztem, így amikor elnéztem lefelé, nem láthattam a bóját. Kicsit csodálkoztam, mert sejtettem, hogy a jó völgybe érkeztem bele, de mivel nem volt bója és sajnos az nem merült fel bennem, hogy jobbra is elnézzek, lendületből futottam tovább.

Persze ott egyszerre kilaposodott az oldal, és megláttam előttem a magaslest is. Azt hittem, hogy a körön belüli magaslest látom, pedig már a távolabbi volt. úgy gondoltam nagyon alácsúszhattam, ezért elkezdtem fölfelé futni, de még mindig nem stimmelt a dolog. Ekkor jöttem rá, hogy nem csak alácsúsztam, de már jócskán túl is jöttem rajta, úgyhogy visszafelé is kell menni. Innen aztán hamarosan megláttam a pontot. Ugyebár a mögöttem futó svájci és bulgár versenyzők elsőre meglátták a bóját, és egyből fogták a pontot. A bulgár és a svájci részidőit megnézve, ha mondjuk kettőjük közt fogom a pontot, akkor 2:35-öt futottam volna ezen az átmeneten, azaz messze a legjobbat. Ez nyílván annak köszönhető, hogy a felfelét nagyon megfutottam, hogy utolérjem a bulgár srácot, az ösvényen, meg a svájci srácra való felzárkózás nyújtotta meg a lépteimet. Kár, hogy a végét ilyen csúnyán elrontottam. Több mint fél perc hiba maradt ebben az átmenetben.

A hatos ponttal igazából a komolyabb tájékozódást megkövetelő résznek vége is lett. Nem mondom, hogy innen már nem lehetett hibázni, mert lehetett, mint azt mindjárt látjuk, de a hátralévő pontok már lényegesen egyszerűbbek voltak. A hetesre természetesen rögtön hagytam is benne pár másodpercet. Az első hiba az volt, hogy nem a völgyben futottam lefelé, hanem valamilyen oknál fogva felugrottam az egyik a gerincre. Aztán pedig érdemes lett volna úgy alakítani az útvonalat, hogy az úton minél többet fussak, a réten való átvágás ugyanis elég szedres volt, és még az útról való letérés előtt nem sokkal is a szederindáktól igyekeztem megszabadítani a bozótgatyámat.

7-es átmenet összetett Részidő 1.26 Részidő 14.37 1. Mathys 1.15 1. Tóth ádám 14.06 Különbség +0.11 Különbség +0.31

A nyolcas ponttal ismét minden rendben volt. Az útvonalat majdnem elrontottam, elsőre ugyanis úgy találtam, hogy milyen jó lenne végigfutni a patak mellett, de aztán szerencsére rájöttem, hogy ennek az útvonalnak a végén egy igencsak zöld részen kéne áthámoznom magam, úgyhogy végül is a jó útvonalon közelítettem meg a pontot.

és máris jött a kilences pont. Ez a pont gyakorlatilag a pálya végét jelentette – legalábbis tájékozódási szempontból – ugyanis innen már kötelező útvonal volt a befutó pontra is.

De ez a látszólag könnyű pont azt hiszem igencsak emlékezetes marad Tóth ádám számára, ugyanis erre az utolsó pontra veszítette el a versenyt. Az előző pontokon ugyan már egy kicsit megcsappant az előnye, de előttem még mindig csaknem fél perccel vezetett a nyolcason, és a későbbi győztes is 3 másodperccel volt ádám mögött. De a kilencesre egy olyat hibázott, amelyet nem tudok szavakkal leírni… (és azt hiszem jobb, ha az útvonalát sem tüntetem itt most fel…) A szomorú lényeg az, hogy két percet hibázott erre a pontra, és ezzel elsőről a 14-edik helyre csúszott vissza. Nekem talán egy kis szerencsém is volt, mert itt újra utolértem azt az időközben már három fősre duzzadt bolyt, amelyik a hatosnál hagyott ott. Felzárkózás közben megfutottam egyetlen győztes részidőmet, de ami fontosabb, hibátlanul fogtam a pontot…

10-es átmenet összetett Részidő 0.38 Részidő 17.36 1. én 0.38 1. Mathys 17.27 Különbség +0.00 Különbség +0.9 Befutó összetett Részidő 0.34 Részidő 18.10 1. Fraser 0.31 1. Mathys 18.06 Különbség +0.03 Különbség +0.4

A befutó pontra és onnan a célba már gondolkodni nem kellett, csak futni. Ez pedig elég jól ment. Persze, hiszen dühből futottam, mert azokat a sporttársakat előzgettem, akiket még a hatos előtt értem utol először, és az, hogy a hibám után újra utol tudtam érni őket, bizonyította, hogy mennyivel gyorsabb voltam náluk. Mérges voltam magamra, hogy hibáztam! Akkor még nem tudtam, – és nem is hittem volna – hogy mindez elég lesz a második helyre…