Junior Európa Kupa 2005, hosszútáv
Előző napi teljesítményemmel maximálisan elégedetlen voltam, hiszen össze-vissza futkároztam, noha jó formában voltam. Magát a második helyet pedig Tóth Ádám kiszállásának köszönhettem. úgy gondoltam ennél többre vagyok képes, úgyhogy igyekeztem a lehető legjobban összeszedni magam a hosszútáv előtt, hogy ezt meg is mutathassam! Mentálisan nagyon készültem, előre elhatároztam pár dolgot, hogy mit hogyan akarom majd csinálni a versenyen. Elhatároztam, hogy az egyesre biztonsági útvonalat fogok választani és nagyon pontosan fogok tájékozódni. Minden útba eső, egyébként a tájékozódáshoz nem feltétlen szükséges tereptárgyat ki akartam olvasni a térképről, hogy a lehető legjobban összhangba kerüljek vele. A következő alapelvem az volt, hogy az elején könnyebben kezdek, hogy a végére is maradjon erő, és ezzel összhangban azt is elhatároztam, hogy amennyire lehet igyekszem eleinte olyan útvonalakat választani, hogy spóroljak a szinttel. Eddigi tapasztalataim alapján ritka az olyan verseny, ahol már az elején eldől a végeredmény. Ott maximum elveszteni lehet, megnyerni nem. Sokkal hasznosabb, ha tudat alatt úgy programozzuk magunkat, hogy a végén kell igazán gyorsnak lenni. Ott lehet megnyerni a versenyt, ahol a többiek már fáradtak!
(A részidős táblázatokban most az összidőt nem tüntetem fel, mert a kettes pontot leszámítva, ahol az egyik norvég egy másodperccel beelőzött, végig vezettem. :)
És végre elkezdődött. Tehát nem akartam elsietni az elejét, ezért egy kényelmes tempót vettem fel, azt viszont megfutottam a felfelében is. Terveimnek megfelelően, amit csak lehetett kiolvastam a térképről, és beazonosítottam a terepen. Nagyon pontos tájékozódással közelítettem meg az egyes pontot, támadópontról iránylevétel, és be a fenyvesbe. Mivel teljesen biztos voltam a dolgomban, a sűrű fenyvesben sem lassítottam és nézelődtem a pontot keresve, a nyugodt egyenletes tempómban futottam tovább, és csakhamar meg is jelent előttem a bója. és nyertem az átmenetet. Hát ez van, biztos mások is biztonságira, és könnyűre vették az egyes pontot. :-) Vagy inkább valószínűbb, hogy annyira jól éreztem magam, és annyira jól koncentráltam, hogy a „könnyű tempóm” nem is volt annyira könnyű a mezőnyhöz viszonyítva. De ez már részletkérdés. A szándék a fontos! :-) |
|
A kettes pont technikailag szintén nem okozott nehézséget, egy relatív nagy völgyben kellett felfutni, aztán meg egy bozótos szélére behúzni a pontért. Ráadásul az előttem indulót máris utolértem, és az átmenet közepén elhagytam. Ez jól esett. :-) Volt némi gallyazás, ami nehezítette a futhatóságot, és a felfelét sem erőltettem túlságosan – hogy maradjon erő későbbre is.
A hármas volt az első hosszú átmenet a pályában. Igazi útvonalválasztást sajnos nem kínált, csak a nagyjából egyértelmű alapot lehetett itt-ott csiszolgatni. én három helyen rontottam el. Az első az volt, hogy amikor a mély völgyön kellett átmászni, akkor nem vettem észre, hogy egy kis ösvényt fel lehetne használni a felfelében a bozótban mászás helyett. A következő finomság, amit másképp lehetett volna csinálni az az, hogy közvetlenül a betonútról be kellett volna vágni az erdőbe. Ilyen helyzetekben az a leggyorsabb, ha a lehető leghosszabban futunk lefelé. Teljesen fölöslegesen futottam el egy kicsit az úton, ráadásul felvettem pár méter szintet is. A harmadik immár tényleges hiba az volt, hogy a vége felé az egyik kerítést nem sikerült a bal oldalán kerülnöm, jobbról futottam el mellette. Ezzel 16 másodpercet kaptam az átmenetet nyerő Kovács Ádámtól, aki természetesen szinte teljesen ugyan ezen az útvonalon futott, de a kerítést balról kerülte.
A négyes egy durva iránymenet volt egy lejtős oldalban. Különösebb problémát nem okozott, jól ráéreztem a magasságra, magát a völgyet meg nehéz lett volna eltéveszteni. Egy kicsi bizonytalanság volt az átmenet közepén, mert láttam pár völgyet alattam, amelyeket elsőre nem tudtam beazonosítani. De aztán haladtam tovább és pont előttem meg is jelent a bója. |
|
Az ötös átmenet már egy igazi útvonalválasztós feladat volt. Alapvetően két lehetőség kínálkozott, alulról, vagy fölülről kerülni. Nekem a fölső volt szimpatikusabb, mert a völgyön itt lehetett a legkényelmesebben átkelni, csak az átmenet elején volt némi szint, utána gyorsan futható és tájékozódásilag is könnyű az átmenet. Utólag nézve is jó választás volt. De túl nagy különbség nem volt a lehetőségek között. Az én útvonalam 800 méter hosszú volt 50 szinttel, a kék útvonal 730m és 55 szint, de az kellemetlenebb eloszlásban. Az alsó kerülő szinttakarékos változata a piros útvonal szintén 800m hosszú, de csak 40 méter szintet tartalmaz. Nagy hátránya, hogy végig tájékozódni kell, míg a másik kettő esetében a mezőn átfutva lehet egy kicsit pihenni, vagy előre gondolkozni a következő átmenetekre.
A hetes átmenet első fele azzal telt, hogy utolértem az előttem 4 perccel rajtolt angol srácot. Vezetésével kifutottunk a rétre a derékig érő kerítés átugrásával, de aztán a réten olyan nagy sár volt, hogy úgy döntöttem minél gyorsabban visszamegyek az erdőbe. Ezzel meg is előztem, de az átmenet végéig még hősiesen küzdött, hogy ne maradjon le. (térkép kicsit lejjebb) |
A hatos átmenet egy érdekesen sikerült valami lett, ugyanis nem azt az útvonalat hajtottam végre, amit elterveztem. A terv ugyanis az volt, hogy megyek egyenesen, levettem az irányt, aztán egyszer csak azon vettem észre magam, hogy az ösvényen futok. Ha meg már ott voltam, egye fene, akkor futok körbe az úton. A patakmedren aztán nagyon dinamikusan keltem át, és pontközelben is teljesen biztos voltam a dolgomban. Szinte magához vonzott a pont. Ezzel a fölöslegesnek tűnő kerülővel is csak 10 másodpercet kaptam Ádámtól, aki már a harmadik átmenetét nyerte, viszont az ötösre egy kicsit hibázott, ezért már több mint 50 másodperc hátránya volt összetettben.Az erdős részen aztán olyan útvonalat igyekeztem választani, hogy minél többet fussak úton, a lehető legkisebb kerülő mellett. Abban viszont elég bizonytalan voltam, hogy hol keresztezzem a mélynek tűnő völgyet.
|
7-es átmenet
|
|||
|
|||
|
|||
|
Amikor az előtte lévő úthoz értem először úgy gondoltam, hogy csak keresztezem, és átugrok egyenesen a völgyön, de aztán nem nyerte el tetszésemet az erdő, úgyhogy pár lépéssel később vissza is tértem az útra és egy alkalmasabb helyet kerestem az átvágásra. Pontközelben nem tűnt valami jónak a térkép, úgyhogy pontos iránnyal futottam rá. A kék útvonal talán egy hajszállal jobb lett volna, bár kevesebb benne az útonfutás, de azonos táv mellett kevesebb benne a szint. Kovács Ádám valami ilyesmit csinált, 10 másodperccel volt lassabb. Nem sokkal pontfogás előtt aztán megláttam egy norvég sporttársat, aki oldalról érkezett a pontra azt a látszatot keltve, hogy más útvonalon jutott idáig. Mivel a rajtlistával nem sokat foglalkoztam előzetesen, fogalmam sem volt róla, hogy előttem vagy mögöttem indult-e a norvég. Bizonytalanságomat az is növelte, hogy a következő rövid átmeneteken nagyon jól futott, egészen a 10-esig nem tudtam utolérni.
|
|
|
|
A 10-esre a logikus útvonal nyilván az lett volna, hogy előbb az út, majd a rét felhasználásával jutunk el az átmenet közepéig, de a norvég a kilencesről kicsit rossz irányban futott ki, aztán mire módosította az irányát, én már úgy ítéltem meg, hogy nem érdemes lemenni az útra, és hátulról kerültem meg a bozótost. Aztán vicces volt, hogy a rét sarka fölött a norvéggal kereszteztük egymás útvonalát, ő egy kicsit feljebb ment, én meg szintben maradtam és pont kifutottam a kezdődő ösvény elejére. A norvég csaknem végig fent maradt, 20-30 méterre velem párhuzamosan futott az erdőben teljesen ugyan abban a ritmusban, mint én az úton. Aztán az útkanyarba két méterrel elém érkezett meg. Mivel előző nap egy hasonlószituációban a hatos pont előtt azonnal megelőztem az előttem futót, és aztán hibáztam, most eltökéltem, hogy NEM előzöm meg. Ezt egészen 100 méterig be is tudtam tartani, ahogy letértünk az útról ő vetett egy pillantást a térképre, és ezzel pont annyi lendületet vesztett, hogy elé kerüljek. én a térképnézést még az úton elintéztem, úgyhogy teljesen biztos voltam a pont környékét illetően. Innen a norvég mindig ott volt több kevesebbel lemaradva mögöttem, szinte folyamatosan hallottam a lépteit, hogy ott van valahol, de látni csak egyetlen egyszer láttam pár átmenettel később, amikor egy másik útvonalat választott, és pontközelben láttam oldalról közelíteni őt is. Ez egész biztosan segítségemre volt, hiszen egy kis plusz biztonságérzetet adott. Azt ugyan egészen a célig nem tudtam, hogy ő fogott be engem, vagy én őt, de természetesen az utóbbiban reménykedtem, és mint kiderült így is volt. Nyolc perccel indult előttem, amit az első fél óra alatt ledolgoztam, és aztán a második fél órában egyetlen másodpercet sem kapott. :-) A 11-esre az átmenet első felét nagyon megnyomtam a lefelében, egyszerűen élveztem a futást. De aztán a susnyás tisztást elhagyva eléggé elbizonytalanodtam. Nem sikerült letalálnom az útra, amin vagy 200 métert lehetett volna futni, végig az erdőben futottam, de a pontfogással nem volt gond így sem.
|
12-es átmenet
|
|||
|
|||
|
|||
|
A 12-esre egészen furcsa dolgot műveltek a rendezők az összekötő vonallal, azt sugallva, hogy legyünk szívesek a kapukat használni a réten valóátfutáshoz. A kapuk megtalálása azonban nem volt egyszerű, mert elég furcsa szerkezetek voltak, de minden esetre bejutottunk a mezőre. Ott azonban akkora sár volt, hogy az ösvényről azonnal leléptem, és végig a szárazabbnak tűnő füvön futva tudtam le ezt a szakaszt, és a másik oldalon a kerítést átugorva hagytam el a területet. A pontfogással nem volt gond, támadópontok tömkelege állt a rendelkezésünkre, csak körül kellett nézni.
|
13-as átmenet
|
|||
|
|||
|
|||
|
A 13-as egy érdekes átmenet. Ugyanis elég sokat kaptam itt, látszólag indokolatlanul. Az útvonal, amit futottam nem hiszem, hogy rossz lett volna, pontosabban nem hinném, hogy a másik ennyivel jobb lenne. Ez volt az az átmenet, amikor norvég követőm másfelé ment, mint én, ő körbefutott a betonon. 
A pontra én érkeztem előbb, de lefaragott valamennyit a hátrányából, 4 másodperccel volt gyorsabb. Azt hiszem Ádám is a betonon futotta meg ezt az elég jó részidőt, amivel messze nyerte az átmenetet. (a következő 1:43!) Lehetőség lett volna még a sűrű fenyvest bal oldalról kikerülni egy kis nyiladék érintésével. De azt hiszem mégiscsak a betonos kerülő a leggyorsabb, és a legbiztonságosabb tájékozódási szempontból is. Minden esetre ebben az átmenetben kaptam a második legtöbbet egész verseny alatt, de ez nem törte meg a lendületem.
|
14-es átmenet
|
|||
|
|||
|
|||
|
A 14-es átmenettel sem variáltam túl sokat. Ezt is egyenesen közelítettem meg. A tájékozódás és a futás is szépen ment. A meredek fölfelé ugyan nem esett jól, de azért ez nem jelentette azt, hogy szükségét éreztem volna a frissítésnek, ugyanis pontközelben kiderült, hogy ez bizony frissítőpont is egyben. A poharakra ügyet sem vetve futottam tovább. 1 órás futáshoz még nem kell frissítő, pláne így október derekán.
|
15-ös átmenet
|
|||
|
|||
|
|||
|
A 15-ös átmenet nem tűnt túl bonyolultnak Nagyjából szintben el kell futni az oldalban. De az oldal elég meredeknek bizonyult, és ami még inkább nehézséget okozott, azok a mély oldalvölgyek voltak. Nem tűntek olyan nehéznek, de a helyszínen nagyon élesek voltak, nehéz volt keresztezni őket. Utólag nézve megérte volna kikerülni az egészet alulról, megspórolva az igen kellemetlen oldalazást, viszont leadva, majd felvéve egy kupac szintet. Ezt nem hiszem, hogy sokan csinálták, annyira egyértelmű volt az oldalazás. De elképzelhető, hogy aki nyerte az átmenetet az ezt csinálta. Minden esetre a mezőnyhöz képest ezzel nem veszítettem semmit.
|
16-os átmenet
|
|||
|
|||
|
|||
|
A 16-os átmenet egy újabb útvonalválasztási feladat volt, de nem kínált túl sok alternatívát. Akárhogy nézem, csak két lehetséges útvonalat látok, a gyakorlatilag egyenes választást, és egy jó nagy alsó kerülőt. A kerülő útvonallal azonban van egy nagy probléma: teljesen fölösleges. Az egyenes útvonalban ugyanis semmi sincs, amit érdemes lenne kikerülni, a bozótos részeken megy út keresztül, szint pedig alig van az átmenetben. Sőt a kerülőben több a szint! Tehát véleményem szerint itt mindössze az volt a feladat, hogy észrevegyük a jó útvonalat, igazi választásról nem beszélhetünk. Nekem mindez jól sikerült, a velem együtt futó norvég srác nyerte az átmenetet egy másodperccel előttem.
|
17-es átmenet
|
|||
|
|||
|
|||
|
A 16-os pontot, mint utólag kiderült, előbb fogtam, mint a 10 perccel előttem induló Tóth Ádám és kielőztem úgy, hogy nem is láttam. ő viszont látott engem, és a következő átmenetekben mintegy 20 másodperces hátrányát minden erejével igyekezett ledolgozni. 
éppen a látótávolság határán futottam, így csak néha-néha látott meg, mégis folyamatosan zárkózott fel ránk.
A 17-esre azt hiszem sikerült egy elég jó útvonalat észrevennem, amit a mezőny jó része valószínűleg nem vett észre. Az ösvények használatával a pont “C”-s ponttá minősült vissza, és ráadásul a futósebességünk is igazán jó volt. A felzárkózásban lévő Tóth Ádám futott 1:40-et, norvég kísérőm 1:41-et, én pedig 1:44-et. A következő 1:58-al volt! Igazán remek!
A 18-asra folytatódott a jó átmenetek sorozata. Hasonlóan az előzőhöz, itt is meglepő mértékben leraktuk a mezőnyt. Ádám 2:16, én 2:22, a norvégom 2:25 és a következő csak 2:42! Nem tudom honnan volt még ennyi erőnk, hogy itt a pálya végéhez közeledve ennyivel gyorsabbak tudtunk lenni a többieknél. úgy néz ki bejött a könnyen kezdős taktikám!
|
 |
A 19-esre követtem el az egész pályán az egyetlen pontközeli hibámat, de ez is kimerült egy kis melléfutásban. A nagy rohanásban nem vettem észre a völgyecskét, amiben a szikla volt, és egy kicsit elfutottam fölötte az ösvényen. Amikor rájöttem, hogy egész biztosan túljöttem rajta, nem volt más dolgom, mint visszafordulni jobbra lefelé, és hamarosan meg is láttam a bóját. én ekkor láttam meg először Tóth Ádámot, de azt hittem itt fogtam be, pedig itt csak utolért minket.
|
19-es átmenet
|
|||
|
|||
|
|||
|
Ezzel a kis kanyarral 22 másodpercet kaptam az előző átmenetben immár nem először hibázó nyilván kicsit ideges Scott Frasertől. Ez volt a legtöbb, amit az egész verseny folyamán kaptam, és azt hiszem ez a kulcsa egy jó versenynek. Hogy kiegyensúlyozottan teljesítsünk az egész pályán. és mivel nekem ez ezúttal sikerül, nem nagy meglepetés, hogy a végeredmény ilyen remekül alakult. Innen aztán már nem volt túl sok hátra a pályából. Még egy kis rohanás az úton, majd a mezőn, és már vége is volt.
és nyertem! Remek volt. Eddigi pályafutásom egyik legjobban sikerült futása. Különösen hosszútávon!
 |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
