Junior VB

Hogy hogyan is sikerült eljutni idáig? Végignézve a felkészülésen... Hát nem erre számítottam volna. Téli sérülés, hogy úgy mondjam "zavaros edzéskörülmények", sok-sok hiba a versenyeken, és az utolsó 3 hét egy külön történet. A Középtávú OB-n kezdõdött. A döntõ részidõket nézegetve egész biztos, hogy nagyon jó formában voltam. De aztán a Váltó OB-val, együtt ez a homok+meleg már sok volt nekem egy hétvégére. Teljesen kiütött. Következõ hét csütörtökig éreztem a combomat... Pénteken Istivel és Danival megcsináltam életem legkeményebb résztávos edzését, ami már magában újfent kiütött, de erre még szombaton rátettünk egy 93 perces "lapáttal" a Tátrában. 9 nappal a VB elõtt sajogtak a lábaim. Hétfõn, kedden átmozgatás, szerdán pihenõ, és úgy éreztem kezdenek magukhoz térni. De csütörtökön 2,5km után a elõbb az egyik, majd a másik vádlim is begörcsölt. Annyira fájtak, hogy meg kellett állnom nyújtani. Másnapra sem sikerült javulást elérni, 1 nappal a kiutazás elõtt nem tudtam lefutni egy hatost... De kezeltem, napi háromszor sportkrémmel maszíroztam, és döntöttem magamba az ásványi anyagokat. A terepbemutatóra már kezdett elmúlni... Ilyen körülmények közt nem is gondoltam arra, hogy mi lenne reális eredmény. Csak azt tudtam, hogy mindent meg kell tenni. Mert dacára az elõzményeknek, azért voltunk ott, hogy versenyezzünk, hogy eredményt érjünk el. Egy évnyi felkészülés eredményét.

A selejtezõ

Azt, hogy bejutok, azért nem akartam kérdésként kezelni, de mégis, ott volt az emlék tavalyról, hogy két közepes hibával milyen egyszerûen ki lehetett esni. A versenyláz teljesen átjárt, már a buszon a rajtba menet. Nem akartam kifutni magam, csak jó tempóban kevés hibával túljutni a selejtezõn, de az egyesre rögtön hibával nyitottam. Innen már kénytelen voltam mégiscsak gyorsítani, mert hiba ugye nem volt betervezve… Utána még bizonytalankodtam többet is, és volt egy-két „nem tökéletes” útvonalam is, de egész tûrhetõen beértem. Kis hátránnyal 8. lettem a legszorosabb selejtezõ csoportban, egy semmi extra futással. Ezt bíztató jelnek vettem.

A döntõ

Az elõzõ napi versenyláz már enyhült. Sokkal inkább voltam átszellemült. A selejtezõn elért eredmény önbizalmat adott, és hosszú napok óta elõször a vádlim is kifogástalan állapotban volt. (Szivák Ildi kb. 45 percet maszírozta elõzõ este, ezúton is köszönet érte!) A futás tehát jól ment, és a koncentrálnom is jól sikerült. Az egyes pontra választottam egy rossz útvonalat, de szerintem ez nem volt fair a pályakitûzõ részérõl. Simán szóba jöhetett a rajton visszafutásos kerülõ, és ezt VB-n nem lenne szabad megjátszani. (Mondjuk máshol sem.) Ezt követõen azonban egész jól ment, egy hibám volt a nyolcas pontra, de idõben ott sem kaptam sokat.
Írtam egy nagyon részletes pályaelemzést - viszonylag hosszú, de talán megéri elolvasni, és érdemes hozzá a térképet is nézni.
Azt szerintem már mondanom sem kell, hogy mennyire jó érzés volt végigizgulni a hátralévõ versenyzõk befutását, és a végére mégis megmaradni a hatodik helyen. Minden álmom egy csapásra valóság volt. Erre gondoltam az edzéseken, amikor egyedül futottam, és hallottam magamban a szpíker hangját, ahogy az átfutón kommentálja az eredményeket. És most itt volt, és engem mondott be!

A hosszútáv

A középtáv után én egy másik dimenzióban "lebegtem", teljesen felszabadult voltam. Azt hiszem leginkább ennek köszönhetõ, hogy hosszútávon is jó eredményt értem el. A végére jól elfáradtam ugyan, de ez a pálya nem állított túl sok feladatot, így egy teljesen reális futással itt 12. helyre bármelyikünk be tudott volna futni a csapatból. Sajnos Dani fizikailag teljesen megzuhant itt a VB-n, és Istinek sem sikerült jól a verseny. A pályakitûzés szerintem az elõzõ napokban sem volt valami jó, de ezen a napon aztán végképp elrontották. Ebbõl a terepbõl sokkal jobb pályát is ki lehetett volna hozni, telis-tele elgondolkoztató útvonalválasztásokkal. Nem mondom, hogy nem voltak benne, és nem is mindenhol választottam a legjobban, de én sokkal többet, és nehezebbeket vártam. A 4-es, a 15-ös, a 17-es, és a 18-as átmenetek kifejezetten unalmasak voltak. És én még a 11-esre is egy jókora útfutást csaptam, de ez az én részemrõl volt hiba. Pontközelben nem hibáztam, maximum néha lassabban mentem a kelleténél, ha bizonytalan voltam. Ezeket a bizonytalanságokat jó lett volna elkerülni, de egy szavam nem lehet az eredmény miatt.

A váltó

Egy pihenõnap után a váltó következett. A VB elõtt talán erre készültünk a fiúkkal a legjobban, hiszen itt láttuk a legnagyobb esélyt egy jó eredményre. A felállást már elég régen megbeszéltük, és azt hiszem az egy hiba volt a részünkrõl, hogy ezen aztán változtattunk ott kint az egyéni versenyek után. Én pedig már túlságosan felszabadult voltam, és ami a hosszútávon még segített, itt már káros volt számomra. Már ott hibáztam, hogy szó nélkül elvállaltam a 3. futást, pedig az elsõ futó szerepkörre készültem már elég régen. Nem gondoltam át rendesen mit is vállaltam el, csak azt láttam, hogy van egy hatodik meg egy tizenkettedik helyem, ugyan mi történhetne egy váltón...
Szóval végül Zsebe kezdett és, hogy mi volt a kettes ponton, ami minimális kombináció után mindenkinek közös volt, arról tudna mesélni. Minden esetre a közvetlen élmezõnytõl lemaradtunk, majd Dani következett. A svájci második futóval együtt ment ki, de aztán elkerülték egymást, pedig ha együtt bejönnek, én a kétszeres világbajnok Merz-el futhattam volna, és talán tényleg hatban végzünk. De sajnos végül Dani egy holt térben adta nekem át a váltót a nyolcadik helyen.
Mielõtt a versenyzõk eltûntek az erdõben, úgy 600 métert kellett megtenni a réten. Itt még a távolban lehetett látni az elõttem kifutó csoportot, ezért hatalmas lendülettel kezdtem. Azonban az egyes pontra rögtön hibáztam. Elsõre jó kúpra futottam fel, de nem láttam meg a pontomat, és átfutottam egy másikra, ahonnan aztán visszanézve már megláttam, így futhattam vissza. A hármasra aztán nagyon csúnyát hibáztam, itt már elúszott, hogy bárkit is utolérjek. Igyekeztem megnyugodni, de aztán az ötösre szintén nagyon csúnyán elvesztem, ezután már csak kapaszkodtam vissza. Igazán jól csak a pálya utolsó 5-6 pontja ment, itt még megelõztem 3-4 váltót, de még ezzel sem sikerülhetett behoznom - nagyrészt magam okozta - tetemes hátrányom, így elmaradt a várt eredmény. Nagyon sajnálom, hogy pont a váltón nem sikerült egyáltalán semmi abból, amit a két egyéni számban sikerült teljesítenem.

Talán majd jövõre Svájcban...

Merthogy ott lesz a jövõ évi VB, és a térképeket nézegetve nem lehetetlen rá felkészülni. Pláne, ha idejében elkezdjük, és megkapjuk a válogatott felõl azt a programot, amit idén nélkülöznünk kellett...
Ez az idei VB nagy önbizalmat adott nekem, tényleg igaz, hogy semmi sem lehetetlen, és akkor meg miért ne tegyünk meg mindent azért, hogy jövõre az ideinél sokkal jobb eredményeket érjünk el? Nem teljesen biztos, de azt hiszem, azok közül, akik megvertek az egyéni számokban senki sem volt 85-ös, tehát jövõre mind kiöregszenek. Nyitva az ajtó elõttünk, csak be kell menni rajta. Márpedig amit én elértem idén, azt Isti is el tudta volna, és jövõre egy jó felkészüléssel mindkettõnknek lesz esélye akár jobb helyezésekre is. Azt hiszem ez nem nagyképûség, és nem árt tudatosítani!

Középtáv selejtezõ részidõk Középtáv döntõ részidõk Hosszútáv részidõk Váltó részidõk Váltó eredmények

Középtáv selejtezõ térkép Középtáv döntõ térkép Hosszútáv térkép Váltó térkép