Hosszútávú OB
Nem éppen ideálisnak mondható alapozásom
után sajnos nem mondhattam, hogy sikerült fölkészülni
fizikailag egy ilyen hosszú versenyre. Mivel a terep adottságaiból
sejteni lehetett, hogy nem sok tájékozódási
feladat lesz, lélekben felkészültem a kockázásra,
és arra, hogy nagy valószínûséggel
nem fogok nyerni még közel hibátlan futással
sem. Dani jobb, ezzel nincs mit tenni. Tulajdon képpen így
is történt, ugyan sikerült beletennem kétszer
két és fél perc hibát, de 7 perccel kaptam
ki, úgyhogy bejött az elõzetes elképzelésem.
Istit meg tudtam volna verni, de ahogy elnézem neki sem volt
hibátlan a futása, szóval igazából
elégedett vagyok ezzel a 3 hellyel.
Mindvégig igyekeztem közel maradni a légvonalhoz,
és a lehetõ legkisebbeket kerülni, nem mindig sikerült
a legjobban. A pálya eleje jól ment, elõször
a hetes pontnál bizonytalankodtam egy kicsit, mert az a nagy
hegyoldal amiben a pont volt, nekem meglehetõsen laposnak tûnt.
Annak tudatában is, hogy 2,5 méteres az alapszintköz.
Aztán a nyolcas pontra azt hiszem sikerült a lehetõ
legügyetlenebben átkelnem a völgyön, ami a hetes
pont után volt, de amint beértem a fehérerdõbe
igencsak meglepõdtem, ugyanis lehetett benne futni! Tényleg
tiszta volt. Sajnos ez a rész csak a tízes pontig tartott,
aztán visszatértünk a kockázáshoz.
Na a 11-esre sikerült beletennem az elsõ nagy hibámat.
A rét szélérõl bevágtam az erdõbe,
egy nyiladékra, aholis elcsúsztam egy kockával,
és így eggyel korábban kezdtem el keresni a pontomat.
Tulajdonképpen egész hamar rájöttem, így
"csak" két és fél perembe került.
A 13-asnál látszik legjobban, hogy próbáltam
a légvonalhoz közel maradni, ami sikerült is, csak
éppen ezzel kaptam egy percet ebben az átmenetben, pedig
a pontot egybõl fogtam. Úgy látszik nem volt
egy nyerõ választás. A másik nagy hibám
a 20-as pontnál követtem el pedig még le is vettem
az irányt amikor bevágtam a rétrõl. Hát
igen, ezt még csiszolni kell, meg a domborzatot is csúnyán
elnéztem, és gerinc oldala helyett völgy oldalában
akartam keresni a pontot, ami persze sehogy sem stimmelt, és
inkább túlfutottam valami fix pontig. Aztán a
részidõk tanusága szerint a következõ
három átmenetet megnyertem, ami azért nagyon
meglepõ, mert én úgy éreztem, hogy már
csak vonszolom magam... És már valóban csak vonszoltam
magam azon a rettentõ hosszú utolsó szakaszon,
aminek a befutó pont csak az utolsó harmada volt. Csak
azt nem értem miért nem lehetett volna a célt
legalább az erdõszélig elõrevinni, mert
talán ez az utolsó rész volt az egészben
a legrosszabb. És az sem volt éppen a legjobb dolog,
hogy így egy szeméttelep szomszédságába
sikerült kialakítani a célt, ami nem egy túl
jó marketingfogás...
Hát remélem a közeljövõben több
verseny nem lesz ilyen terepen, és jövõre a hosszútávra
is sikerül jobban felkészülnöm. Gratulálok
a gyõzteseknek, és mindenkinek, aki túlélte
a versenyt!