Finn 5 napos
Már
régóta szerettem volna kinézni Skandináviába,
és idén szerencsémre sikerült is. Helsinki
környékén rendezték a versenyt mintegy 4000-4500
résztvevõvel.
Az elsõ két nap terepe talán valamivel egyszerûbb
volt a következõ háromnál, amit az is mutatott,
hogy nem kis meglepetésemre az elsõ napot rögtön
megnyertem! Elsõ nap kicsit tartottam a "híres"
skandináv tereptõl, a térképtõl,
az Emittõl, és egyáltalán mindentõl,
ezért nagyon odafigyeltem, és ennek eredményeként
minimális hibával sikerült letudnom életem
elsõ skandináv versenyét. A terep igazából
nem okozott gondot, persze az 5 napos verseny végére
már igencsak elfáradtam. A térképek teljesen
korrektek voltak, ami rajta volt, az jól követhetõ
volt, persze minden sziklát nem lehet rá felvenni, de
nem is kellett. A jelkulcsot azért egy kicsit másképpen
használják, mint itthon, de ezt is meg lehet szokni.
Az elsõ napi sikeremen felbuzdulva, azt hiszem a második
napra kicsit elbíztam magam, ami meg is bosszulta magát
hibák formájában. Rögtön az egyes pontra
hibával kezdtem, pedig igazán nem lett volna nehéz
pont, ha kellõképpen odafigyelek. Aztán a hatos
pontra hibáztam legközelebb, és innentõl
a részidõket nézve mintha megtört volna
a lendületem, és jócskán kaptam a másodperceket
egészen a pálya végéig. Ebben azonban
az is benne volt, hogy nullára indultam, és a pálya
végén kétszer is meggyûlt a bajom a sûrûbb
részekkel, és kerülnöm kellett. Ezen a napon
találkoztam egyedül olyan mocsárral, amin nehezemre
esett átmenni, a legtöbb alkalommal szépen, ruganyosan
át tudtam rajtuk futni.
Harmadik napon aztán bedurvult a terep, a kettes pontra érve
kifejezetten csodálkoztam, hogy ilyen jól odataláltam!
:-) Na aztán ezzel körülbelül véget is
értek a sikerélmények A kettesen utolértem
valakit, és nem igazán választottam útvonalat,
pedig itt lehetett volna. Ballra úton körbefutni megérte
volna, de idõben nem kaptam sokat, viszont aztán a négyesre
nagyot hibáztam. Kezdve azzal, hogy hagytam magam befolyásolni
a "helyi erõ" által, és hiába
terveztem el a kerülõt, mégis utána eredtem,
ami igazán rossz döntés volt. A zöldben, a
részletgazdag hullámzós terepen nehezen lehetett
haladni, és a fonalat is elvesztettem. A pont elõtt
azonban még sikerült helyreraknom magam, de utána
elkapkodtam a pontfogást. Elszaladtam mellette, aztán
meg futhattam vissza. Hasonlóan elkapkodtam az ötös
pontot is, csak itt jóval tovább tartott összeszednem
magam. A hatos volt talán az egyik legnehezebb átmenete
az egész hétnek, de ha a sziklafal elhagyása
után ránézek a tájolómra, akkor
meg lehetett volna fogni. Nem voltam kellõképpen pontos,
és az már sorozatban harmadszorra jelentkezett. De aztán
még a hetes pontra is hibáztam, itt is pontatlan voltam.
Innen két kifejezetten gyenge átmenet következett,
majd a 10-es sem lett volna túl nehéz egy kis odafigyeléssel.
A vége pedig már "könnyû" volt.
Az eredmény nem volt valami fényes, de sokat tanultam
ebbõl a napból.
A negyedik napnak aztán úgy mentem neki, hogy nyugodtan
átgondoltam minden tapasztalatomat, és higgadtan próbáltam
versenyezni. És ez be is jött, pontfogással alig
volt problémám, a két hosszú átmenet
útvonalán lehetett volna csiszolni, de így is
elégedett lehetek velük. Az egyetlen hibám a négyes
pontra volt, itt teljesen egyértelmû, hogy merre kellett
volna menni, de én átmásztam egy hegyen, meg
egy bozótos mocsáron, ahelyett, hogy az egészet
megkerültem volna nyugat felõl. Minden esetre ez a nap
sokkal technikásabb volt, mint az elsõ nap, és
ezért ennek a második helynek legalább annyira
örültem, mint annak az elsõnek
.
Utolsó nap vadászrajt volt, aminek a hetedik helyrõl
vághattam neki úgy, hogy az elõttem futónak
csak 21mp elõnye volt, és a negyedik hely is mindössze
két perc távolságban várt arra, hogy befussak
oda. És ez volt az, amit csinálni akartam. A vadászrajttal
három helyet hozni! Az elején nem kapkodtam el, igyekeztem
felfutni ugyan az elõttem futóra, de nem túl
görcsösen. A kettesre is még felzárkózóban
voltam, és csak a pont után az úton értem
utol. Ekkor viszont hibáztam. Ahelyett, hogy beálltam
volna vele futni, megelõztem, és a túlzott sebesség
miatt a térképolvasást kicsit elhanyagoltam,
ami miatt hibáztam a hármasra. Õt is kicsit elbizonytalanítottam,
így végül majdnem együtt fogtuk a pontot,
õ persze elõbb. Ismét kezdhettem a felzárkózást.
Az ötösnek melléfutott, én pedig lassabban
leltem meg az utat a pontra, így itt egy kicsit növeltem
hátrányom. A hatosra aztán ismét utánaeredtem,
és fel is zárkóztam rá az útig,
de utólag nézve az átmenetet, alulról
kellett volna mennem az úton kerülve. Pontközelben
aztán õ nagyon elbizonytalanodott, én viszont
tudtam, hol vagyunk, így elszakadtam tõle, de a pontfogás
végül nekem sem sikerült. De még így
is elõtte fogtam, és végleg elváltak útjaink.
A hetesre pontközelben aztán "természetesen"
mellémentem, de az a következõ átmenet tükrében
igencsak elhanyagolható hiba volt. A nyolcasra nem tudom pontosan
miért, de az átmenet közepén azt hiszem
szépen lassan gyakorlatilag megfordultam, és elvesztem.
Nem részletezem, de végül a frissítõpontról
raktam magam helyre, de innentõl már nem tudtam visszazökkenni
a ritmusba, és már értelme sem lett volna nagyon.
Ekkora hibával már nem sok keresnivalóm volt.
Ráadásul a pálya végére már
teljesen szét is estem fizikailag, sok volt ez az öt nap,
de még így is nagyon megérte!
Volt két kifejezetten jó futásom, és rengeteget
tanultam! Nézzétek meg a térképeket!