Az előző bejegyzést azzal zártam, hogy nem számítok különösebben sikeres szereplésre a Tipo kupa fedőnév alatt futó hosszú hétvégi versenydömpingen, hiszen az elmúlt versenyek eredményei arra engedtek következtetni, hogy jelenleg gyors ugyan semmilyen körülmények közt sem vagyok, de egymást követő napokon aztán végképp nem. És aztán láss csodát, a péntek esti Szélrózsa éjszakai 3. helye után a Tipo kupa összetettjében is dobogós helyen végeztem! Mint ahogy alább majd olvasható lesz, azért nem volt ez sima ügy, és kifejezetten változatos versenyek után alakult ki a végeredmény, de azt had jegyezzem meg már itt, hogy az idei Tipo kupa mindettől függetlenül is egy igen kiváló rendezvény volt! Remek versenyközpont, változatos (és számomra új) terepek, jó térképek és pályák, és minden körítés is a helyén volt. Ha nem is csillagos, de azért simán ötös!

Szélrózsa éjszakai – részidők

A hirtelen jött kora nyári kánikulában kifejezetten kellemes volt pénteken egy éjszakaival kezdeni meg a versenysorozatot. A pálya elején nem sok minden történt, a hármasra zakóztam egy embereset, valaki még jajgatott is helyettem – látván az esést – de aztán különösebb probléma nélkül tudtam tovább futni. A hetesen értem utol az előttem 9 perccel rajtolt Werner Pétert, aki innentől egy jó darabon el is jött velem. A kilencesre becsúszott egy bő egyperces hiba, viszont a 10-est, és az éjszaka elég durván nehéz pontnak tűnő 12-est is szépen kifogtam, és ezeken a pontokon egy-egy pillanatra vezettem is a versenyben. Sajnos nem sokáig, mert a 12-es csont nélküli megfogásának annyira megörültem, hogy teljesen elfelejtkeztem róla, hogy a 13-asra is meg kéne nézni, hogy merre is kéne menni. Rutinból elkezdtem szintezgetni, miközben egy csomó szintet kellett volna leadni, és ennek persze nem is lehetett más eredménye, minthogy alaposan fölé csússzak. Hasonló problémái lehettek Bakó Áronnak is, akivel még fönt, egész messze a ponttól találkoztunk, majd miután nagy nehezen meglett a 13-as, immár hármasban mentünk tovább. A 16-osra Áron jobbról kerülte a pont előtti bányát és a gerinc felől fogta a pontot, de egyszerre értünk oda, miközben Werner Péter lemaradt. Áronnal aztán még megkotortuk a 18-ast is, de igazából számomra a versenyt egyértelműen a 13-as döntötte el. Ha az nincs, ugyan meglepő, de úgy néz ki, hogy versenyben lehettem volna a győzelemért! Persze a 3. hellyel is elégedett vagyok, Máté és Isti futásai se voltak hibátlanok, számomra ez volt a reális eredmény, de attól még bíztató volt látni, hogy a pálya kétharmadáig tempóban is felvettem a versenyt a többiekkel!

Tipo kupa 1. nap, normáltáv – részidők

A másnapi normáltávot leginkább a túlélőverseny jelzővel lehetne leírni. Na, nem mintha olyan kemény lett volna a pálya, egyszerűen csak a hirtelen jött 30+ fokos meleg ütötte meg többé-kevésbé a teljes mezőnyt. Mivel már a rajtba menet kisgatyáig leizzadtam, és különösebben frissnek sem éreztem magam az éjszakai után, szokásommal ellentétben nem kapkodtam el a pálya elejét. Az ötösre eredetileg fölülről terveztem menni, de aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve a négyesről mégis lefelé indultam el, hogy aztán a sziklafalak alatti kőmezőben oldalazhassak… Futótechnikai edzésnek nem volt rossz, de azért kaptam vele egy fél percet. A kilencesre szintúgy, de itt igazából már nem ez a kisebb hiba foglalkoztatott, hanem egy jó kis frissítő pontról kezdtem el ábrándozni. Sajnos a szimbolban nem volt pohárka egyik pont mellett sem, és a térképet kihajtva azon is csak a 17-es utánra voltak jelölve frissítő állomások. Ez nem dobott fel túlságosan, és a 10-esre menet komolyan mérlegeltem, hogy a 11-esre útba ejtsem a rajtot, ahol ugyan lehetett volna frissíteni, de elég nagy kerülő lett volna. Hát nem tudom, annak fényében, hogy a 12/13-as átmenetekben milyen erőtlenül vánszorogtam, bele-bele sétálgatva nemcsak a meredekebb, de a lankásabb emelkedőkbe is, simán lehet, hogy megérte volna a kerülőt. Na például ezért nem adtam a bevezetőben csillagot az ötös mellé a versenynek, a csillaghoz kellett volna egy frissítő valahova a 10-es környékére is! :-) Mindenesetre egy kis hibával nagy nehezen feljutottam a 13-ashoz, és pihenés képpen jött egy jó kis downhill átmenet a sziklás hegyoldalban, majd pedig tovább le a 15-ösre. Visszafelé már kevésbé tetszett a hegyoldal a 17-esre menet, de azért az is egy jó átmenet volt, csak bírtam volna erővel! Szerencsére utána végre valahára elértem a frissítő állomásokat, ahol aztán nem kevesebb mint 44 másodpercet (direkt lemértem) töltöttem el egy helyben állva a frissítőpont kínálatának tetemes hányadát magamra vagy magamba öntve. Ennek ellenére a 18-asra mindösszesen 6 másodpercet kaptam a legjobb időtől, úgyhogy ezzel a 44 másodperces pit stopommal még lehet, hogy gyorsnak is számítottam a mezőnyben… A 18-astól társaságom is akadt, Kain Gergőt értem utol, de aztán nem tűnt úgy, hogy gyorsabb lennék nála, sőt, a következő pontok nagy részén is ő ment elől. Nem is nagyon erőltettem, teljesen jó volt nekem a tempója, ráadásul ekkortájt kezdtem el érezni, hogy kezd kitörni a cipőm is. Ez a jelenség aztán egyre fokozódott, és a 25/26-os felé már kifejezetten zavaró volt, a 28-asra pedig már csak összeszorított fogakkal tudtam értékelhető futómozgást kipréselni magamból – Gergő el is lépett tőlem. Szerencsére innen már nem volt sok hátra, de jellemző, hogy amíg a 24-esen még csak 3 perc volt a hátrányom, onnan a célig kaptam még kettőt, miközben igazából erőnlétileg még bírtam volna gyorsabban. A célban első dolgom volt levenni a cipőm, és aztán mezítláb sétáltam vissza a 900m-re lévő versenyközpontba…

Tipo kupa 2. nap, középtáv – részidők

Másnap reggel több mint fél órán át ragasztgattam a már felszakadt és a még nem felszakadt víz és vérhólyagokat a lábamon, de szerencsére végül sikerült őket úgy körbebástyáznom, hogy nem zavartak a futásban – igaz, a rendes tájfutó szögesemről azért le kellett mondanom, és innentől a jó öreg Asics-emben futottam, ami ugyan szöges talpú, de azért mégiscsak egy sima edzőcipő. A délelőtti középtávval szerencsém volt, ugyanis eleve elég kevés szint volt benne, és az is főként még a pálya elején, amikor még viszonylag rendesen meg tudtam őket futni, utána meg már nem volt hol elfáradjak. Ennek következtében ugyan Ádámtól – aki szombaton a 10000-es OB-n lett második – kaptam is majd’ 3 percet az 5-ös pontig, de onnantól gyakorlatilag beállt ez a különbség, sőt, a célban még kevesebb is lett. Igaz, neki a 11-esre még volt benne vagy másfél perc hibája is, de azért akkor is! :-) Nekem hiba igazából csak az egyesre maradt benne, egy fél perc, azon kívül nem sok mindenbe tudnék belekötni. Ezt a futást egész jól sikerült összeraknom, és meg is lett az eredménye: összetettben feljöttem a második helyre, 20 másodperccel Vöcsök mögé. Ehhez persze kellett többek között például az is, hogy a normáltávot előző nap végülis egész fölényesen megnyerő feltörekvő tehetség (gy.k. Bakó Áron), kiszálljon a hetesre egy jó pár perces hibára. Ezúton is köszönet érte! :-)

Tipo kupa váltó – részidők

A délutáni 3×2 körös váltónak Nemesházi Lacival és ifjabb Schell Toncsival egy csapatban vágtam neki, csak a móka kedvéért, a délelőtti fejlemények tükrében pedig még az eredetileg tervezettnél is könnyebbre véve a tempót. Az első körben számítva arra, hogy a magyar térképezési gyakorlatban jellemzően túlhangsúlyozottak a zöldek, bevállaltam keresztbe a 3-as zöldet, és igazából a zölddel nem is volt semmi probléma. Ugyebár jelkulcs szerint ennek itt nehezen leküzdhető bozótnak kellett volna lennie, és nemcsak, hogy simán leküzdhető volt, de többnyire még nehezen futhatónak (2-es zöld) se feltétlenül mondtam volna, ugyanis gyakorlatilag folyamatosan tudtam benne futni. Problémám inkább még az elején, a ligetes foltban lévő szedressel volt, illetve, hogy letájékozódnom nem sikerült az átmenetet… Most nem húznám itt az időt azzal, hogy mikor mit gondoltam, lényeg a lényeg, hogy végül előbb futottam rá a négyesre, mint a hármasra. És aztán még az ötösre is bénáztam egy sort. Nem voltam valami „hú de” koncentrált, azt hiszem ez könnyen belátható. A második aztán kör egy fokkal egyszerűbb volt, szépen lekocogtam, és már végeztünk is. Átmozgatásnak azért nem volt az igazi. :-)

Tipo kupa 3. nap, vadászrajt – részidők

És ezzel el is érkeztünk a záró, vadászrajtos fordulóhoz. Ahogy már írtam, összetettben Vöcsök állt az élen, hozzám képest 20mp előnnyel. Utánunk Dénes Zoli következett 1:20 lemaradással, majd egy kicsivel nagyobb lyuk után Isti és Bakó Áron összesen 6, illetve 7 perc hátránnyal. Namost 20mp előnyt ilyen nyílt szálerdőben nem igazán lehet megtartani, úgyhogy ahogy várható volt, Vöcsököt utol is értem az egyesre. A következő pár pontot próbáltam megpörgetni egy kicsit, hátha sikerült sokkolnom Vöcsököt, de nem tette meg azt a szívességet, hogy leszakadjon, és aztán viszonylag hamar kirajzolódtak az erőviszonyok: én a lefelékben voltam gyorsabb, ő meg a felfelékben, úgyhogy gyakorlatilag be is álltunk váltott vezetésre. Volt egy-két átmenet, ahol nem mentünk teljesen együtt, de pár másodpercnél jobban nem távolodtunk el egymástól soha, arra egyszerűen nem adott lehetőséget a pálya. A 19-est, lévén lefelé volt, én fogtam előbb, de aztán az úton megelőzött Vöcsök, és szépen folyamatosan el is húzott a felfelében. Tudtam, hogy menni kéne vele, de nem tudtam. Olyan 15-20 másodperces előnyt épített ki a 21-esig, ám ott nem fogta ki egyből a pontot. Erre valahol számítottam is, ugyanis a váltón itt lévő pont fogásakor is úgy éreztem, hogy nem teljesen jó itt a térkép, és a magas aljnövényzetben eléggé lutri, hogy egyből jó gödörbe fut-e be az ember. Szóval Vöcsök mellé ment a pontnak, de mivel én is bizonytalan voltam, nem tudtam kihasználni a lehetőséget, hogy előnyt kovácsoljak a helyzetből, pusztán annyi történt, hogy a hátrányomat ledolgoztam. Igen ám, de még a 22-es is felfelé volt, és Vöcsök begyújtotta a rakétáit, a pontfogás után úgy húzott el tőlem, hogy csak néztem. Kicsit fura érzés egy idén pont 40 évestől kikapni futásban, de nem igazán tudtam ellene mit tenni. :-( Itt lényegében véget ért a verseny, a 23-asra már csak a távolból láttam őt, és hiába volt lefelé a befutó pont, és a befutó is, addigra már olyan távolságba kerültem, hogy esélytelen voltam a hajrára. Ami azért pozitív, hogy se Dénes Zoli, se Istiék nem értek utol minket, így legalább a második helyet megszerezhettem. Talán, ha egy kicsit technikásabb pályát kapunk, lehetett volna esélyem a győzelemre, de sajnos ez a pálya – azon túl, hogy erőteljesen hajazott a pénteki éjszakaira – elég futósra sikeredett, és így nem igazán adott lehetőséget arra, hogy ne végig egymás sarkában futva dőljenek el a helyezések. Különösen a vége volt elég egyszerűcske a dózerút-futásokkal, szerintem a 15-ös után nem délnek, hanem északnak kellett volna fordítani az utolsó hurkot, és arról hozni be a végét, amerre a váltó első köre előző nap kiment. Úgy azért kicsit izgalmasabb lehetett volna a végjáték, de hát nem lehet minden pálya az én szájam ízének megfelelő, és egyébként is, a hétvége többi pályájára egy szavam se lehet, mindegyik tetszett, talán csak a szombati normáltávból hiányzott egy rendes hosszú átmenet.

a befutóban

Összességében tehát egy nagyon jó kis verseny volt az idei Tipo kupa, az eredményre egy szavam sem lehet, és minthogyha már fizikailag is kezdeném egy kicsit összeszedni magam. Mondjuk azért az elég beszédes, hogy míg Bakó Áron lényegében az összes átmenetet megnyerte mind a vadászrajtos futamon, mind a szombati normáltávon, addig én a három nap alatt összesen csak egy átmenetben tudtam a leggyorsabb lenni, a középtávú futamon, a pálya végén egy bozótos lefelében (késői rajtolóként). Szóval azért van itt még min csiszolni, és akkor még Ádámékról nem is beszéltünk. Most lesz egy kis szünet a versenyzésben, részben a közelgő vizsgaidőszak miatt is, aztán majd meglátjuk, hogy alakul a szezon.

Csaba