Múlt hétvégén új név került fel az „országok ahol tájfutottam” listámra, nevezetesen Szerbia. Mivel a különböző megyei diákolimpiákon nem éreztem érintve magam, de valahol tájfutni azért mégiscsak szerettem volna a megelőző hétvégi Postás kupa rendezés után, kapva kaptam az alkalmon, amikor a válogatott listán (még senki nem törölt róla) Dénes Zoli bedobta programjavaslatként a 31. Cika Dusko Jovanovic emlékversenyt, benne egy WRE futammal és egyben a Szerb középtávú bajnoksággal. Mivel Szerbiában még támogatja a sportot az állam, egész komoly pénzdíjak is voltak (amiből persze nekem végül egy peták se jutott), de ami még meglepőbb volt, hogy a világranglistán akár csak egy ponttal is rendelkezőknek nemcsak, hogy a nevezés ingyenes volt, de még szállást is a rendezők állták! És hát a Mecsek kupának hála, majd’ három év szünet után, igaz, hogy csak a ca. 1400. helyre, de visszakerültem a világranglistára, így aztán végképp megérte beiktatni ezt a kis szerbiai kiruccanást.

A válogatott végül három fővel képviseltette magát a versenyen – meg ugye velem. Kis túlzással úgy is mondhatnám, hogy visszatértem a válogatottba… de sajnos azért még mintha sántítana egy kicsit ez a kijelentés… :-) Mindenesetre múlt pénteken nekivágtunk az útnak K. Mátéval, Baumhaler Milével* (a szerbek legalábbis így hívták), és Dorkával. Útközben egy átmozgatás erejéig még a Nándorfehérvári várat is szemrevételeztük, és jó tájfutó módjára megállapítottuk, hogy igen jó sprint versenyt lehetne a környékén rendezni! És mint később kiderült, állítólag már rendeztek is. Mindenesetre mi most nem egy belgrádi sprintversenyre jöttünk, hanem két középtávúra a hegyekben, úgyhogy Belgrádból gyorsan tova is autóztunk.

A versenyektől tulajdonképpen azt kaptuk, amit vártunk. Egy nem túl különleges terepet, egy néhány helyen kifogásolható térképet, de összességében egy teljesen korrekt kis versenyt.

WRE futam – eredmények (valószínűleg ott lesznek majd egyszer)

A szombati világranglista futamnak amolyan „nyomjuk ahogy a csövön kifér” mentalitással vágtam neki, ami nagyjából másfél perc hibát eredményezett a hatos pontig, miközben persze azért a futósebességem sem váltotta meg a világot. A kettesre nemes egyszerűséggel mellé mentem, a hármasra kicsit benne volt a térkép is, mivel nem jelölt egy egész komoly sziklafalat délre a ponttól, és ezt nem igazán értettem, majd pedig a pontról is rossz irányban futottam ki, és végül egy egészen borzalmas ívet sikerült leírom a négyesre vezető útvonalammal. A hatosra még mindig nem értem, hogy mit nem értettem pontközelben, mindenesetre a visszafordulás után már láttam szemből közeledni a mögöttem indult Bogya Tomit, aki a nyolcasra annak rendje és módja szerint utol is ért. Innen lényegében együtt mentünk, pontosabban ő nyomta elöl, én meg próbáltam rá kapaszkodni. Végül a kettős győzelmet arató Máték mögött 4 perccel a 7. helyen végeztem – ezzel az eredménnyel se fogok nagyon dicsekedni, pedig a másnapi fényében ez még egész jó volt…

2. nap – eredmények (valószínűleg ott lesznek majd egyszer)

A második nap ugyanis kapásból egy majd’ egy perces hibával nyitottam az egyesre, és utána ugyan igazi hibám már nem volt (csak egy hülye útvonalam a 9-esre), mégis 6 perc hátránnyal zártam a 10. helyen. Erről többet nem is tudok írni.

Lényeg a lényeg, futásban lassan ideje lenne már erőre kapnom! Most hétvégén majd a Tipo kupa keretében teszek erre egy újabb kísérletet, de mivel 4 nap alatt 5 futam lesz terítéken, a sprint kivételével a teljes versenyforma repertoárt felvonultatva az éjszakaitól a váltóig, tartok tőle, hogy most sem fogon megváltani a világot… Azért edzésnek jó lesz!

Csaba