Miután szeptember óra a BGF külkereskedelmi karán nemzetközi gazdálkodást tanulok, pályafutásom során másodjára ismét jogosulttá váltam arra, hogy elinduljak az Egyetemi/Főiskolai Bajnokságon, melyet 2004/05-el ellentétben ezúttal meg is tettem. Váltótársak híján a szombati versenynapot csak nézőként tekintettem meg, a délutáni Eger GP futamra meg már csak azért sem neveztem be, mert a Csipa SE TÁMOP-os pályázatának keretében tájfutással megismertetett gyerekek közül is elhoztunk majd 40-et a versenyre, és inkább nekik segédkeztem a rajtban, tekintve, hogy volt közöttük olyan, akinek ez volt az első éles versenye.

De igazából amúgy se nagyon akartam lefárasztani magam aznap, hiszen az esti esélykiegyenlítő rendezvény (MEFOB bankett) fényében – melyen én nem terveztem részt venni – a másnapi esélyeim jelentősen javultak. Bolond lettem volna elszalasztani egy ilyen jó kis lehetőséget arra, hogy olyanokat verhessek meg, akiket mostanában rendes körülmények között amúgy esélytelen lennék! Csak a régi szép idők emlékére… Azért annyi kis hiba csúszott a számításomba, hogy pénteken viszont én is részt vettem egy 400m-es “buli” futáson, mely a Zsolti elbúcsúztatására a nyár végén megtartott hasonló rendezvény visszavágója volt, és az 56,9-es időm másnapra némi izomlázat gerjesztett. Így jár az, aki edzés nélkül akar egyéni csúcsot futni… De izomláz ide, vagy oda, vasárnap minden esetre nekivágtam az alábbi pályának.

Az első meglepetés az egyes ponton ért, ami azon túl, hogy amúgy is egy szemét kis gödör pont lett volna, még ki se volt rakva. Pontosabban csak az állvány árválkodott ott, bója és doboz nélkül. Hogy emiatt bénáztam-e kicsit a kettesre, majd hibáztam nagyobbat a hármasra, azt nem tudom, de minden esetre csak a négyesre menet a meredekben felfelé botorkálva sikerült lenyugodnom. Pontosabban nyugtáznom, hogy a győzelmi ambícióimat nyugodtan elfelejthetem, mert hiába az esélykiegyenlítő rendezvény, ha én se érzem magam sokkal fittebbnek, mint akik végigmulatták az előző estét. A melankóliából az a felfedezés zökkentett ki, hogy a 4-es pont helyén is csak egy csupasz állványt találtam. Hát jó, nem olyan vészes ez – gondoltam – elvégre a pontok fele azért ki volt rakva eddig… Az ötösre aztán sikerült kiválasztanom egy közepesen lassú, de legalább jó szintes útvonalat, amit még kiviteleznem se sikerült éppen tökéletesen. A 6-7-8-as átmenetek szintén nem voltak nagy fénypontjai a versenyemnek, utána viszont a pillangó első szárnya kifejezetten jól ment, és a második is csak azért nem, mert a szintet – mint az a részidőkből kiolvasható – nem igazán bírtam. Utána már igazából csak egy pontot, a 23-ast kellett megfogni, de ezt sajna csak egy 2 perces kunkorral sikerült megtennem. Ha ezt nem csinálom, akkor se váltottam volna meg a világot, de legalább azt elkerülhettem volna, hogy Vöcsök az ONEB után újfent megverjen… Egyetlen vigaszom, hogy ő legalább már nem főiskolás, és mivel Ádámot úgy látszik sikerült kellőképpen megszuggerálnom, hogy ne fussa végig a pályáját, ha rosszul érzi magát, és az esélyekkel szintén ellentétben Bandikát sikerült megvernem, a két Máté mögött a 3. helyen végeztem a MEFOB-on. Oh yeah, mission accomplished – gondoltam – most biztos büszkék lesznek rám a tesi tanszéken… :-)

Mellékesen megjegyezném, hogy ez az Eger Nagydíj nem volt minden idők legjobb Eger Nagydíja. Hallottam egy-két érdekes dolgot az engem is érintő későn kirakott pontokon kívül is. Amit én még megjegyeznék, hogy egy kiemelt rangsoroló versenyen nem túl elegáns a lézernyomtatott térkép, akár hogy is nézem, ez nem az a minőség, illetőleg az irattartó bugyit se hívjuk már térképfóliának! Ha tudom, hogy ez lesz, inkább viszek magamnak. Ezeken kívül legalább az „E” kategóriáknak legyen repülő rajtjuk, legalább az OB-kon és a kiemelt versenyeken! Amúgy én értékelem az egriek igyekezetét, hogy valami különlegeset akarnak nyújtani a versenyzőknek, pl. a városi verseny esetében a kazamatákkal, illetve, hogy több kategória esetében is megpróbálkoztak pillangókkal feldobni a pályákat, de azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, idén mintha egy kicsit túlvállalták volna magukat. De ennyit az Eger Nagydíjról, maga a pályánk szerintem jó volt, és azért mégiscsak az a legfontosabb része egy versenynek.

Tehát hétfő: Mivel a Csipás gyerekeink is maradtak még a Bükkfennsík kupára is, én is beneveztem magam, naivan azt gondolva, hogy a MEFOB másnapjára jó lesz majd levezetésnek. Az valahogy elkerülte a figyelmemet, hogy itt is egy 11km-es pályát kell majd futnom, majd 500 szinttel… Hát mit ne mondjak, nem élveztem. Fáradt voltam, és emellé még béna is. A 3-as nekem nagyon lentinek tűnt, a 14-est meg szintén nem biztos, hogy beraktam volna, ha én tűzöm a pályát, de igazából nem a pályával volt a baj, hanem azzal, hogy gyenge voltam hozzá. (Bár ettől elvonatkoztatva se vagyok biztos abban, hogy egy ilyen pálya kell egy normáltávú kiemelt rangsoroló verseny másnapjára?!) Minden esetre az eredményeket végigfutva kisebb megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy rommá vertek a fiatalok. Az, hogy a Baumholczer Máté a MEFOB után a Bükkfennsíkot is megnyerte, nem nagy meglepetés, de hogy rajta kívül még 4-en (!!!) levertek a juniorok közül, azt még mindig nem tudom hova tenni. Ráadásul közülük ketten még csak ifik, a Tugyi Levente még csak 17 éves! Igaz, utóbbiak már a Keleti Tájfutó Napok sprintjén is elkaptak, de az csak egy sprint volt, az nem számít… Szóval most nem tudom, hogy örüljek, hogy lesz kinek drukkolni jövőre az ifi EB-n/junior VB-n, vagy mit kezdjek ezekkel az eredményekkel. Az biztos, hogy ez a heti átlag két és fél futásból folytatott versenyzés nem fenntartható dolog, úgyhogy kénytelen leszek kitalálni valamit!

Eredmények: Eger/MEFOB részidők; Bükkfennsík részidők.

Csaba