Ami meg az egyes átmenetet illeti, ott ugyebár az első felében nincs túl sok nehézség, a második felében pedig a domborzatra támaszkodva elég jól el lehetett navigálni. Az erdősarok után érzékeltem a horpadást a két kúp között, ott irányba fordultam, aztán át a nyergen, bele a hosszúkás mélyedésbe, onnan pedig már csak a tőle délre lévő kúp túloldalára kellett átfutni irányban. A pont maga pedig két elég markáns mélyedés vége között van a nyeregben. Vagyis a “titok” annyi, hogy kellőképpen leegyszerűsítettem a dolgot, és mivel még nem voltam fáradt, a futás is pörgött.

Sajnos a későbbiekben nem sok hasonlóan sikeres átmenetem volt. Tulajdonképpen csak a négyesig tudtam kb. ilyen szinten tartani a tájékozódásom, a ötösbe már bele tudnék kötni, a hatosra pedig már az első egyértelmű hibám is becsúszott. És minél többet nézegetem az útvonalaimat, annál több hibát találok. Most két lehetőség van: vagy sürgősen abbahagyom, és nem idegesítem magam minden apróságon, vagy úgy Isten igazából nekiülök kiszemezgetni minden egyes 3 másodperces kerülőmet, hogy összejöjjön belőlük legalább 10 percnyi… de akkor már azt hiszem érdemesebb lenne rögtön 20 percnyit összegyűjteni! :-) A célban másfél percet saccoltam, a bejegyzésbe 3-at írtam, mostmár 4-nél tartok. Ha ilyen ütemben gyűlnek a hibáim, még akár meg is lehet az elméleti dobogó! :-D

Szabi