Túlélő túra
Csaba | 2011. október 17. hétfőKét éve még csatáztam Ádámmal az első helyért, idén maximum a hátát nézhettem volna egy rövid ideig, ha elég közel rajtoltam volna hozzá a döntőben, hogy utolérjen. Ettől függetlenül az idei OB-t maximálisan sikeresnek kell, hogy értékeljem, azok után, hogy eleinte be se akartam nevezni az előre sejthető cirka 20km-es pályahossztól való – hát hogy is mondjam – egészséges viszolygásom nyomán. Nem kellett nagy jóstehetség ahhoz, hogy tudjam, ez bizony most fájni fog. Aztán mégiscsak beneveztem, valahogy úgy voltam vele, hogy a selejtező még biztosan menni fog, a döntőt meg majd maximum lerövidítem…
Ezek után a végeredmény, az abszolút 10. illetve magyar bajnoki 7. hely, teljesen rendben van. Isti szerint persze „zugedző” vagyok, de a részidőket bogarászva bizony kettőnk közül nem én voltam az, aki vezetett a versenyben az első 13 átmenet után, és erre alapozva én egészen mást neveznék meg zugedzőként… :-)
Eredmények itt, selejtező térkép itt
Magát a futásomat amúgy összességében jónak mondanám, annak ellenére, hogy több, jellemzően 30-40 másodperces hibát is benne hagytam, összesen több mint 3 percnyit. Ezzel normál esetben nem lennék elégedett, és ugyan örülni azért most sem örülök neki, de mivel az elsődleges célom csak annyi volt erre a napra, hogy egyáltalán végig tudjam futni a pályát, nagyon keseregni sem fogok 5-6 kisebb hiba miatt.
Két hét múlva Eger Nagydíj & Főiskolás OB, na, az a 16km/700 szint is fájni fog.
Csaba
Fájni fog… már ha fel fogsz tudni állni a szombat este után. o:)
Egyébként gratula. tök jó hogy lassan visszatérsz!
Szia, Csaba,
kérlek áruld el, hogy az 1-est hogy lehetett így tudatosan és biztosan megfogni. Az egyesre tiéd a legjobb részidő.
Szabi
Kíváncsi leszek én arra a szombat estére Bandy! :-D
Ami meg az egyes átmenetet illeti, ott ugyebár az első felében nincs túl sok nehézség, a második felében pedig a domborzatra támaszkodva elég jól el lehetett navigálni. Az erdősarok után érzékeltem a horpadást a két kúp között, ott irányba fordultam, aztán át a nyergen, bele a hosszúkás mélyedésbe, onnan pedig már csak a tőle délre lévő kúp túloldalára kellett átfutni irányban. A pont maga pedig két elég markáns mélyedés vége között van a nyeregben. Vagyis a “titok” annyi, hogy kellőképpen leegyszerűsítettem a dolgot, és mivel még nem voltam fáradt, a futás is pörgött.
Sajnos a későbbiekben nem sok hasonlóan sikeres átmenetem volt. Tulajdonképpen csak a négyesig tudtam kb. ilyen szinten tartani a tájékozódásom, a ötösbe már bele tudnék kötni, a hatosra pedig már az első egyértelmű hibám is becsúszott. És minél többet nézegetem az útvonalaimat, annál több hibát találok. Most két lehetőség van: vagy sürgősen abbahagyom, és nem idegesítem magam minden apróságon, vagy úgy Isten igazából nekiülök kiszemezgetni minden egyes 3 másodperces kerülőmet, hogy összejöjjön belőlük legalább 10 percnyi… de akkor már azt hiszem érdemesebb lenne rögtön 20 percnyit összegyűjteni! :-) A célban másfél percet saccoltam, a bejegyzésbe 3-at írtam, mostmár 4-nél tartok. Ha ilyen ütemben gyűlnek a hibáim, még akár meg is lehet az elméleti dobogó! :-D
Szabolcs, nincs az egyes pontfogásban semmi misztikus, ki kell olvasni a domborzatot! jómagam is kb így repültem rá, ahogy a routegadgetből is kitűnik csak pár mp-cel lassabban, mert még nem értem el az üzemi hőmérsékletet. :) Más megoldás egyébként sincs…
Fájni fog, de szerintem Csabinak van esélye megnyerni a főiskolás OB-t. :-)
Na arra azért kíváncsi lennék! MEFOB bankett ide vagy oda, azért Ádámnak pl. eléggé el kéne rontania a gyomrát osztrigával, hogy a most vasárnap demonstrált 20 perces (avagy 1perc/km) hátrányomat ledolgozzam hozzá képest. És mint az Év Hegyifutója, gyanítom, hogy hegyen még erősebb lesz, mint alföldön volt… De azért köszönöm a bizalmat! :-) Első 6. Talán. Az persze igaz, hogy a szombat estének nagy valószínűséggel valóban lesz némi esélykiegyenlítő hatása… Meglátjuk!
Isti,
igazad van, de van egy olyan pofonegyszerű megoldás is, hogy az 1-es és a 2-es közti nagyobb rétet kell megcélozni, és onnan rárontani az 1-esre. Én ezt terveztem el, de aztán nem sikerült, mert az elején dekoncentrált voltam. De gondolom, aki Skandináciában is megedződött, annak gyerekjáték a finom domborzat alapján odasuhanni…
Hát nem csodálom, hogy hibáztál Szabolcs! Egy ilyen hol sűrűbb, hol tisztásokkal tarkított területen pont a növényzet alapján próbálni meg tájékozódni sok minden, csak nem pofonegyszerű. Az a nagy tisztás, amit mondasz, egyáltalán nem annyival jellegzetesebb az összes többi környező kisebbnél, hogy érdemes legyen feléje venni az irányt. A határa is csak helyenként van behúzva határozottnak, és belül is vannak benne bozótfoltok… A domborzatolvasást nem lehet megspórolni, és egyébként is sokkal biztosabb, mint a növényzetre támaszkodni. Ez általánosan is többnyire igaz, de itt aztán különösen.
Pont ezért kérdeztem meg, hogy hogy oldottad meg ilyen flottul… a nagy öregektől mindig érdemes tanulni…!
bevallom, azért nem néztem a domborzatot, mert ahogy futás közben rápillantottam, a sötét zöld miatt azt gondoltam, úgysem tudom pontosan kiolvasni, és úgy éreztem, a tisztások vezethetnek… valószínűleg ez volt az egyik legtechnikásabb átmenet a versenyen… és máris megmutatta, ki milyen technikailag… én elvéreztem…
Hát, ez esetben remélem sikerült Istivel egyetértésben megválaszolnunk a kérdésed. A lényeg: domborzat. Nagy öregnek meg légyszives még ne sorolj be, így is kezdek már túlságosan hozzászokni a Csaba bácsihoz… :-)
Én 40 vagyok, ti pedig 26, viszont tájfutásban jóval “idősebbek” vagytok nálam… viszlát az Eger Nagydíj vasárnapi futamán…