Nos, aki a nagy csöndből, illetve az érdemi bejegyzések hiányából nem találta volna ki, annak elárulom, hogy sajnos valóban egész télen sérült voltam. A diagnózis sportsérv, vagy valami ahhoz hasonló volt (nem 100%-os biztonsággal), alhas/lágyék táji fájdalom, kiegyensúlyozottság illetve némi túlterhelés miatt. December közepén szedtem össze, és igazából azóta érdemben nem is futottam. Egy darabig sífutással igyekeztem karban tartani magam, mivel azzal nagyjából tünetmentes voltam, de aztán idővel, amikor már kezdett nagyon elhúzódni a dolog, és nem tűnt úgy, hogy a rehabilitációt a sífutás érdemben elősegítené, végül azzal is visszaálltam csak teljesen hobbi szintre (amikor épp olyan kedvem volt, kimentem). A teljes pihenő, úgy néz ki, végül meghozta a gyümölcsét, és a múlt héten megtettem első futólépéseimet, a botrányos izomláztól eltekintve, különösebb probléma nélkül. Ezekre az első lépésekre Dániában került sor, ahol edzőként/csapatvezetőként voltam jelen a nyári junior VB-re készülő fiataljaink mellett egy egyhetes edzőtáborban.

Hétfőn repültem át Uppsalából Aalborgba, ahol csatlakoztam az otthonról kikisbuszozó csapathoz. A résztvevők Kovács Filoména (PVS), Tóth Réka (SZV), Baumholczer Máté (PVS), Bereczki Máté (SZV), Fehérvári Zsolt (SDS), és Vellner Gábor (SIR) voltak, az ő terepekkel való megismerkedésüket voltam hivatott elősegíteni. Mivel csak 3 és fél napunk volt az Aalborg környéki erdők megismerésére, kedden délelőtt rögtön belecsaptunk a közepébe. Első edzésnek az alábbi pályát álmodtam meg.

A cél ezzel az edzéssel az volt, hogy a pálya különböző részein a különböző technikai elemekre koncentrálva, mintegy részleteiben ismerkedjünk meg a helyi sajátosságokkal.
1-2-pont: bemelegítés, normális térkép
3-4-es: domborzati fázis, majd útvonalkövetés domborzati formákon
4-5-ös: zöldek futhatóságának megismerése, mennyit érdemes átvágni az ösvények között, felhagyott ösvények követése a zöldben
6-7-es: a különböző fedettségű területek közti tempóváltások, mind futásban, mind fejben
8-13-as: a térkép egyszerűsítése, fontos objektumok kiemelése, helyenként eleve egyszerűsített térképpel
13-14-es: tudatos támadópont választás, különös tekintettel a zöldben lévő pontokra
15-ös: durva iránymenet
16-26-os: sokpontos pálya, hangsúly a gördülékeny pontfogáson, iránytörések gyakorlása, átmenetek előtervezése

Ez elméletileg tök jó lett volna, de végül az edzés kicsit sajnos kudarcba fulladt, ugyanis a terep futhatósága minden elképzelésemet alulmúlta. Már az egyes zöldek is gyakran “bujkálósak” voltak, a kettes zöldekben pedig sok helyen csak lépésben lehetett haladni. A végső csapatást az vitte be, hogy a 6-7-8-as környékén még a fehér erdők is sok helyen ugyancsak sűrűek voltak, pedig a térkép elvileg tavalyi javítású volt. Ilyen körülmények között végül a nyolcas ponton bevártam mindenkit a felvezetéssel, és hazaküldtem a srácokat, különben túl hosszúra nyúlt volna az edzés, miközben még előttünk volt egy egész hétnyi edzőtábor. Még útközben az edzésre menet átbeszéltük az elméletet a buszban, úgyhogy azért remélem, hogy így is hasznos volt ez az edzés, hogy gyakorlatban csak a felét sikerült kivitelezni. (És azt is csak részben, hiszen például a 6-7-esnél szó nem lehetett tempóváltásokról, mivel olyan sűrű volt a fehér erdő is, hogy alig volt különbség)

A kör, B kör, C kör, D kör, E kör

Délután a szintén itt edzőtáborozó csehekkel együtt futottunk egy többkörös, résztávos edzést, amely különösen a délelőtti után hatalmas siker volt. Az öt 1-1km-es körből Baumholczer Máté kettőt nyert meg, és Gábor is behúzott egyet, úgyhogy a csehek egyértelműen alulmaradtak! Külön öröm, hogy emlékeim szerint a többieknek is mind volt legalább egy-egy olyan körük, amivel elégedettek lehetnek, még ha egy-egy pont ki is fogott rajtuk itt-ott. :)

Szerdán délelőtt megint a csehekkel edzettünk, egy középtávú pálya volt a program, egy részben erdei, aztán félpályától tengerparti homokbuckás terepen. Magyar szempontból talán ez volt a legkevésbé sikeres edzés a héten, teljesen tiszta futást senkinek sem sikerült összehoznia, pedig a terep futhatóbb volt, mint az előző nap. Volt olyan (most csak így név nélkül :) ), aki a kettesről indult a négyesre, abban a hitben, hogy már a hármast fogta, ami azon túl, hogy egy durva koncentrációs hiba, szerintem egyértelműen visszavezethető arra is, hogy a srácoknak otthon kevés lehetőségük van technikai edzésekre, és szinte csak a hétvégi versenyeken kapnak térképet a kezükbe. Ha az ember hozzá van szokva, hogy pontról pontra hogyan forgatja a kezében a térképet, ilyen hibák elméletileg csak elvétve fordulhatnának elő (mondjuk ehhez nem is kell feltétlenül technikai edzést csinálni, elég kivinni egy akármilyen térképet a futóedzésre, és futás közben elméletben lefutni, a pályának megfelelően forgatgatva a térképet). Sokakon kifogott (a csehek közül is) a nyolcas pont, amit történetesen én vezettem fel, és a hetes ponton rögtön láttam, hogy ez egy olyan pont, amire nem lehet csak úgy irányban rárontani keresztül a domborzatilag jellegtelen kettes zöldön. Az egyetlen jó megoldás, ha az ember fegyelmezetten kihúz a pont előtti hosszúkás kis tisztásra, és onnan ráfordulva fogja a pontot, különben bóklászás lesz a vége. Emlékeim szerint a magyarok közül ezt a pontot egyedül Baumholczer Máténak sikerült komolyabb hiba nélkül megfognia, de ő viszont kint a dűnék közt hibázott bele egy nagyobbat (de ezzel se ő volt egyedül így).

Délután aztán a jellegében teljesen különböző váltóéhoz hasonló terepen futottunk egy könnyed útvonalválasztós pályát. Ez a terep akár otthon is lehetett volna, mind a domborzatát, mind a növényzetét tekintve. Semmi különös. (a térképem erről nincs meg digitálisan)

lány pálya itt

Csütörtök délelőtt megint a csehekkel közösen futottunk egy középtávú pályát, az előző napi eredményekre alapozva egy némileg egyszerűsített és összesűrített vadászrajtos formában. Sajnos az edzői team (jómagam és a cseh edző) ezen a napon nem voltunk éppen a helyzet magaslatán, én egy kódot cseréltem fel, ő pedig a kiskörön lévő mélyedés pontot tette rossz helyre, úgyhogy már csak ezért is lett némi kavarodás itt-ott… De azért végeredményben ez is egy jó edzés volt, sok szoros, fej-fej melletti küzdelemmel. Filó a lányoknál bejött harmadiknak úgy, hogy igazából végig versenyben volt a győzelemért! Jó volt látni.

Délután aztán ugyan ennek a terepnek egy részletgazdagabb részén futottunk egy domborzatra kihegyezett pályát. Itt az volt az elmélet, hogy a domborzati és a sima térkép együttes olvasásával azt figyeljék meg a fiatalok, hogy az egyes átmenetekben melyek azok a részletek, amik a domborzat mellett érdemi plusz információt adnak az átmenet minél gyorsabb megoldásához. Az eredetileg tervezett pályának végül csak a betonúttól nyugatra lévő részét futottuk le, mivel a terep ismeretében ez az előre tervezett pálya is túl hosszú lett volna – mind a fiataloknak, mind nekem felvezetni és lebontani. :)

Péntek délelőtt már útban a Spring Cup felé álltunk meg a majdani VB váltó terep közvetlen szomszédságában egy rövid, könnyed, már-már átmozgató edzésre. Ez a terep is lehetett volna akár Magyarországon is,  némi egyes zöld fenyőerdővel megfűszerezve, de megoldhatatlan feladat nélkül. Baumholczer Mátét egyszer azért valaki majd megtaníthatná könnyen is futni, mert annak ellenére, hogy mondtam, hogy ezt az edzést a másnapi versenyre tekintettel már lehetőleg ne nyomják meg, ő lepörgette az 5,5km-es pályát 29 perc alatt, ami egy elég jó idő. Ejnye-bejnye! :)

A Spring Cupra aztán csatlakozott hozzánk otthonról Kerényi Máté és Őry Eszter is, az eredmények pedig megtalálhatók a Spring Cup honlapján. Hogy őszinte legyek, én egy kicsit jobb eredményekre számítottam, annak ellenére is, hogy azért juniorok lábaimban nyilván benne voltak a hétközi edzések nyomai a tényleg nem könnyű terepeken. Kivétel nélkül mindenki csak a középmezőnybe tudott beférni, komoly hibákat halmozva. Nem tudom igazából, hogy mi volt a probléma. Talán a túl nagy akarás párosulva némi felületességgel, kevés térképolvasás, nem kellőképpen átgondolt útvonalválasztás/átmenet tervezés. A fiúk közül csak Zsolt nem hibázott a kilencesre, ahol a terep és a térkép fedettsége nem volt teljesen összhangban, és ez úgy tűnik komoly zavarokat okozott nálunk, pedig egy kis higgadtsággal, egy extra megállással, biztos támadópont választással azért megoldható lett volna. A lányok meg főleg a pálya elején hibáztak, Réka az egyesre kapásból 5 percet. Ilyet nem szabad csinálni, fölösleges, könnyen elkerülhető hiba.

Vasárnapra a váltó összeállítások nem kis fejtörést okoztak nekem. A lányoknál adta volna magát, hogy Eszter fussa az utolsó, 10,2km-es pályát, és a fiatalok az első kettő, rövidebb, csak 7,7km-es pályákat, de aztán Eszter mondta, hogy ő szívesen futná az első pályát, és ez azért is jó ötletnek tűnt, mert így valószínűsíthető volt, hogy tovább mezőnyben tudjuk tartani a váltót, és nem szakadunk le már rögtön az elején. Így viszont vagy Rékának, vagy Filónak kellett elvállalnia az utolsó hosszú pályát, amit végül SMS-ben Viniczcel is konzultálva Filó kapott meg, annak ellenére, hogy ő még csak 18-as, és ez a pálya neki egy Hosszútávú OB pályával ért fel.
A fiúk váltó összeállításába a két Máté kavart bele rendesen a Spring Cup eredményeikkel, hiszen míg hétközben összességében úgy tűnt, hogy a Baumholczer Máté nyújtotta a legegyenletesebb teljesítményt, addig a versenyen pont ő futotta a leggyengébbet a fiúk közül – Bereczki Máté pedig pont fordítva. Így végül nem teljesen jó szájízzel, de Zsolt lett kihagyva a négy fős váltóból, Baumholczer Máténak bizalmat szavaztam az első pályára, Kerényi Máté kapta a második pályát (a lányokhoz hasonlóan abból a megfontolásból, hogy minél tovább a mezőny sűrűjében legyünk), Bereczki Máté futhatta a rövid (7,9km-es) harmadik pályát, és Gábor vállalta el a befejező hosszú, 13km-es pályát.

A verseny aztán remekül indult, Baumholczer Máté, ifi létére, és annak ellenére, hogy nem szokott első pályát futni, remekül megállta a helyét a felnőtt mezőnyben, és mindössze öt perc hátránnyal jött be a 11 és fél kilis pályáról, nem egy igen jó futót maga mögött tartva. Én már ekkor boldog voltam! :) Kerényi Máté aztán arra panaszkodott, hogy nem mentek igazán a lábai, de ő is teljesen jól futott. Azt mondta, hogy hiba nem maradt benne, és az a lényeg. Bereczki Máté az egyesre hibázott két percet, de a pálya többi részét teljesen jól lefutotta és aztán Gábor is egy-két kisebb hibával, de nagyobb probléma nélkül megoldotta az utolsó hosszú pályát is. Ebben a kemény felnőtt mezőnyben, egy kiemelkedőnek azért nem, de teljesen reálisnak és jónak nyugodt szívvel mondható eredményt értek el a Kerényi Mátéval megtámogatott juniorok, egy olyan teljesítménnyel, amivel mindenképpen elégedettek lehetnek, és amire lehet építeni. Persze azért még van mit csiszolni, de vannak biztató részeredmények.

Baumholczer Máté az átfutón

A lányok meg kifejezetten szárnyaltak! Eszter a mezőny első harmadában hozta a váltót, talán egy ici-picit több hátránnyal, mint ami benne lett volna, de így is teljesen jó helyen, Réka pedig innen szerintem elképesztőt futott a második pályán.  A 13. időt futotta a pályáján és a 12. helyen küldte ki Filót az utolsó pályára egy nagyon korrekt kis boly közepén. A csehek is kezdhettek félni, hiszen a két válójuk közé ékelődve váltottunk, ilyen kezdésre azt hiszem, senki sem számított. Filó biztos izgult is egy kicsit. Aztán kiment, és a legnagyobb természetességgel lefutotta a Hosszútávú OB-nyi pályáját, és befutott a nagyon szép 15. helyen. Ha a befutó nem lett volna olyan mocsaras/saras, mint amilyen volt, még talán a második cseh váltót is le tudta volna hajrázni, az lett volna csak az igazi szenzáció. Mondta is a cseh edző, hogy nagy kő esett le a szívéről a befutás után, és ez nagy elismerés! Úgyhogy szép volt lányok, csak így tovább!

A váltóval véget is ért az edzőtábor, a fiatalok nekivágtak a hosszú hazaútnak, és én is visszarepültem Koppenhágából Uppsalába. Itt nálunk még mindig van némi hó, de ez már nem fog megakadályozni benne, hogy végre újra nekilássak a futóedzéseknek, és szépen lassan formába lendüljek. A tavaszi szezont már minden bizonnyal ki fogom hagyni, de nyár elején már remélem újra versenyképes állapotban leszek, és talán még időben vagyok egy jó VB felkészüléshez is. Jó lenne már egyszer úgy odaállni egy VB rajtba, hogy nem valami közelmúltbeli sérülésből lábadozom éppen, hanem legalább pár hónap folyamatos edzésmunka van a hátam mögött. Ilyen utoljára talán elsőéves junior koromban fordult elő… 6 éve!!!! Úristen, de “öreg” vagyok már. :)

Csaba