Nos, aki a nagy csöndből, illetve az érdemi bejegyzések hiányából nem találta volna ki, annak elárulom, hogy sajnos valóban egész télen sérült voltam. A diagnózis sportsérv, vagy valami ahhoz hasonló volt (nem 100%-os biztonsággal), alhas/lágyék táji fájdalom, kiegyensúlyozottság illetve némi túlterhelés miatt. December közepén szedtem össze, és igazából azóta érdemben nem is futottam. Egy darabig sífutással igyekeztem karban tartani magam, mivel azzal nagyjából tünetmentes voltam, de aztán idővel, amikor már kezdett nagyon elhúzódni a dolog, és nem tűnt úgy, hogy a rehabilitációt a sífutás érdemben elősegítené, végül azzal is visszaálltam csak teljesen hobbi szintre (amikor épp olyan kedvem volt, kimentem). A teljes pihenő, úgy néz ki, végül meghozta a gyümölcsét, és a múlt héten megtettem első futólépéseimet, a botrányos izomláztól eltekintve, különösebb probléma nélkül. Ezekre az első lépésekre Dániában került sor, ahol edzőként/csapatvezetőként voltam jelen a nyári junior VB-re készülő fiataljaink mellett egy egyhetes edzőtáborban.
Olvasd el ezt a bejegyzést