Valószínűleg már mindenki képben van egy átlagos téli edzéshetem lefolyását illetően, de azért, hogy teljes legyen a kép, itt jön a befejező epizód: a hétvége. Természetesen ez sem telhetett el tájfutás nélkül, a csúcspont pedig egyértelműen a vasárnapi Vinterrejset volt. Ez egy évről-évre megrendezésre kerülő helyenként már-már beteges poénverseny, melyet a klub juniorjai szerveznek – egyébként megdöbbentő profizmussal. Az idei felvonásnak egy hozzávetőlegesen 20 éves térkép szolgát alapul, és ezt rontották még tovább szándékosan. A verseny honlapja szerint a Vinterrejset “Probably the best rejs in the world”, és ha ők mondják, akkor valószínűleg így is van!

De előbb még szombat, és sima edzések. Délelőtt egy intenzív edzésként megfutott technikai a házi terepünkön.

Délután pedig egy kis mocsárfutás Trondheim jegyében ugyan itt.

A Vinterrejsetről aztán legtöbbet valószínűleg szintén maguk a térképek tudnak mesélni. Az útvonal berajzolását nem vállalom… (fordítást pedig szintén nem, pedig a térképek peremét “díszítő” szövegek nem egyszer szükségesek voltak a feladatok megoldásához – de egy csomó teljesen random hülyeség is volt köztük)

Az verseny tömegrajttal indult, 1:2000-es méterarányra felnagyított térképpel, farstázott pályákkal. Ez eddig igazából semmi különös, bár a kombinációkat látványosan nem igyekeztek egyenlőre csinálni, rengetegszer futottam szembe saját kategóriámbeliekkel…

A második térkép nagy része teljesen normális tájfutás volt, leszámítva a 20 éves térképet, és egy-két elforgatott (5, 13, 14), eltorzított (9-10), és kitakart (15) pontot. Az felnagyított prológ után első-második helyen álltunk egy Johan Hamelius névre hallgató sráccal, akivel ezután a második kör elején is lényegében együtt haladtunk. A pálya közepén szétváltunk, miután én kiszálltam a 8-asra, de mivel ő meg a 13-ast nem tudta megfogni vagy 3-4 percig, a kör végéhez közeledve megint összeverődtünk. Mivel alapvetően könnyű hosszú futásnak szántam a versenyt, egyáltalán nem nyomtam, de a 15-ös után gondoltam egyet, és elhatároztam, hogy megnyerem a versenyt, minek érdekében beleváltottam egy kicsit, hogy leszakítsam Johant. Hát, ez nem igazán sikerült, viszont a pontnak szépen mellémentünk, és miután pontközelben elváltunk, hát nem ő rakott le engem!? Körülbelül 2-3 perc hátrányom lehetett, amikor megérkeztem a második térképet záró ultrasprint részhez. Itt 1:500-as volt a méretarány, az objektumok kavics méretűek, és kb. három percet töltöttem el egy 20*20 méteres területen, mielőtt sikerült dekódolnom a térkép jelkulcsát, és összepasszítanom a valósággal. Utána már gyorsan teljesítettem a kb. 30 méteres pályát… (ezen a részen csak az SI dobozokat szórták ki a földre, amik gyakorlatilag megláthatatlanok voltak, ha nem pont oda néztél, ahova kellett).

A versenyt eldöntő rész azonban egyértelműen a harmadik térkép volt. Annak is elsősorban az a része, amiről meg se kaptuk a térképet. A hatos ponton egy memóriapálya kezdete fogadott minket:

Az első átmenet elsőre nem ment, de második nekifutásra már megtaláltam.

A második sima ügy volt, de aztán megkaptuk ezt:

A vicc az, hogy a ponthoz közeledve megláttam Johant ott ácsorogni, ő már nyilván éppen visszajött ide egy (vagy több) sikertelen kísérlet után. Hirtelen örömömben odakiáltottam neki, hogy “na most megvagy”, de aztán hamar lefagyott a mosoly az arcomról, amikor megláttam a “térképet”, és a következő már az volt, hogy viccesen megjegyeztem, hogy nem akarná-e lefordítani nekem? :) Na ezen már ő is röhögött, de természetesen nem volt szükségem ilyen segítségre. Sőt… Ami azt illeti, Johan másodjára, aztán harmadjára, és negyedjére se találta meg a pontot, uszkve 20 percet töltve el ezen a 200 méteren. Nekem viszont egyből meglett… Elvégre, az első információ, amit megadtak, az az volt, hogy a pont egyenesen délnek van. Mivel az elmúlt két héten mást se csináltam, csak az iránymenetet gyakoroltam, ez nem okozhatott gondot… De a versenynek még nem volt vége, és 4. memóriatérképes résznek megkaptuk ezt:

Azt rögtön láttam, hogy valami nem stimmel, mert a környéket nagyjából felmérve se a rajtban, se a végpontban nem lehettünk. Elnézegettem a térképet vagy másfél percig, mire rájöttem a megoldásra: a térkép tükrözve volt. Tükrözött memóriaátmenettel még soha nem volt dolgom, úgyhogy ez igazi újdonság volt! :) De ezután már gond nélkül odataláltam.

Ezután már csak egy kicsit zavaros “lóhere” volt a pályában, illetve zárásnak még egy ultrasprint, de másodjára már ez is sima ügy volt.

Johanról mit sem tudtam, de mint kiderült, a szöveges átmeneten negyed órát adtam neki, és ezt már esélye sem volt ledolgozni. :) Összességében azt hiszem, hogy az elmúlt hetek speciális felkészülése máris meghozta a gyümölcsét, és nagy örömmel tölt el, hogy megnyerhettem ezt az igen fontos versenyt!

Összefoglalva a hetem:

hétfő de: könnyű futás 49 perc
hétfő du: tornatermi edzés
kedd du: résztáv a klubbal, 4*5′+6*1′, összesen 76′
szerda de: mocsárbanfutás 67′
szerda du: éjszakai edzés 66′
csüt de: technikai 97′
csüt du: tornatermi
péntek du: könnyű futás 51′
szombat de: erős ritmusú térképes, összesen 81′
szombat du: mocsárbanfutás 67′
vasárnap: hosszú futás (Vinterrejset) 132′

Összesen 13 óra 3 perc, pulzusok alapján 19% regeneráló, 37%  könnyű, 34% közepes, 9% erős, és 2% nagyon erős intenzitás + 12%-nyi erősítés (aki most nem tudja, hogy miről beszélek, az olvassa vissza az Edzésnapló című bejegyzést hozzászólásostul). Most pihenőhét következik a programomban, aztán még két hasonló hét, mielőtt igazán elkezdődne az alapozás.

Csaba