Tájfutás=koncentráció
Csaba | 2009. november 22. vasárnapFeltételezem, hogy a többség még emlékszik a két héttel ezelőtti csúfos véget ért technikai edzésemre. Amikor 97 perc alatt az 1 fokos havasesőben a kitűzött pálya felét se tudtam teljesíteni. Ma délelőtt jött el az ideje, hogy egy újabb kísérletet tegyek.
És láss csodát, másodjára már ment! Ezúttal nemcsak hogy teljesítettem a teljes pályát, de még gyorsabb is voltam: három perccel kevesebb időt töltöttem kint az erdőben a 40 ponton, mint két hete a 20-on. A pálya első felében nyilvánvalóan segítség volt, hogy a múltkor már igen alaposan bejártam a terepet, a pálya második fele meg talán már könnyebb is volt, de a különbség így is szembetűnő. Két nagyobb hibám volt a végén, a 29-esre és 38-asra, különben csak a 8-asra, a 18-asra, és a 22-esre kisebbek. A többi pont simán jött. Meg tudtam csinálni, amit akartam.
És a tanulság? Oda kell figyelni! Koncentráció. Persze ezt is gyakorolni kell, de erre ezek az edzések tökéletesek: a legkisebb figyelemkihagyásra is rögtön büntetnek.
A másik hasonló dolog az éjszakai tájfutás. Természetesen ebből is volt a héten egy felvonás, de ennek az útvonalát nem teszem fel… Két hete ez ment jól, most ez nem ment egyáltalán. Egész máshol járt az eszem, nem voltam ráhangolódva, félpályáig se jutottam. Ebből is látszik, hogy még van min dolgoznom a koncentrációval kapcsolatban. De előbb-utóbb menni fog!
Ezt a technikait a múlt héten futottam, csak sajnos a track-et véletlenül töröltem az órámból mielőtt feltöltöttem volna a gépre. Pedig egész jól ment.
Ez pedig a múlt heti éjszakai klubedzésünk térképe:
Ennek az edzésnek az volt az érdekessége, hogy kb. 30 másodperces rajtidőközzel rajtoltunk el a mezőny végén előbb Henrik (Löfås), aztán én, majd pedig mögöttem Jan (Troeng) – és nem futottunk egymásra! Itt vannak a részidők. Negyedik lettem 16 másodperc hátránnyal. Az ilyen edzéseredmények után sokszor gondolom azt, hogy lehet, hogy jobb lenne egy gyengébb klubbal edzeni, úgy talán lenne néha egy kis sikerélményem is… :) De nem, igazából csak viccelek, nagyon is jó ez így! Így legalább folyamatosan ott van az ember előtt a mérce!
Csaba
Neeem. Ez lehetetlen.
Így nem lehet ezen végigtalálni. :)
2 dolgot mondj meg nekem légyszi.
- Hogy a fenébe lehet így rájönni hova futottál mellé, ha egyszer olyan helyre lyukadtál ki, ahol nincs is semmi a térképeden? Pl. 8-as, 18-as, 22-es, 29-es pontok. Az rendben van, hogy tudod merre csúsztál el, de egyszercsak megfordulva hihetetlen számomra, hogy direktbe ráfutsz a pontra.
- A másik az a pontra kirakott stekk, szalag… nélküli edzés. Én egy sokkal, sokkal könnyebb terepen is bizonytalan lennék a pontfogásban, ha a ponton nincs semmi, te pedig a sok egyforma domb, szikla között mindig megtalálod a megfelelőt.
Valahogy én nem igazán tudok rendes technikai edzést futni, ha nincs kint a terepen semmi. Illetve tudok, de akkor tempó nem lesz. :)
A 8-asnál szerencsém volt: éreztem, hogy jobbra csúsztam el és miután korrigáltam, pont beértem a körbe. Megláttam a sziklákat, a dombot, a sziklafalat, minden stimmelt, mehettem is tovább.
18-as: nyugati dombtető…
29-es: pont rajta van a térképen két rétsarok. Mindkettőt láttam, de a másodikra hittem azt, hogy az a térképen lévő első. Ebből egy párhuzam hiba lett, de mikor rájöttem, hogy nem stimmel a dolog, csak vissza kellett futnom.
A 22-es sokkal nehezebb volt, a semmiből ráérni a részletgazdag domborzati fázisra. Az ottani kis mellémenésemet nem is minősítettem hibának, annyira minimális volt.
Pontok nélküliség: itt az objektumok nagyok. Amik rajta vannak a térképen, azok egyértelműek a valóságban is. Nyilván hozzá kell szoknia az ember szemének, hogy mi van rajta a térképen, és melyik 80centis sziklát kell egész egyszerűen ignorálni a többi 1 méteres között, de ez a része a dolognak nem szokott probléma lenni. Otthon ezt tényleg sokkal nehezebb megcsinálni, mert a pontszerű objektumokat néha tényleg csak sétálva, beméréssel lehet megtalálni, ha nincsen rajtuk valami bója vagy szalag. Nameg aztán pontosan kell menni. :) Akkor ott lesz az objektum, ahova várod, és nincs min gondolkozni.
Pont ma adta ide Mats a QuickRoute legújabb, “fejlesztői” változatát tesztelésre, amiben már olyan funkció is lesz, hogy a részidős táblázatban meg lehessen jeleníteni, hogy mennyi időt töltött el az ember a körön belül a pontra ráfutáskor illetve onnan kifutáskor. A legtöbb időt a 35-ösre befutáskor töltöttem el: 25 másodpercet. Viszonyítás képpen, a rajton való “átfutásnál” ugyan ez az adat 13mp volt. Ha úgy vesszük, a duplája, de a rajtba ösvényen futottam be, a 35-ösre meg fel kellett mászni egy kúpra és kikerülni egy kidőlt fát, ha jól emlékszem. Szóval ezzel nem volt egyszer se gondom.
De ha jobban belegondolsz, nincs is ebben semmi különös: az egész tájékozódás folyamán objektumokat azonosítasz be. Ha ez nem megy pontfogásnál, akkor átmenet közben se fog, és el se fogsz jutni pontközelbe. :) Viszont hogyha átmenet közben megy, akkor a pontfogással se lehet elméletileg baj. Csak oda kell figyelni a tájékozódásra, és nem érzésre csinálni azt várva, hogy “majd a környékre érve úgyis meglátom a bóját.” A klasszikus tájfutó iskola is azt mondja, hogy nem a bóját kell keresni, hanem az objektumot. Nem is értem mi a gondod? :)
Persze, bójával sokkal kényelmesebb a dolog, és ad egy biztonságérzetet is, de ezt lehet pótolni magabiztossággal. Meg aztán senki nem vállalta még eddig, hogy kirakjon nekem hétről hétre 40 pontot, + aztán be is szedje ezeket, úgyhogy jobb híján marad az, hogy megtanulok biztosan tájékozódni. :)
Mindenkinek tudom ajánlani!
Ok. Értem, csak mindez hazai viszonyok közt felfoghatatlan.
Sokkal markánsabb a domborzat, sokszor egy üres hegyoldalban kell egy rókavárat megfogni, ahol már lehet rég nincs semmi, ellenben van 5 hasonló a környéken, ami nincs a térképen. Ugyanez jellegfákkal, kis kövekkel…
Mondjuk megfelelő objektumok kiválasztásával a probléma áthidalható. Egy hosszan elnyúló völgy nyilván nem szerencsés ilyen edzéshez, de egy gödör már igen.
Innentől a többi tényleg csak kifogáskeresés, bár nem teszi egyszerűvé a dolgot. Az azonban tuti, hogy előbb valahogy fel kell szedni egy nagy adag önbizalmat, mert a hétvégén még akkor is megtorpantam, vagy visszafordultam, mikor teljesen pontosan mentem és tudtam még bója is lesz.
Szia Csabi,
Jók ezek az edzések. Irigylésre méltó helyzetben vagy. Ki biztosítja neked a térképeket. Rendelkezésre állnak az ocd fájlok és abból készíted az edzőtérképeket, vagy azt azért a trénered adja át. Nagyon érdekelne ennek az órának a működése és a hozzá kapcsolódó szoftver működése is. Itthon feltenném Dettire is és edzést követően bója nélkül is láthatóvá válnának a hibázásai. No ezt a második kérdést persze ne akard itt a blogon megválaszolni.
Mi meleg rekordot döntöttünk ma, ezért viszont minket irigyelhetsz. Detti sajna még mindig sérült, mint javasolná neki pszichésen? Gyurkó Fanni módszerrel készül jelenleg. Ő is triatlonosokhoz jár úszni és hajnali fél ötkor kel, de nem akaródzik megindulni a sérült bokáján a spiccelés és pipálás.
Üdv,
Janó
Bocsi,
Megkérhetlek még valamire?
készítenél nekem néhány fotót a sprint edzésed terepéről. Pl. 3 és 11 pont és környékéről. Készítem a WMOC sprint térképeit és kíváncsi lennék az Ő ábrázolási módjukra. vagyis azt látom, csak terepet nem. Üdv és nem sietős a kérésem, de ha holnapra meg tudod küldeni az még jó -:))
Üdv és jó éjszakát
Janó
Nincs ebben semmi irigylésre méltó! Én ezt választottam, a lehetőség pedig mindenki előtt nyitva áll (de legalábbis a fiatalabbak előtt biztosan).
A térképeket a megyei tájfutószövetség térkép adatbázisa biztosítja, letölthető a megye összes térképe ocad file-ként. (persze azért nem mindenkinek minden célra, de én, mint elit versenyző, akkor és azt nyomtatok ki magamnak edzésre, amit csak akarok). Úgyhogy megvan itt a gépemen az egész megye összes tájfutó térképe, több száz négyzetkilométer…
(edzőm, illetve klubedzőnk nincs a klubban – mindenki önállóan, illetve mi versenyzők egymást segítve készülünk)
A GPS-es órákról már nem egy értekezés született itt a blogon, én is nagyon szeretem, olvass vissza egy-két bejegyzést. Meg persze vegyetek egyet Dettinek! :)
Pszichológiában nem vagyok szaktekintély. Én max annyit tudok javasolni sérülés idejére, hogy addig eddzen sok más alternatívat, az meg majd hozza magával a kellő pszichés hozzáállást.
A bokasérülést pedig tornásztatni kell, aztán ha már beindult a mozgása, és lehet vele futni, azonnal terepre kell menni, és nagyon lassan, de nagyon sokat futni vele erdei talajon. Semmi más nem tudja úgy megerősíteni, mint a laza tempójú terepen futás. Szerintem.
Holnap, és főként világosban, nem fogom tudni útba ejteni azt a városrészt, ahol a sprint edzés futottuk, úgyhogy a fotózást nem vállalom. Ellenben a svédországi nagyobb városokról remek légifotók érhetőek el a neten! Íme a kérdéses tereprészlet. Ennek így most körülbelül a kettes pont van a közepén. Jó böngészést!
“… de én, mint elit versenyző…”
ezt gondolom csak az én kedvemért írtad le, mert tudod, hogy ökölbe rándul a kezem az ilyen szerény kijelentéseken… :)
Ez csak egy szerződés kategória elnevezése… te is pontosan tudod, hogy nincs semmi valóság alapja! :)
természetesen! :)
üdv. én is tájfutottam csak most hagytam abba..:)
valahogy ismerősek voltak a hibák. Én is gyakran csúsztam, tévesztettem, de idővel ráéreztem, hogy kell pontosan átvágni a bozóton, és nem eltévedni.
sok sikert a további edzésekhez (:
Ln
Na de miért hagytad abba? Ez érthetetlen?! :)
Szia Csabi,
Köszi a linket.
Látom Svédországban gyors ütemben haladnak az építkezések. Házak és kerítések nőnek ki a földből, pillanatok alatt. -:)
Üdv,
Janó
Szia Csabi!
Nézd meg ezt:
http://www.szekelyhon.ro/images/editions/282/2824/2824_893.pdf
Egyszer indulsz sítájfutó versenyen és már újságban jelensz meg :))
Igazából az újságíró akart egy sítájfuttós képet, beírta googleba, hogy sítájfutás és a te képed ott volt az elsők között :)
Üdv.
Klaus
Hát mit is mondhatnék? Egy kicsit elszomorító! Szegény sítájfutók… Nem gondoltam volna, hogy három sítájfutó rajthoz állással reklámarccá tudok avanzsálni. Ráadásul egy olyan képpel, ami az még az első versenyem ELŐTT készült melegítés közben. :/ Ha ezt tudom, jobban kiöltözöm!
Azért az pozitívumként talán megjegyezhető, hogy a kép erőteljesen hajaz a mellérakott logóra! :) Mi több, a pálcikaemberkének még jobb is a sífutó stílusa! Elegáns, könnyed, míg én látványosan csak a mozgás egyensúlyban tartásán dolgozom…
Az meg remélem nyomtatásban nem észrevehető, hogy a térképtartóban nincs is térkép…