Gondolom a többség, vagy legalábbis azok, akiket az előző bejegyzés játéka csak egy kicsit is megérintett, most mindössze a csütörtöki technikaim útvonalára számítanak, de nem úgy van az ám! Először még a szerda jön a sorban, ha már egyszer elkezdtem ezt a hetet napról napra megörökíteni itt a blogomon. És ha szerda, és tél, akkor éjszakai. Ezek itt együtt járnak Uppsalában. Most novemberben még csak minden második héten, de aztán decembertől minden héten ez lesz a program. Most szerdán volt az első ilyen edzőversenyünk, merthogy ezek szinte inkább kisversenyek, mint edzések, és mivel az előző szezonban csúfos kudarcot vallottam, 7 rajthoz állásból összesen 3 értékelhető célba éréssel, most egy jó kezdéssel szerettem volna megfordítani ezt a trendet.

De még csak nem is az éjszakaival kezdem ezt a bejegyzést, mivel az csak a második edzésem volt szerdán… (alapozás van, vagy mi, nem igaz?) Szóval délelőtt itthonról futottam, Trondheimet célzó felkészülésem jegyében mocsarakban. Persze a mocsarak azért itt sem a házak végében kezdődnek, úgyhogy volt pár percnyi “holtidő” az edzésben, de ahogy kiértem az erdőbe, onnantól igyekeztem minél többet a mocsarakban futni. Lehet szörnyülködni, íme az útvonalam:

Szerencsére a környező terepek mocsarakban igen gazdagok, úgyhogy nem fogok ráunni a hétről-hétre azonos mocsárban való körözésre, tudok menni másfelé is… De ennek a nagyobbacska összefüggő mocsárnak több része is viszonylag hasonló a Trondheim környéki mocsarakhoz, úgyhogy valószínűleg rendszeresen fogok futni benne.

Aztán ezt követte este a szerdai éjszakai széria (Onsdagsnatt) első edzése (premiär). A későbbiekben ez az edzés majd valószínűleg intenzívként fog szerepelni a programomban, de így elsőre most több okból is egészen könnyűre vettem. Egyrészt, kedden – mint már ismeretes – erőből résztávoztam, és én nem szeretem halmozni az erős edzéseket (mivel a megfelelő regeneráció híve vagyok), másrészt pedig – mint már szintén említettem – tavaly csúfos kudarcot vallottam az éjszakaikkal, úgyhogy idén ennek szerettem volna már most az elejét venni. Könnyű futás, precíz tájékozódás, és csak kisebb hibák.

A könnyű futás ellenére, vagy éppen azért, a pálya végére Istenesen elfáradtam, a délelőtti mocsárfutás és az éjszakai terepfutás kombinációja elég kemény terhelés izomzatilag.  Ja, és jut eszembe, ha svéd térképeken “ligetest” láttok, akkor ne valami szép könnyen futható erdőre gondoljatok: ezt a jelet errefelé leginkább irtások ábrázolására használják…

És akkor a várva várt csütörtöki technikai:

De mivel ez így helyenként gyakorlatilag követhetetlen, íme néhány kivágat:

Az átmenet közepén lévő zöldes, mocsaras, igazán barátságtalan területen egyszerűen képtelen voltam tartani az irányt. Még második nekifutásra is fordultam benne két 90 fokosat. Ott helyben is éreztem, hogy ez nagyon nem jó, de így utólag nézve a track-et, egész elképesztő a produkcióm. A hármas pont környékén háromszor is ácsorogtam, mivel ott legalább voltak markánsabbnak tűnő tereptárgyak, de mivel nem igazán oda vártam magam, és egyébként is hiányos volt a térkép, nem sikerült helyretennem magam. Ez a szakasz 16 percet emésztett fel az edzésemből, és eddig egyből egy teljes hátra arcos újra nekifutás.

Az ötöst nem sikerült megfognom. Párhuzam hiba. Nem húztam el eléggé jobbra, és ezért nem értem fel arra a kis dombhátra, amin a pontot kellett volna megközelítenem.  Helyette találtam egy másik, kisebb, helyenként szintvonallal nem is ábrázolt dombsort kicsit délebbre. Aztán meg egy látszólag megfelelő pozíciójú térképen nem ábrázolt sziklát… Enek következtében aztán persze túlfutottam a hatosra, mivel minden túl közel volt onnan, ahonnan indultam, de nem esett le a tantusz.

A 10-es egy nagyon jó kis átmenet, egy kis odafigyeléssel meg lehet csinálni, végül sikerült is, de a jó megoldástól azért igen messze voltam. Elsőre hihetetlen szögeltérést produkáltam. Ez barátok közt is 30 fok. Nyilván már eleve a pontról rosszul futottam ki, aztán meg konzekvensen rosszul tájoltam valahogy, de hogy hogy, azt nem tudom. Lehet, hogy a tájolóm már itt kezdett bebuborékosodni, de nem akarom ráfogni. Lényeg, a lényeg, hogy mivel a nagy sziklacsoportok közül egyet se sikerült első nekifutásra megtalálnom, és azért éreztem, hogy az irányom nem lehet tökéletes, pillanatnyi hezitálás nélkül visszafordultam. Második nekifutásra az első sziklacsoportot szépen láttam, de a második magányos nagy sziklát továbbra sem, és elbizonytalanodtam. A mocsárba viszont ezúttal azért már leértem, és mivel tudtam, hogy a két visszacsatolási pontom közül legalább az egyik megvolt, nagyon messze nem lehettem. Ez alapján egy kis körültekintéssel már sikerült betalálni a körbe és megfogni a pontot. Az előző térképrészleten egyébként látszik ez a rész is a rendes térképen.

A 12-es jelen edzés viszonylatában csak egy nüansznyi kis hiba, és ugyan itt is visszafordulásra adtam a fejem, végül nem kellett teljesen a 11-esig visszamennem, még útközben helyretettem magam.

A 12-estől a 14-esig eljutni egy örökkévalóságnak tűnt. Az első hiba kapásból az volt, hogy a 13-ast kifelejtettem, a 12-est megfogva rögtön a 13-asról a 14-esre kezdtem el tájékozódni. Egészen döbbenetes módon ennek ellenére majdnem eljutottam a jó helyre, de pontközelbe érve egy súlyos térképhibába botlottam. Nevezetesen, hogy egy hihetetlen nagy sziklacsoportot lehagytam a térképről. Bár szerintem eredetiben is túl kicsinek vannak jelölve, a bejelölt kör közepén konkrétan ház nagyságú sziklatömbök vannak egymásra dobálva. Nem létezik, hogy ezeket leszedtem volna pontközelből, nem lehetek jó helyen – gondoltam, és ezzel hátraarcot vágtam. Aztán hamarosan rájöttem, hogy egy olyan pontra indultam el “vissza”, ahol még nem is jártam… Ez sok mindent megmagyarázott. :) A 12-esre minden esetre ilyen távolságból nem találtam vissza egyből, úgyhogy amikor a távolság már nagyjából stimmelt, úgy döntöttem, hogy a 11-es felé veszem az irányt, ott ugyanis kicsit nyíltabb volt az erdő, és jobban bíztam benne, hogy azt a környéket majd felismerem. És így is lett. A 11-esről aztán elmentem az eddig kihagyott 13-asra, pontközelben egy kicsit hibáztam, de aztán folytattam utamat a 14-es felé – immár jó helyről. És láss csodát, hát nem kiértem ugyan oda, mint kb. 10 perccel korábban?? Hát mondom, jó, “akkor ezek szerint hülye vagyok, leszedtem a terep legnagyobb szikláit a térképről, de az enyémnek ott kell lennie mögöttük egy kis gerincecskén”. És basszus ott is volt…

Egyébként felhívnám rá a figyelmet, hogy a 11-esre visszafelé menet csupa olyan helyeken futkorásztam, amit már a 12-esre menet két irányból is megnézhettem. De mivel nem tudtam, hogy ott vagyok, nem ismertem fel. Hasonlóképp a 10-esre elkövetett első kísérletem közben, ott is kereszteztem a 7-es 8-as átmenetet, de semmi. Itt annyira hasonló minden mindenhez, hogy ha nem tökéletes a kontroll, akkor szinte bárhol lehetsz!

De hogy haladjunk tovább, megpróbálom rövidre zárni. A 14-estől a 18-asig ezek után nagyon könnyű volt a pálya, egyszerű domborzati, néha még nagy sziklákkal is megtámogatva. Végre volt pár átmenet, amit sorozatban zökkenőmentesen teljesítettem. Az se zavart, hogy a 16-os egy bazi nagy irtás kellős közepén volt. :) A 18-as után viszont megint kezdődött az iránymenetes rész, és a tájolómban eddigre már egy méretes buborék körözött a tű körül. Sejtettem, hogy ez így nem fog nagyon jól működni, úgyhogy a 19-es és a 20-as környékét is úgy hagytam el, hogy “akár lehettem is jó helyen”, de egyáltalán nem voltam benne biztos. A 21-es előtt a bizonytalan kezdőpontból való elindulás meglehetősen reménytelen vállalkozás volt, úgyhogy nem is erőltettem nagyon a dolgot, különösen, mivel az órámra nézve már egyértelmű volt, hogy hibahatáron belül (+/- 10 perc), nem fogom tudni teljesíteni a 90 percesre tervezett edzésemet. Fogtam magam tehát, és irány kelet-délkelet alapon elindultam vissza a klubkocsihoz. Ez a része már remekül ment az edzésnek, alig több, mint 10 perc alatt visszaértem, és a parkoló előtti nagy, tavas mocsarat is sikerült elkerülnöm (tudom, most biztos sokan csalódottak, de talán majd legközelebb!).

Tehát a tegnapi kvízkérdésekre a helyes válaszok:

1. b) 97 percet töltöttem kint az erdőben
2. a) 17 pontot fogtam meg (18 mínusz az ötös, hiszen se azt, se a 19-est és a 20-ast nem fogtam meg)
3. a) 3 átmenetben játszottam el a teljes visszafordulást és előröl kezdést (a 12-esre csak a visszafordulás volt meg, de nem mentem teljesen vissza :)
+1. c) ugyebár mindezt 1 fokos havasesőben…
+2. nem futottam bele a nagy mocsárba (azért az inkább tó már, mint mocsár, ennyire beteg azért nem vagyok! Szépen kikerültem…)

Nagy pozitívum egyébként, hogy mivel a pályát messze nem sikerült teljesítenem, jövő hétre nem kell újat terveznem! (igen, csak azért is le fogom futni!)

Köszönöm a figyelmet, remélem mindenki jól szórakozott! :)

Este még további edzésnek elmentem egy újabb tornatermire. Ma pihenőnapom volt, 50 perc laza kocogással. A hétvége után újra jelentkezem! ;)

Csaba