Hozzászólás: Két másodperccel lemaradva – a döntőről

Zozo

Zozo — Mon, 28 Sep 2009 20:19:55 +0000

Istvan ezen most en is jot rohogtem! :)) nagy arc vagy :P
Csaba neked pedig fel a fejjel es minden jot!

Csaba

Csaba — Fri, 25 Sep 2009 13:07:31 +0000

Ki mondta, hogy nem edzek??? Rágalom, kikérem magamnak!!! :)

István

István — Fri, 25 Sep 2009 13:04:02 +0000

nalátod! :) csak én kellettem ahhoz, hogy jobb kedved legyen! És most tünés edzeni elég a rinyából! :)

Csaba

Csaba — Thu, 24 Sep 2009 19:01:58 +0000

Húú, hogy én ezen mekkorát röhögtem! :D Jól esett, felfrissíti az embert! :)

István

István — Thu, 24 Sep 2009 17:11:33 +0000

Csaba, én úúgy drukkolok, hogy kikerülj ebből a hullámvölgyből! :))

Dani

Dani — Thu, 24 Sep 2009 09:57:29 +0000

He, az első tippen az volt a 6-ra, hogy vissza a 4-en át, majd a 8. után fel. De elvetettem, gondoltam, a futók nem kerülnek ekkorát.

Igaz, én utoljára 1994-ben jártam svéd terepen, nyilván sokat cizellál ezen a kérdésen, ha az ember látja is, hol jár. Amerre én jártam, a domboldalak alig voltak járhatók, a hegytetőkön meg rohanni lehetett.

Csaba

Csaba — Thu, 24 Sep 2009 09:07:32 +0000

:D A pszichológiai megközelítésed nem rossz, de sajnos téves! A piros útvonalak az ÉN útvonalaimból indulnak ki, csak kicsit jobban kivitelezve/jobban átgondolva. :)

A hegytetőkhöz meg csak annyit, hogy ezen a terepen a hegytetőkön elég ritkás volt az erdő (lásd szürkével jelölt kalliiós részek+sárga foltok), viszont sűrű áfonyás/hangás lágyszárú aljnövényzettel. Vagyis baromira nem voltak jól futhatóak. Skandinávia azért elég nagy és változatos ahhoz, hogy ennyire nagyvonalúan ne lehessen leegyszerűsíteni. :) Ahogy otthon is sokféle “kontinentális” terep van, itt is többféle a “skandináv”.

Útvonalak: a 2-esre a folyamatos kék hátulról, a rétről befutva a laposba, és a folyamatos piros (jól kivitelezve) is jó választások voltak. A kék szaggatott középső szakasza túl lassú (sziklák, hegymászás, zöld).

A 6-osra egyáltalán nem rossz lemenni a betonra, sőt, volt aki teljesen körbe futotta, és hátulról, a 8-as után visszamászva fogta a pontot. A kékek közül a szaggatott a jobb, a piros folyamatos nagy előnye az utolsó szakasza, a hosszúkás völgyben, könnyű pontfogással és jó futhatósággal. Szerintem az abszolút vétel visszafelé a négyesen, majd pedig szinte a hármason is átfutva indul, aztán körbe a betonon a hegyig, de ott viszont át kell vágni a piros völgyébe és abban mászni fel a sziklák helyett. Sajnos pontosan nem tudom merre ment Pilblad, aki nyerte az átmenetet (meg az egész selejtezőcsoportot is).

Dani

Dani — Thu, 24 Sep 2009 07:12:00 +0000

Az én – igaz, meglehetősen avitt – emlékeim arról szólnak, hogy Skandináviában a hegytetőkön kell futni, mert ott lehet is. Ennélfogva a kettesre valahol a kék – kék szaggatott – piros útvonalon mennék, de még ennél is jobban a tetők felé húzva.

A hatost meg sem merem tippelni, bringás rutinom kivinne a betonra, de az futva nagyon nagy kerülő.

Pszichológiai megközelítés pedig, hogy mindkét esetben pirossal húztad be a vételt, a többi szín pedig a rosszabb variációkat jelöli. :)

Tornai Szabolcs

Tornai Szabolcs — Tue, 22 Sep 2009 08:33:29 +0000

Szia Csaba!
Szerintem mentálisan a görcsös eredményakarással van a baj. Egyrészt végig nagyon kell koncentrálni, de közben ellazultnak kell lenni. Szerintem túlságosan görcsösen akarod az eredményt, s ez az ellazult koncentráció rovására megy. Noha kezdő vagyok, szerintem az élet minden területére érvényes, hogy nagyon kell akarni, de valahogy lezserül. Például Gueorgiou erről azt mondta, képesnek kell lenni úgy edzeni és versenyezni, hogy miközben minden erőmmel a csúcsra török, nyugodtan el tudom képzelni azt is, hogy akár holnaptól soha többé nem fogok tájfutni. Ha egy verseny nem sikerül, lehet ez a vébé vagy bármi, nem tragédia, ennél sokkal nagyobb gondok is lehetnek az életben. Másrészt ez hosszútávfutás, a kitartás a lényeg, azaz ha ma nem lettem győztes, nem számít, mert lehet, hogy csak hosszú évek múlva leszek az, akkor viszont egyáltalán nem fog érdekelni a sikerben lubickolva, hogy sok évvel korábban voltak kudarcaim.
Nekem személy szerint a futásban mint mozgásban pont azt tetszik többek közt, hogy miközben az ember megfeszülten nyomja, mint az őrült, közben valahogy laza, könnyed, légies, még egy brutális hegyoldalon is.
Szabolcs