Csalódást keltő középtáv selejtező, másnap, versenyen kívül lefutott döntő pálya, hely a hosszútáv döntőben, de nem elindulás. Kb. ezek voltak az előzmények. A hosszútávhoz még annyit, hogy a középtávú kiselejtezés után se merült fel bennem, hogy mégis el kéne indulnom a hosszú döntőben, pedig sokan kérdezték. De ezt már sokkal korábban eldöntöttem, lesz, ami lesz, én a váltóra akartam koncentrálni, és a hosszú döntő túl sokat kivett volna belőlem. Persze így tényleg szükségem volt egy jó váltó futásra/eredményre, különben nagyon satnya lett volna a VB-m, szerencsére mindkettő összejött.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Megkésve bár de törve nem, íme az elmaradt beszámoló a VB-ről, illetve annak középtávú számáról. Szóval mi is történt? Jó formában voltam, föl voltam készülve, ráhangolódtam egy jól sikerült hosszútávú selejtezővel, és aztán simán kiestem. Pedig tudtam, hogy nem kell semmi extrát csinálnom, csak futnom egy átlagosat, és akkor bejutok… Nem kell kapkodni, nem kell sietni, csak nyugodtan. Jó, persze érdemes minél jobb helyen továbbjutni, de nagyon csapásgyártódásra nem lehetett számítani, és középtávon az esetleges együtt futásokra se lehet építeni, ha 2 perccel befognak az már régen rossz. (kivéve, ha az illető, aki befog, bizonyos Gueorgiou névre hallgat, de hát ennek 44:1-hez az esélye) Szóval csak nyugodtan! És ehhez képest mit csináltam? Eltürelmetlenkedtem az egyest!
Olvasd el ezt a bejegyzést

A VB óta eltelt két hetet az O-Ringenbe ágyazott világkupa futamokkal, valamint egy norvégiai körutazással töltöttem. A világkupa jól sikerült, különösen a középtáv. Eredetileg nem terveztem, hogy a VB után alig pár nappal 100%-os koncentrációval versenyezzek, de az egyéni számok sikertelensége, valamint a váltó futásom sikere után egyrészt tudtam, hogy van keresni valóm, másrészt ki voltam éhezve egy jó egyéni futásra.
Olvasd el ezt a bejegyzést