Az idei Tiomilát átélni az OK Linné csapatával nagyon nagy élmény volt számomra. Már múlt hét vége óta, mióta egyértelművé vált, hogy az első csapatban futhatok majd, roppant izgatott voltam, hiszen tudtam, hogy nagyon erős csapatunk van, amellyel akár nyerhetünk is. Tudtam azt is, hogy a csapattársaim bíznak bennem, és abban, hogy jól fogok futni a rám bízott pályán. Mindezt annak ellenére, hogy a „válogatók” alatt nem kápráztattam el őket kiugró eredményekkel. Meg akartam mutatni, hogy jól döntöttek, amikor engem raktak a csapatba. Olvasd el ezt a bejegyzést

Közeleg a nagy nap, jobban mondva a nagy éjszaka. Ma este 10-kor rajtol a mezőny, rám pedig elméletileg 6:12-kor fog sor kerülni holnap reggel. De mindenki azt tippeli a klubban, hogy gyorsabb a terep, mint amit a rendezők kalkuláltak, úgyhogy könnyen lehet, hogy már fél hatkor futni fogok. Az elmúlt hét természetesen a Tiomila jegyében telt. A keddi közös résztávos edzést „formaidőzítő résztávnak” keresztelték el (és sok pihenővel futottunk rövid résztávot), szerdán volt „Tiomila technikai”, csütörtökön pedig szintén egy térképes futás volt a program, melyre az „utolsó simítás” fantázianevet aggatták.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Az elmúlt napokban két akadályt is sikerrel vettem. Múlt hétvégén Csehországban a Moravian Open keretében a magyar csapat VB válogatóin vettem részt, és nagyjából azt sikerült produkálnom, amit szerettem volna. A számomra legfontosabb eseményt, a középtávú válogatónkat sikerült megnyernem, futottam egy nem rossz váltót, és elméletileg sprinten is beválogattam magam a VB-re. A mérleg csaknem 100%-os.
A mostani hétvégén pedig itt Uppsalában is lezárult egy időszak, a Tiomilára válogatás időszaka. Hosszú időszak volt, hiszen gyakorlatilag azóta tartott, hogy ideköltöztem, és csatlakoztam a Linnéhez. Nehéz volt, mert nem volt probléma mentes, kemény volt a mezőny, és én is hibáztam nem egyszer. Például tegnap is, egy középtávú versenyen, amely az utolsó bizonyítási lehetőségnek volt kikiáltva. De ma meghozták a végső döntést az ezért felelősek, és többek közt bizalmat szavaztak nekem is! Hatalmas megtiszteltetés, hogy beraktak egy olyan csapatba, amely egy jó napon akár a győzelmet is megszerezheti, és tették ezt úgy, hogy közel sem volt egyértelmű, hogy helyem van a csapatban. Volt pár jó futásom, de volt pár rossz is, és egy olyan nagy váltó versenyen, mint amilyen a Tiomila, fontos a stabilitás. Ha úgy vesszük, kockáztattak, és a hosszú évek óta skandináv terepen versenyző stabilabb, de lassabb emberek helyett tettek engem a csapatba. Azt mondták nekem ma délután, hogy látják bennem a lehetőséget, és bíznak bennem, hogy vasárnap hajnalban ki is fogom hozni magamból. Hát mit lehet erre mondani? Jelenleg roppant boldog vagyok, de a neheze még csak most jön!

Csaba

ui: egy-két itteni futásomról illetve a cseh versenyekről azért majd még lehet számítani részletesebb beszámolókra is, és térképek is lesznek szép számmal.

Vagyis, GPS-ből nyert útvonal. Pár éve van egy GPS-es futó órám, egy Garmin Forerunner 301-es, de lényegében sosem használtam, mert erdőben képtelen volt fenntartani a kontaktust a műholdakkal, így se távot nem mért, se útvonalat nem tudott rögzíteni. Nem erdőben meg olyan ritkán futottam már pár évvel ezelőtt is, hogy egyszerűen nem volt hol használni. A Garmin azonban fejlesztette termékét, és a mai napon volt szerencsém kipróbálni a 305-ös verziót, melyet itt Uppsalában több tájfutó is használ. A 305-ös már ránézésre is profibb kivitel, mint elődje volt, kisebb, formatervezett, a gombjai futás közben is elérhetőek, sokkal jobban hasonlít egy sportórára. És ami belül van, az is sokat fejlődött.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Mint már futólag megemlítettem, még múlt hétvégén, betegségemből éppen csak felgyógyulva, részt vettem egy váltó versenyen. Tettem ezt több okból kifolyólag is. Először is, már majd megőrültem, hogy fussak végre valami normálisat két heti szenvedés után…
Olvasd el ezt a bejegyzést

Betegségem után ma teljesítettem első résztávos edzésemet. Az eredmény? A sebességemből csak egy kicsit veszítettem, az iram állóképességemből viszont rengeteget. Bár pont egy héttel az első kocogás után ez az adat még valószínűleg nem mérvadó. Remélem. De egy hét múlva meg már válogató van…
Egyébként, múlt vasárnap, sokkterápia gyanánt, már versenyeztem egy rövidet egy váltó versenyen. Ez elsőre kicsit elhamarkodottnak tűnhet, de ideológiailag alá volt támasztva, és utána kétségtelenül sokkal jobban éreztem magam, mint előtte. Mármint, az „utánát” úgy értem, hogy „másnap”. Közvetlen utána ugyanis leginkább a halálomon voltam, egész délután remegtek a lábaim, fájt mindenem, felborult a gyomrom, nem bírtam enni, stb… És persze magán a versenyen is megdöntöttem a valaha volt legmagasabb verseny közbeni átlagpulzusomat. De mindezekről tervezek egy külön bejegyzést írni. :-) Most csak a résztávot akartam megosztani a nagyvilággal.
Egyébként az alábbi kört szoktam futni:

Csaba