Mint legutóbb beharangoztam, múlt hétvégén túlesetem pályafutásom első sítájfutó versenyén. Körülbelül úgy sikerült, ahogy vártam, bár értékelhető eredmény elérésével előzetesen azért még számoltam, ám a pontbegyűjtő versenyforma kibabrált velem, és kimaradt egy pont. Elég amatőr hiba, de azért nem szegte kedvem, és a másnapi immár „rendes” pályán megérdemelten szereztem meg az utolsó helyet a kategóriámban. Nos igen, a fejlődésnek még szinte határtalan tér áll a rendelkezésére. :-)
Olvasd el ezt a bejegyzést

Bocs az angol címért, de most ez jutott eszembe. Szóval elmúlt november, és lassan decembernek is a fele. Eközben velem annyi minden történt, és annyi minden nem, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Voltam például beteg, meg „enyhén” sérült is. Ez utóbbi egy kicsit még most is tart, de azért halad az alapozásom. Nem a szokványos módón ugyan, hiszen ez idáig elég minimális mennyiséget futottam, de bringáztam helyette valami eszement sokat, a decemberem pedig úgy néz ki, hogy a sífutás jegyében fog telni.
Olvasd el ezt a bejegyzést