Igen, egy újabb skandináv verseny. És persze egy újabb váltó, mi más is lehetne. Viszont idénre ez volt az utolsó. Utolsó skandináv verseny, és utolsó akármilyen verseny is. Ezennel vége a szezonomnak. Erre az utolsóra egy Oskarshamns melletti „kis” erdőben került sor, úgy 300 kilire délre Stockholmtól, egészen kint a tengerparton. A kiruccanás ezúttal is nagyon megérte, nagyon jó volt. A váltó 5 fős volt, melyből az első két pálya éjszaka ment, az utolsó három pedig nappal. Az első futók egyéni indítással rajtoltak percenként, a második futók után le lett állítva, és reggel vadászrajttal indult újra, hogy a maradék három pályát is letudják a csapatok. Semmi hajnali futás – hála az égnek.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Ma délelőtt részt vettem a Bécs-Budapest Szupermaraton utolsó szakaszán, sőt, ami azt illeti, szinte végig az élboly közelében voltam. Oké, belátom, bringán ülve azért volt némi előnyöm. De akkor is, mégiscsak ott voltam, és egyáltalán nem okozott gondot tartani a ritmust a legjobbakkal. A lefelékben rendszeresen fékeznem is kellett…
Na jó, ennyi ökörség után azt hiszem mostmár lassan azért elárulhatom, hogy igazából csak Ádámot kísértem, aki velem ellentétben valóban részt vett a Budakesziről a Városligetbe befutó záró félmaratoni szakaszon. És nagyon jól is futott! De mindezek előtt azért megemlékeznék még a hétvégi Bükkfennsík Kupáról is. A fene, ez is egy hosszú bejegyzés lesz…
Olvasd el ezt a bejegyzést

Kicsit késve ugyan, de azért írnék pár sort az idei ONEB-ről. Vagyis leginkább a futásomról, hiszen a versenyen úgyis ott volt mindenki. Szóval a selejtező, az utóbbi idők trendjéhez illeszkedve, ezúttal is elég vacakul ment. Volt 2-3 nem túl jól sikerült útvonalam, 3 kisebb, és egy elég nagy pontközeli hibám. Azért persze a döntőbe jutást abszolváltam – második helyen – de Zsebe elég csúnyán lemosott. Kicsit el is könyveltem magamban a másnapi méretes zakót. Mármint hogy Istitől is, hiszen abban a kezdetektől fogva biztos voltam, hogy ki fogja nyerni a versenyt. Ádám ezt az OB-t csak elveszíthette – volna.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Most hétvégén újfent kiruccantam Skandináviába, ezúttal azért, hogy részt vegyek egy váltó versenyen az Østmarka OK sorait erősítendő. A 25mannán már tavaly is futottam, úgyhogy nem rejtegetett számomra túl sok meglepetést, de hát egy 25 fős váltó versenyen mindig akadnak érdekességek. Ezúttal az is ilyen „érdekesség” volt, hogy egy egész nagy magyar különítmény vett részt az eseményen, hiszen Lenkei Zsolti az IFK Moras OK sorait erősítette, Kovács Ádám a Söders SOL Tyresö soraiban állt rajthoz, Gyurkó Fanni és Kerényi Máté pedig a Rajamaen Rykmentti első, illetve második csapatában kapott lehetőséget.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Nemrég olvastam egy (szerintem) tök érdekes cikket az [origo]-n az állatok tájékozódásáról. Rövidre zárva:
A seregélyek a nap helyzete alapján tájékozódnak, és még azt is be tudják kalkulálni, hogy milyen napszak van. A pintyek a csillagok állását olvassák, és szintén számolnak az idő múlásával. A hangyák másodpercenként újra és újra meghatározzák a hangyaboly irányát, vektoriális összeadást végeznek és integrálnak… A teknősök a Föld mágneses terét érzékelik.

Mostmár csak azt nem tudom, hogy én melyik módszert használjam? Csillagászat, fizika, vagy matek? Tartok tőle, hogy csillagból több van, mint térképjelből, a napra nem igazán praktikus nézni, a mágnesesség érzékelésével kapcsolatban meg kicsit szkeptikus vagyok. Marad az integrál… Vagy a térkép és a tájoló! Nem is tudom melyik az egyszerűbb… Integrálni még nem próbáltam futás közben. De szerintem nem is fogok! ;-)

A teljes cikk itt.

Csaba