Az egyik szemem sír, és a másik is. De hát így van ez rendjén, ha az ember nincs jó formában, nem fér fel a dobogóra. A tegnapi Sprint OB-n a 4. helyen végeztem, majd’ két perccel lemaradva a győztes Kovács Ádám mögött. Ádám nem bízta a véletlenre, az egyes ponttól kezdve végig vezetett, a 21 átmenetből 14-et megnyert… Józsa Gabi lett a második, Zsebe Isti pedig harmadik, előttem még mindig 45 másodperc előnnyel.

Ukrajnában sem voltam már valami nagy formában, de miután hazajöttünk a VB-ről, hamarosan jelentkeztek az utóhatások is. Egész héten ment a hasam. A hét közepén volt a legrosszabb, futni se nagyon tudtam, de szerencsére hétvégére már normalizálódott a helyzet. Tartok tőle, hogy olyan nagyon sokat azért nem számított ez a kis incidens, de legalább van mire fogni. :-)

Már a délelőtti selejtező sem esett túl jól. Feltett szándékom volt könnyen futni, de ez egész egyszerűen nem ment. Az első két pontot fogtam csak jóleső tempóval, de úgy ítéltem meg, hogy az azért egy kicsit túl lassú volt. A hármas pontra egy kicsit felgyorsítottam, de az a tempó már nem esett jól. Az egész pálya kicsit nyögve nyelősen ment le, holott a max ritmustól azért még elég messze voltam. Zsebe nyerte a futamunkat, fél perccel előttem. Ha egy jól eső „selejtező futáson” lettem volna túl, ezzel nem is lett volna semmi probléma.
Pihenésre aztán nem jutott túl sok idő, mivel a döntőt szerintem egy kicsit túl koránra rakták, ráadásul a rakoncátlankodó gyomrom miatt sima háztartási kekszen kívül mást nem is nagyon ettem a futások közt.

A döntő ezek után elég jól indult, miután az egyes pontra gyakorlatilag már meg is fogtam az előttem induló Létrát. A kettes-hármasra üldöztem, majd pedig a négyesre menet mentem el mellette. Ez persze jó kezdés volt, csak sajnos lényegében ezzel ki is futottam magam. Az ötösre aztán rögtön hibáztam is, amikor bal oldalról kezdtem el kerülni az átmenetet, ráadásul csak a házak közé érve szembesültem az ott található kőfalakkal, és végül az egészet kikerültem. Az átfutó rendben volt, viszont a lépcsőzés közepette sikerült valahogy hajtanom egyet a térképemen, és elvesztettem a fonalat. A hetest memóriából fogtam, mert nem sikerült magam időben visszarakni a térképre, és a nyolcasra is úgy indultam, hogy csak rémlett, hogy valamerre „arra” folytatódik a pálya. Végül még pontközelben is volt egy megtorpanásom egy korábbi pontnál, szóval kis bizonytalanságokból gyűltek a másodpercek. A kilencesre (a szint mellett) az okozott egy kis problémát számomra, hogy az átmenet közepén egy kerítéssel találtam szembe magam. A térképen ezt sehogy se találtam, és nem kis bizonytalanság közepette végül teljesen kikerültem. Most asztal mellől nézve már látom, hogy van ott egy extra fekete vonal az út mellett, de nem tudom, hogy ez miféle ábrázolása a kerítésnek? Meg is néztem gyorsan a jelkulcsot, de tartok tőle, hogy ez a jel nem szerepel benne. Ahogy én nézem, olyan, mintha lemaradt volna róla a fogazás, de hogy ezt hogy sikerült összehozni, azt nem tudom. Minden esetre szerintem eléggé zavaró volt. Meg az is, hogy egy pillanatra hátranézve láttam, hogy Létra még mindig jön nem sokkal mögöttem, és ebből egyértelműen azt szűrtem le, hogy a sebességem bizony nem lehet valami fényes. A következő pontok simán jöttek, de éreztem, hogy kicsit enerváltan mozgok, és a részidőkből is látszik, hogy éppen a holtponton voltam túlesőben. Ádám itt sorra nyerte az átmeneteket, egyedül a 12 és13-as átmenetekben voltam versenyképes. Igaz, utóbbiban tudom, hogy rossz útvonalon ment, de még így is megvert. A következő említésre méltó esemény a 17-es átmenet volt, ami a romok közti jellegfa pont volt. A 4-es pont óta először futottam gyorsabb átmenetet, mint Ádám… Hát, és akkor ennyit a pozitívumokról. A következőre becsúszott a nap nagy hibája, a patakmederben elrohantam jó messzire a pont alatt. Fél perc oda, ráadásul mire megtaláltam, feltűnt mögöttem Gábor is. Szerencsére már nem volt sok hátra a pályából, úgyhogy beelőzni nem tudott, csak teljesen felfutni rám.

Befutáskor rögtön tudtam, hogy egyetlen esélyem egy dobogós hely elcsípésére, ha Isti kiszáll, de nem tette meg nekem ezt a szívességet. Legyőzöttként csak gratulálni tudok a legyőzőknek, de ha az égiek is úgy akarják, még visszavágok!

Eredemények

Csaba