Talán sokaknak tűnik elsőre egy kicsit furcsának ez a cím így bő egy hónappal a „hivatalos” szezon vége előtt, de bizony számomra már réges régen vége van az idei évnek. Nagyon nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, és emiatt bizony elég sokáig voltam magam alatt. Mostanra már talán sikerült túltennem magam a dolgon, újra vannak terveim, céljaim, és remélhetőleg erőm is, hogy véghezvigyem őket.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Az elmúlt kerek egy hetet Csehországban töltöttük egy kiscsoportos edzőtábor keretében a jövő évi VB jegyében. A program a Cseh Klasszikus OB-val kezdődött, 4 nap edzéssel folytatódott, majd pedig a Cseh Sprint Bajnoksággal ért véget. A klasszikuson még egész nagy magyar csapat vett részt, az edzőtáborban viszont már csak Kelemen Detti, Gyurkó Fanni, illetve jómagam vettünk részt, Madár csapatvezetése alatt. A sprint OB-ra aztán még Zsebe is kiugrott, de kezdjük az elején.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Mostani beszámolóm a szokásoktól eltérően meglehetősen rövid lesz. Pedig lenne miről írni. Idei utolsó norvégiai kiruccanásom nem okozott csalódást, a Norvég OB keretében egy nagyon jó hosszú hétvégét töltöttem el Oslótól másfél órányira északra, Hamar és Løten környékén. Norvégiában ez az „összevont” Bajnokság (hosszú, közép, váltó), igazi ünnep. Van körítés, show, kihívást jelentő pályák, és persze mezőny. A nem válogatottaknak egész biztosan ez az év egyik legfontosabb versenye, mindenki itt van, aki számít. Épp ezért voltam ott én is. :-) Igaz, végülis maguk a versenyek, mondjuk úgy, meglehetősen felemásan sikerültek. A középtáv selejtezőn például simán kiestem.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Igazából nem teljesen helytálló ez a cím, hiszen laktam én már korábban is Veszprémben, de kétségtelenül régen volt már. Szóval elkezdődött, vagyis hát folytatódott. Túl vagyok az első héten, a „regisztrációs” héten, és akármilyen hihetetlen, újra egyetemista vagyok. Egyelőre még csak kóstolgatom ezt a létformát, még szokni kell a dolgokat, de talán túl fogon élni. Szerencsére ez az első, ráhangolódó hét még elég laza volt, nem történt túl sok izgalom, de az már biztos, hogy az adminisztráció nem sokat fejlődött az elmúlt három év alatt.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Azért előnyei is vannak annak, ha az ember hazajön külföldről. A minap kezembe került például a Tájoló előző száma, benne az elnökségünk júniusi ülésének beszámolójával. Ahogy olvastam a 4. pontot, amely az „Egyéb válogatott ügyek” címet viseli, egyre inkább éreztem, ahogy gyűlnek bennem a gondolatok. Végig olvastam, egyszer, kétszer, sokszor. Nem bírom magamban tartani. Hogy világos legyen, miről is van szó, először is íme az ominózus bekezdés.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Az egyik szemem sír, és a másik is. De hát így van ez rendjén, ha az ember nincs jó formában, nem fér fel a dobogóra. A tegnapi Sprint OB-n a 4. helyen végeztem, majd’ két perccel lemaradva a győztes Kovács Ádám mögött. Ádám nem bízta a véletlenre, az egyes ponttól kezdve végig vezetett, a 21 átmenetből 14-et megnyert… Józsa Gabi lett a második, Zsebe Isti pedig harmadik, előttem még mindig 45 másodperc előnnyel.
Olvasd el ezt a bejegyzést