Ezeket a sorokat már valahol Svédország és Norvégia közt, a vonaton ülve írom, miután tegnap véget ért az O-Ringen. Kemény egy hét volt, pláne, hogy már az első futásba belehaltam, de mindennel együtt, sajnos azt kell, hogy mondjam, alulmúltam a várakozásaimat. Pont egy hete írtam, hogy az O-Ringen tökéletes alkalom lesz a formám felmérésére 4 héttel a VB előtt, és most, így az öt nap után, bizony nem vagyok elégedett az eredménnyel.
Olvasd el ezt a bejegyzést

A tegnapi sprint egész jól sikerült, a lábaim már valamelyes működőképesnek tűntek, és a hibázást is sikerült elkerülni. Nem volt egy nagyon agyalós pálya, de azért csak végig kellett menni rajta. 11. lettem a B döntőben, ami eredménynek sem éppen rossz, pláne, ha hozzágondoljuk, hogy ebből még simán faragok legalább fél percet a VB-ig.

Olvasd el ezt a bejegyzést

Hát, a középtáv még a hosszúnál is gyengébben sikerült. Az még tulajdon képpen elment egy se nem jó, se nem rossz futásnak, de a tegnapit nem nagyon lehet sehogy sem szépíteni… 37. letten a „B” döntőben, 7 perc hátránnyal, és ez kegyetlen gyenge eredmény.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Sikeresen túléltem a tegnapi hosszútávot, ami nagyjából a várakozásaimnak megfelelően sikerült. A verseny 4 körös volt, melyek közül az első három farstázva volt, elősegítendő a mezőny szétszakadását. Fizikailag, ahogy számítottam is rá, nem volt meg bennem az az átütő erő, amivel végignyomhattam volna a 20 kilis pályát az élmezőnnyel, úgyhogy már az első pár kilométer után elkezdtem leszakadozni.

Olvasd el ezt a bejegyzést

Holnap utazom Svédországba, hogy részt vegyek a világ legnagyobb tájfutó versenyén, az O-Ringenen. Korábban még nem volt szerencsém a svédek hagyományos nyári 5 napos versenyéhez, ám idén az ötből az első három nap a világkupába is beszámít, így nem hagyhattam ki. Ugyan az első két forduló a bokasérülésem miatt nem úgy alakul, ahogy szerettem volna, mostmár újra bevethető állapotban vagyok, és alig várom, hogy kipróbáljam, mire is vagyok képes mostani formámban a világ élmezőnye ellen. 4 héttel a VB előtt tökéletes az időpont egy kis formafelméréshez.

Olvasd el ezt a bejegyzést

Kár is nagyon részletezni a dolgot, úgyis mindenki tudja. Immár több mint egy hónapja, hogy a Borsod Kupán, csaknem egy év problémamentesség után, újfent megsérült az egyik bokám. A dolog rosszul esett… nagyon rosszul. Tele voltam tervekkel: egy hetes finnországi tartózkodás, benne az idei világkupa sorozat nyitó fordulójával, és a világ legnagyobb váltó versenyével, a Jukolával, majd pedig egy hétre ezekre, a világkupa második fordulója immár Norvégiában. Ráadásul idén a világkupa sorozat lett volna ez első számú célkitűzésem, még a VB-t is messze körözve. Jobb mezőny, jobb terepek, és ráadásul még a költségek is alacsonyabbak… És ezekből semmi sem lett…
Olvasd el ezt a bejegyzést