Az elmúlt hetek programja elég sűrűre sikeredett számomra: először is ott volt a Spring Cup Dániában, ahol először futottunk Istivel és Gáborral az új skandináv klubunk, az Östmarka OK szineiben. Aztán Kunfehértón kellett túlesni egy 30km-es kis futáson az idei Hosszútávú OB keretében. Ezek után pedig pihenés helyett költözködés következett, ugyasni Istivel és Gáborral áttetük székhelyünkket Oslo egyik külvárosába, ahol az elkövetkező hónapokban együtt fogunk éldegélni. Persze az ezt követő napokban sem tétlenkedtünk, a Tio-mila felkészülés jegyében részt vettünk egy egyhetes svédországi edzőtáborban, annak végén pedig elindultunk életünk első nagy Skandináv váltóversenyén, a 7-Manná-n. (Na jó, Istinek nem ez volt az első, ő már indult egyszer egy Jukolán.)

Szóval kezdjük is az elején: Spring Cup. Mint azt már mindenki úgyis jól tudja, a Spring Cup hagyományosan az év egyik első jelentősebb nemzetközi versenye, ahol évről évre jó mezőny gyűlik össze így kora tavasszal. Idén ez már csak azért is különösen így volt, mert mint ismeretes augusztusban Dánia fogja megrendezni a világbajnokságot, és ezért nem egy csapat kötötte össze ezt a versenyt egy pár napos edzőtáborral a VB edzőterepein. Ez eddig mind nagyon szép és jó, de volt annyi kis bökkenő, hogy idén még az amúgy enyhe éghajlatú Dániában is szívósabbnak bizonyult a tél a megszokottnál, és bizony nem olvadt el a hó a verseny időpontjáig, sőt… Az erdőben még jó 10-15 centi ugyancsak kellemetlen állagú hó várta a versenyzőket, ami nekem nagyon nem esett jól. Igazából nem akarom erre fogni az ezen a hétvégén nyújtott pocsék teljesítményemet, de valami köze azért volt hozzá.
Minden esetre a körülmények mindenkinek azonosak voltak, ehhez kellett volna alkalmazkodni, és nekem nem sikerült. Én a mezőny első harmadában rajtoltam, de már nekem is nagyon sok nyom volt az erdőben. Ezekkel pedig sehogy sem tuddtam megtalálni a közös nevezőt. Ha nem pont arra mentek, amerre szerettem volna, máris gondban voltam, hiszen a csapásról letérni egyet jelentett a futótempó drasztikus visszaesésével, ha meg a nyomokat próbáltam követni, félő volt, hogy nagyon nem oda visznek, ahova menni szeretnék. És ez még a kisebb baj lett volna, a nagyobb az volt, hogy ha a nyomokra hagyatkozott az ember, nagyon könnyű volt elfelejtkezni a tájékozódásról, és csak belerohanni vakon az erdőbe… És ezt sajnos elég sokszor eljátszottam… A pálya első két pontja még egész jól ment, Létra is látótávolságba került a kettes pont előtt – mert persze ha már két magyar indul a 190 fős kategóriában, akkor mikor induljanak, ha nem pont egymás után… De aztán a hármasra hibáztam, és nemcsak Létrát nem fogtam be később, hanem szépen lassan teljesen felőröltem magam, és csak iszonyatosan lassan szenvedtem be magam a célba. Nem is írom ide hanyadik lettem…
Egyébként végül egy nálam mindössze egy évvel idősebb győztese lett a versenynek, Matthias Merz nagyon úgy néz ki, hogy gyorsan belerázódott a felnőtt kategóriába, és két junior világbajnoki címe mellé szeretne felnőtt érmeket is a közeljövőben. Persze azért túlzott következtetéseket nem szabad levonni egy ilyen korai verseny eredményeiből, de az azért látszik, hogy futásban már felveszi a versenyt a “nagyokkal”. Egyébként a középtávon háromszoros világbajnok, itt most negyedik helyen végző Thierry Gueorgiou nemes egyszerűséggel “jó futóedzésnek” minősítette a Spring Cup-ot a honlapján… Hát van benne valami!

A szombati klasszikus távot aztán vasárnap a váltó követte, ahol négy Ostmarkás váltó is rajthoz állt. Az előző napi eredmények alapján Gábor az első csapatban futhatott, míg én a második, Isti pedig csak a harmadik csapatba került be. Ez ugyan nem teljesen tükrözte az erőviszonyokat, de legalább kisebb volt a nyomás rajtunk. Amikor az ember először fut egy új klubbnak, bizonyítani akar, én legalábbis szerettem volna, de hát ezúttal ez nem jött össze igazán. Ez kevésbé volt csapnivaló futás, mint a klasszikus, de a “jó futástól” még így is fényévekre volt. Második futó voltam, és az első futóm nagyon jó helyen váltott engem, alig voltunk lemaradva az élmezőnytől, benn voltunk a sűrűjében. Az eleje még jól ment, hoztam is pár helyet, de aztán a tempó és a hó ismét gyorsan felőröltek, és félpályától már nagyon szenvedtem. Persze a hibák is jöttek aztán szépen sorban, visszacsúsztam 20 helyet, és ismét nagyon elégedetlenül értem célba.

Csaba