9970 méter. Nem, a Mount Everest csak 8848. A 9970 méter egy adat az edzésnaplómból: ennyi szintet futottam az elmúlt három hét alatt!

Már ebből is látható, hogy decemberi térproblémáim elmúltával ismét rendesen tudtam edzeni az utóbbi hetekben. Akárcsak a Mount Everest a bal oldali képen, én is a fellegekben érzem most magam. Végre azt tudom csinálni, amit szeretek, készülök a versenyszezonra, és ez nagyon jó érzés. Hónap végén majd felrakom az edzésnaplómat, de addig be kell érnetek az alábbi szöveges beszámolóval.

Egy ciklus 3 hétből áll, egy pihenőből majd pedig két erősből. Én ezzel a módszerrel edzek, van még sokféle. Ezúttal a pihenő hét elnevezés kicsit sántított, hiszen a sérülés után ezt a hetet is mindenképpen erősnek érezte a szervezetem, noha nem futottam se sokat, se semmi intenzívet. Kizárólag könnyű, de egyre hosszabb futásokkal igyekeztem elérni azt a szintet, amire aztán nyugodtan ráépíthettem a következő két immár erős hetet.
Az első erős héten az volt a cél, hogy elsősorban a mennyiséggel érjek el egy normális szintet, amit már edzésnek lehet hívni, de mindezt még mindig csak könnyű vagy közepes ritmusban.
Mivel mindezt sikeresen vette a térdem, a második erős hetemen még tovább mentem és immár némi intenzív edzést is csempésztem a programba, miközben tovább növeltem a mennyiséget. Az igazán érdekes edzések természetesen a hétvégén voltak, amikor is végre újra csatlakozhattam az Edinburgh-i Egyetem tájfutó csapatához egy hétvégi kiruccanásra, ezúttal a Lake District-be. Ez ismét egy fantasztikus élmény volt, akárcsak a még november végi walesi válogatott hétvége, vagy az egy héttel későbbi skót felföldi.
Az Angol Tóvidék igazán gyönyörű hely, és szinte hihetetlen, de így január közepén olyan jó időjárást fogtunk ki, hogy a szombati rövid középtávú (20 perc) versenyen egy szál bozótruhában lehetett futni! A verseny technikailag erős közepesnek értékelhető, de a rövid táv miatti nagy sebesség mellett ezt sem volt könnyű kivitelezni a skandinávos erdőben. Én túl gyorsan kezdtem, és noha az eleje jól ment, gyatra fizikai állapotommal már a pálya fele előtt elkészültem, és aztán hibázgattam is mellé. (térkép itt)
Vasárnap aztán egy ugyan tájfutásnak hívott, de valamiféle hegyi “adventure race-re” sokkal inkább emlékeztető versenyen indultunk. A táv 15,5km volt 930 szinttel, de a futott útvonalon ez nekem 18km lett 1170 szinttel… Ez utóbbiban a nagy eltérés leginkább annak köszönhető, hogy volt egy-két “kisebb” hibám, ami ezen a terepen ugyancsak sok fölös szint megmászásával járt. A pálya egyébként kér részből állt. Az első volt ez a hegyiverseny, amit egy 17000-es mégcsak nem is turista térkép minőségű (még mágneses észak sem volt rajta) valamivel futottunk, majd pedig a végén volt egy kis kör normális erdei tájfutás, rendes 5000-es térképpel. A hegyiverseny szakaszon a navigálás ezzel az izével nagyon nehéz volt, vagyis nem is ez a jó szó rá.
Útközben én úgy definiáltam ezt a versenyformát, hogy “ez egy olyan verseny, ahol a térképen (izén) feltüntetett ellenőrző pontokat kell érinteni a megadott sorrendben, köztük szabadon választva meg az útvonalat, de a térkép (az izé) az égvilágon semmi segítséget nem ad az odataláláshoz…” (az izé megtekinthető itt)
Az volt a baj, hogy a terep sokkal részletgazdagabb volt, mint a térkép, és nagyon nehéz volt kiszűrni, mi az amit a térkép ábrázol. Ráadásul szerintem nem is mindig a legjellegzetesebb tereptárgyak voltak feltüntetve, illetve következetlen volt az ábrázolásuk. Ezen kívül még az is ugyancsak megnehezítette a feladatot, hogy a pálya elő és utolsó felében hatalmas köd borította a terepet, és emiatt a látótávolság nem érte el a 15 métert… Ez egyébként nagyon érdekes jelenség volt: a terep közepén húzódó gerinctől keletre ez a sűrű köd borított mindent, tőle nyugatra viszont verőfényes napsütés volt, és a távoli hegyek látványában is lehetett gyönyörködni. (már aki ráért ilyesmire) Ennek nyomán a 6-12-es pontokat nagyon élveztem, hiszen tájékozódás szempontjából is itt volt a legélvezhetőbb a pálya, valamint az időjárási körülmények is sokat dobtak az élményen. (a ködöt egyébként úgy képzeljétek el, hogy a 12-es pont utáni tavat csak akkor vettem észre, amikor már 5 méterre megközelítettem! – innentől el lehet képzelni milyen volt benne tájékozódni ezzel az izével: vakrepülés)
Ezek után úgy gondoltam, hogy az erdei rész, az 5000-es, rendes tájfutó térképpel már sétagalopp lesz, de nem lett igazam. Az erdő az egyik legkeményebb terep volt, ahol valaha futottam, egy teljesen Skandináv erdő. A tájékozódást itt sem sikerült tökéletesen kiviteleznem, de itt legalább már csak magamat okolhattam miatta. (térkép itt)
Összesen 2 óra 25 percet sportoltam a rajttól a célig, de nagyon megérte. Mert egyrészt ez egész biztosan egy olyan élmény volt, amit nem fogok egyhamar elfelejteni, de ezen túl edzésnek is nagyon hatékony volt. Ez a két és fél óra futás egy ilyen terepen több mint jó felkészülés volt az alföldi Hosszútávú OB-ra, az ehhez képest tényleg sétagalopp lesz. De még az is fontos, hogy az ilyen szokatlan kihívásokkal az alkalmazkodó képességemet is edzem, márpedig a tájfutás erről is szól.

Szóval nagyon hasznos hétvégén illetve három hetes edzés cikluson vagyok túl. Végre pontosan azt csináltam, amiért kijöttem: különleges tapasztalatokat szereztem, kiváló terepeken tájfutottam, azaz olyasmiket, amik előre visznek.

Csaba

Először is Boldog Új Évet mindenkinek!
Mint látható a fent említett alkalomból kicsit alakítottam honlapomon. Az eredeti cél régi menü lecserélése volt, mert többeknek gondja volt vele – Windows biztonsági beállítások, munkahelyi tűzfalak, stb – és hát ez lett belőle. Nem olyan nagyon, de átalakítottam az egészet. Minden régi anyag továbbra is elérhető, de (egyelőre) új ablakban nyílnak meg.

De ennyi technikai bevezető után inkább tájfutósabb vizekre eveznék. Már múlt alkalommal is megemlítettem, hogy kisebb gondjaim támadtak a térdemmel decemberben, ami sajnos kihatott az edzéseimre is. Pár napja felkerült az edzésnapló… hát igen, a vége elég csúnyára sikeredett. Úgy fejeztem be az évet, ahogy a nagy részét töltöttem: sérülten. Az egész dolog nagyon bosszantó, már csak azért is, mert direkt azért jöttem ki ide Skóciába, hogy nagyon jól tudjak edzeni, erre pont ezt nem tudok. És azon túl, hogy általában is rossz sérültnek lenni, még az is frusztráló, hogy a tavalyi évem tényleg a sérülésekről szólt. Gyakran eszembe jut, mi lehetett volna a Junior VB-n, ha nem megy ki a bokám 6-szor a tavaszi/kora nyári időszakban, és tudok normálisan edzeni… És ezek után már a 2006-os felkészülésembe is csúszott sérülés. Ha valami, akkor ez aztán igazán le tudja lohasztani a lelkesedést! Persze igyekeztem megtartani optimista hozzáállásom, de nem volt mindig könnyű. Régebbi sérüléseim alatt is, és most is, hogy addig is, amíg nem tudok rendesen edzeni, mégis egy kis tájfutással foglaljam el magam, még többet foglalkoztam az elméleti felkészüléssel, mint egyébként. Ezen tevékenységem nyomán december folyamán OCAD-ban megrajzoltam a Dán VB középtávú döntőjének térképét a rendezők által a honlapra feltett régi kép alapján. Eredetileg csak pályákat akartam kitűzni magamnak a térképen, de nem volt túl jó minőségű a kép, amit feltettek, ráadásul a méretaránya is kisebb volt a kelleténél, így hát elhatároztam, hogy átrajzolom. Itt látható a két minta, “előtte és utána”.

Később aztán ezzel a térképpel betársultam az V. Tájfutás-Kupa pénzdíjas pályakitűző verseny rendezésébe, az egyik feladat ezen a térképen elméletben kitűzni a VB pályákat! Ez nagyon jó lehetőség nekem, és minden VB-re készülő válogatott társamnak, hiszen a beküldött pályamunkák remek lehetőséget biztosítanak majd a terep elemzésére. Ezúton is kérek mindenkit, hogy aki eddig még nem nevezett, ezzel is támogassa felkészülésünket, és tűzzön ki egy-egy pályát nekünk! A kiírás elérhető innen is, nevezni bármeddig lehet, a beküldési határidő április 1.
Ezen kívül foglalkoztam egy keveset az Észt EB, valamint a Francia Világkupa Döntő térképeivel is, sőt már a 2007-es Ukrán VB mintákra is vetettem pár pillantást.

Az Észt EB terepei többnyire mocsarasak, de általában nem tűnnek extra nehéznek technikailag.	A Francia VK terepei borzasztó részlet gazdagok. Finom domborzat és szikla alakzatok mindenfelé.	Az Ukrán VB terepei nagyon különböznek egymástól is. Sokféle, igen változatos terepeken fog zajlani.
De azért vannak finom domborzatú részei is, elő kell majd venni a 2003-as Junior VB tapasztalatait.	Ez egy igazi zárása lesz a 2006-os idénynek, már nagyon várom! Ilyen az igazi tájékozódási futás!	Ez a kedvencem! Helikopter, repülők, ágyuk: II. Világháborús emlékpark Kijevben, a sprint helyszíne..

De szerencsére időközben a sérülésecském is regenerálódott, január másodikával újra elkezdtem tervszerűen edzeni. A problémát egyébként az okozta, hogy valószínűleg a szokatlan terhelés hatására, plusz egy-két edzéselméleti hiba miatt az első pár idekint töltött héten a külső combizmaim bemerevedtek. Ez aztán, a térdnél lévő tapadási pontban gyulladást idézett elő, és ez fájt nekem, és ezért kellett végül a teljes pihenős megoldást választani december végén. Két éve is volt már ugyan ez a sérülésem, ráadásul hasonló időszakban is, mégis ezúttal is sokkal jobban elhúzódott, mint kellett volna. Ez nem egy extra sérülés, már az elején el lehetett volna folytani, de nem vettem kellőképpen komolyan, és főleg az intenzív edzések nem tettek jót neki. A baj az ezekkel a sérülésekkel, hogy az ember mindig azt hiszi, hogy tanul belőlük, de aztán jön újra meg újra a következő, és kiderül, hogy mégsem tanult az előzőekből. Legalábbis idén ez rám sajnos azt hiszem igaz volt.

Jövőre és az elkövetkezendő években nagy terveim vannak, de ehhez meg kell tanulnom elkerülni ezeket a fölösleges sérüléseket, mert így csak még jobban megnehezítem magamnak az amúgy sem könnyű felkészülést. Bár az is igaz, amit egyszer valaki mondott nekem: “Egy sportolónak időről időre meg kell birkóznia kisebb-nagyobb sérülésekkel.” Erről az utóbbi időben mindig az jut eszembe, hogy ezek szerint én már vagy nagyon nagy sportoló vagyok, vagy valamit nagyon nem jól csinálok! Hát azt hiszem az igazság valahol a kettő közt félúton van, de az utóbbiban van mit fejlődnöm, hogy elérjem az előbbit!

Csaba