Már megint eltelt egy hónap. Hosszú idő telt el legutóbbi frissítésem óta, egy nagyon hasznos időszak. A junior VB-n elszenvedett bokasérülésem óta immár több mint két hónap telt el minden probléma nélkül. Régen volt már ilyen jó időszak az edzéseimben. Jó dolog érezni, hogy szinte napról napra javul a formám, az edzéstervben leírtak szépen sorra valósulnak meg, és ahogy kell jönnek is az eredmények. Nade kezdjük az elejéről.

Augusztus végét Dániában töltöttem egy újabb kiscsapatos VB edzőtáborban a tavaszi edzőtáborból már ismert silkeborgi edzőházban és a környező erdőkben. Ismét remek edzőtábor volt! Az edzésekkel ezúttal kicsit óvatosabbak voltunk, hiszen két világranglista versenyen is indultunk a 9 nap alatt, amit ott töltöttünk. Sőt a helyiek invitálására még egy szerdai versenyen is indultunk. Az első verseny augusztus 21-én Vejle közelében került megrendezésre. A pályaadatokat nézegetve a 12,6km nem tűnt túl vészesnek, de a 600 méter szint elég érdekesen nézett ki egy olyan országban, ahol a legmagasabb pont ha jól emlékszem 147 méter. (Egyik délután “megmásztuk”) Minden esetre a versenyterep valóban tele volt mély völgyekkel, amin módszeresen keresztbefuttattak minket jó párszor. Emellett sok helyen sűrű erdő és rengeteg mocsár nehezítette a haladást, gyenge kis fizikai állapotomnak ez bőven sok volt. Nameg hibáztam is rendesen, úgyhogy elég gyenge eredményt értem el, ellentétben Kovács Ádámmal, aki kifejezetten jól szerepelt. Ádám előtt indult Carsten Jörgensen, és Ádám a pálya első felében utolérte, majd pedig a végén le is rakta a sokszoros VB érmes, hajdani mezeifutó Európa Bajnokot. Amikor elmesélte alig akartam elhinni… Ezzel a harmadik helyet szerezte meg, de a pálya egy jó részén vezetett is, majd miután utolérte Carstent, akkor kezdett visszacsúszni… Azt hiszem mást nem akartam írni erről. Még most sem tudom elhinni…
eredmények; térkép1; térkép2

Az edzések aztán nekem is egész jól mentek, jó pár edzésre csatlakoztak hozzánk páran a svéd Sävedalens AIK csapatából, úgyhogy még nemzetközi összehasonlításunk is volt. Kedden a helyiek megemlítették, hogy másnap lesz egy helyi “szerdai verseny” nem messze és nincs-e kedvünk elmenni. Természetesen volt kedvünk. Vicces volt, hogy 20 koronába került a nevezés (ami nagyjából 600 forint), miközben amúgy a VB edzőtérképek önmagukban 30 koronába kerültek. És persze ez a kis szerdai verseny is Emittel volt rendezve, benyomtatott pályák, frissítő pont, büfé a célban, volt minden. Egyedül a rajtlista meg eredmény hirdetés nem volt, dehát edzőversenyen ez teljesen fölösleges is, mindenki akkor fut, amikor akar, úgy ahogy akar. A terep is külön megérte a részvételt, ugyan a jövő évi VB-hez semmi köze nem volt, de még soha sem futottam hangafűben, ami itt a pálya első felében a rétet borította és maradandó élmény volt! Elképesztően nehéz benne futni, de mégis jó érzés. Szóval nagyon jó kis verseny volt. eredmények; térkép

A hétvégén aztán az edzőtábor zárásaként átutaztunk a félszigetről a szigetre, hogy részt vegyünk a Dán Középtávú Bajnokságon. Sajnos ez a verseny sem sikerült túl jól, ezúttal Ádám és Létra sem futott jól, úgyhogy mindannyian a mezőny közepén végeztünk. Azért csak bennünk volt az egy hét edzőtábor, így pedig nagyon nehéz jól futni. Én ezúttal is rengeteget hibáztam, ami középtávon még inkább megengedhetetlen. Egyébként ez a verseny is nagyon tetszett, a terep, a pálya, a szervezés, minden remek volt. eredmények; térkép
Aztán utaztunk is haza és a kicsit fárasztó út után vasárnap délután már itthon mozgattam át.

Ezt követően egy pihenő hét következett az edzéstervemben. Mégpedig olyannyira pihenő, hogy a hétvégi Rövidtávú Bajnokságon sem indultam. Azóta is tartom magam ahhoz, hogy bokakímélő megfontolásból jó döntés volt kihagyni ezt a versenyt, amiről egyébként sok jót hallottam. De egy gyenge bokára az intenzív futás a legveszélyesebb, legyen az terepen vagy csak parkban. Sőt bizonyos szempontokból egy sprintverseny még veszélyesebb is, hiszen az erdőben már tudat alatt is odafigyel az ember arra, hogy hova lép, de egy parkban, ahol elvileg kisebb a veszély, biztos, hogy sokkal fejetlenebbül fut. Márpedig intenzív futás közben egyetlen fűcsomón is kimehet egy gyenge boka. Tehát fő a biztonság alapon idén nem futottam Rövidtávú OB-t.

Aztán szépen futottam a tervezett edzéseket, és szeptember harmadik hétvégéjén újra versenyeztem, mégpedig Csehországban, a Normáltávú OB-jukon. Ezúttal juniorban futottam, hiszen a verseny célja az volt, hogy az októberi Junior Európa Kupa előtt egy hónappal egy visszajelzést kapjak az állapotomról a nemzetközi mezőnyhöz képest. Erre pedig a Cseh junior mezőny tökéletesen alkalmas. Nos, a visszajelzés a részletekben bújt meg, ugyanis a végeredményen nem látszik túl sok minden.
Jól indult a hétvége, szombaton két selejtező csoport volt a kategóriánkban (ahonnan összesen 18 fő jutott döntőbe, ami pont fele annyi, mint az itthoni OB-kon, miközben a Cseh mezőny az, amelyik kétszer olyan erős, mint a magyar), és itt még az eredményekre sem lehetett panasz. Könnyű futással az egyik selejtező csoportot Zsebe Isti nyerte, a másikat meg Én. Csak aztán a vasárnapi döntő nem sikerült valami fényesen. De erről a versenyről írtam részletes beszámolót, így tehát a további részletek a Versenyek menüpont alatt találhatók, vagy ide kattintva is elérhetőek.

Mindezek után múlt hétvégén remekül illeszkedett a programba a Kalocsa Kupa. A verseny célja itt is hasonló volt a csehországiéhoz, itt is az önbizalom növelése volt a cél. Ráadásul egy hónappal az alföldi OB előtt, egy alföldi verseny, több, mint ideális volt erre a célra. Magunk közt szólva nem is értem, hogy miért nem volt legalább 800 induló. Dénes Zoliék mindig remek versenyeket rendeznek, jó, nem agyon versenyzett terep, hihetetlen pontos térkép (minden elismerésem Zolié, hogy ilyen jól kijavította a borókás labirintust), elitranglista futam, és mindez egy hónappal az alföldi OB előtt… Nem véletlen, hogy az F21E volt a legnépesebb kategória, ilyet is ritkán látni. Minden esetre nekem nagyon tetszett.
Első nap kicsit fáradtan futottam, a heti edzéseket éreztem a lábamban. Létra két perccel indult előttem, aztán Forrai Miki 4-el, Haresz pedig 6 perccel. Ilyen jó rajtlistám már régen volt. Az eleje jól ment a pályának, Létrát nem láttam, de mint később kiderült, a kettesre nagyot hibázott, és ott kielőztem. Forrai Mikit a hármasnál láttam meg, de aztán a borókában másfelé mentünk a négyesre. Annyira jól ment az eleje, hogy Hareszt is majdnem megfogtam, de aztán hibáztam az ötösre, és aztán a hatosra is, amint az a mellékelt ábrán is látható.

Aztán a következő pontok megint jól mentek, bár kezdtem fáradni. A 17-es pontra befogtam egy szép nagy vonatot, amit Haresz vezetett. Mivel nem nagyon szeretek tömegben futni, próbáltam elszakadni tőlük, erőltettem a futást, de ez kisebb-nagyobb hibákat eredményezett. A 18-asra például messze utolsónak érkeztem a vonatunkból. Beletörődtem, hogy jobb,ha nem próbálok elszakadni, és elkezdődött az igazi vonatozás. A 19-es átmenetet borzasztóan elrontottuk. Csak törtettünk össze-vissza a borókásban, és egyáltalán nem tájékozódtunk. Vártuk, hogy kiérjünk a pont előtti rétre, nem törődtünk semmi mással. Ha hasonló tempót futunk úgy, hogy még tudjuk is merre megyünk, sokkal gyorsabban meg lehetett volna fogni a pontot. Szerencsére a 19-es frissítő pont volt, ami alaposan megszórta a mezőny. Én ittam egy pohárral és mentem tovább, a többiek meg nekiláttak iszogatni. Hárman maradtunk. :-) Innen aztán már nem volt sok hátra, elég fáradt voltam már, de azért befutottunk rendben. Foresz másfél perccel volt gyorsabb nálam, így ő nyerte az elitranglista futamot.
Másnap a rövidebb pályán mindenképpen le akartam dolgozni a hátrányom. Úgy sejtettem, hogy a pálya első fele a könnyebb erdős részben fog vezetni, aztán megyünk bele az ősborókásba. Így is lett. A taktikám az volt, hogy az elején, a gyors részen próbálok meg minél több előnyt, és önbizalmat szerezni, hogy aztán a borókásba érve nyugodtan szánhassak időt biztonsági tájékozódásra, és inkább lassabban fussak, de ne hibázzak. Nos a taktikám tulajdon képpen bejött, a pálya első felében úgy éreztem, hogy jól megyek, nem hibáztam komolyabbat. Úgyhogy amikor a nyolcas ponthoz érkeztem és beleértünk a borókásba, teljes nyugalommal kezdtem el biztonsági útvonalakon menni. Utólag persze kiderült, hogy az első fele egyáltalán nem ment olyan nagyon jól, Létra már fél perccel vezetett előttem, és az első biztonsági útvonalammal a nyolcasra, ezt máris 50 másodpercre növelte. Minderről persze mit sem sejtve szépen haladtam tovább. A 10-es előtt egyszercsak szembe találkoztam Forrai Mikivel, aki ezen a napon is 4 perccel rajtolt előttem. Itt viszont nagyon megzavart, ugyanis teljesen azt a benyomást keltette, mintha éppen kifelé futna a pontról, miközben az még jócskán arrébb kellett volna hogy legyen. Innen borzasztó lassan haladtam tovább, és a térképpel is elvesztettem a kontaktust. Aztán eljutottam a pontig, és csodák-csodája, pár méterrel előttem Forrai Miki is éppen fogta, ott volt Lajszi és még egy szerb srác is. A 11-esre felzárkóztam rájuk, majd a 12-esre megint nekiláttam más útvonalat választani, hogy elszakadjunk. Nos a tegnapi nappal ellentétben most ez be is jött, és szépen eljutottam a pontra, ahol azonban az utolsó pillanatban felbukkant Miki is, és végül ezt is csaknem egyszerre fogtuk. De aztán a 13-asra már tényleg sikerült végleg elszakadni tőle, igaz közben hibáztam is egy kicsit. A 14-es felé aztán Kovács Robival futottam össze és ugyan itt is majdnem hibáztam, de egészen kis időveszteséggel megúsztam. A 15-ös már kifelé volt a borókásból, és utána nem sokkal vége is lett. A 16-os előtt értem utol a sprint OB második helyezett Kiss Gábort, aki az utolsó réteken lévő pontokon bizony elég jó tempót diktált, amit nehezemre esett tartani. A befutó pontra még hibáztam egy nagyobbat, de összességében egy jó versennyel a hátam mögött futottam be a célba. Létra az előző napi bakija után ezen a napon 3 perccel vert el, így összetettben feljött a harmadik helyre, letaszítva a dobogóról, Hareszt, aki pedig mindkét nap harmadik lett. Foresz lett a második, én pedig két második helyjel összetettben végül nyertem. Úgyhogy teljesen elégedett lehettem, hiszen ezért mentem. Egy erős ciklus kellős közepén kiegyensúlyozott futással, igazán nagy hiba nélkül abszolváltam ezt a nehéz borókás terepet. De ami még fontosabb, hogy újra tudtam nyerni! A Spring Cup, és a Hegyisport Kupa után (mindkettő március) már éppen ideje volt…
Első napi részidők, második napi részidők; első napi térképrészlet; második napi térképrészlet.

Szóval hétvégén Junior Európa Kupa Grazban. Most úgy érzem, jó formába kerültem, most össze kell jönnie! Minden erőmmel azon leszek, hogy revansot vegyek a Junior VB-ért. Az eredmények elérhetőek lesznek a Junior EK honlapjáról.
Aztán majd természetesen írok róla ide is. (egyszer…)

Csaba