A Junior VB óta ez volt az első olyan versenyem, amire elmondhattam, hogy már valamelyest felkészültem. Eleve nem versenyeztem sokat, csak a dániai edzőtáborban indultam páron, de azok még éppen, hogy csak a rehabilitáció után voltak. Szeptember harmadik hétvégéjére azonban már volt mögöttem jó pár hét edzés, ennek meg kellett mutatkoznia! Ezúttal juniorban futottam, hiszen a verseny célja az volt, hogy az októberi Junior Európa Kupa előtt egy hónappal egy visszajelzést kapjak az állapotomról a nemzetközi mezőnyhöz képest. Erre pedig a Cseh junior mezőny tökéletesen alkalmas. Nos, a visszajelzés a részletekben bújt meg, ugyanis a végeredményen nem látszik túl sok minden.
Jól indult a hétvége, szombaton két selejtező csoport volt a kategóriánkban (ahonnan összesen 18 fő jutott döntőbe, ami pont fele annyi, amint az itthoni OB-kon, miközben a Cseh mezőny az, amelyik kétszer olyan erős, mint a magyar), és itt még az eredményekre sem lehetett panasz. Könnyű futással az egyik selejtező csoportot Zsebe Isti nyerte, a másikat meg Én. Persze nem gondoltuk, hogy ennyivel jobbak lennénk a Cseheknél, hogy mi könnyű futással nyerjük a csoportokat miközben Õk összetörik magukat a bejutásért. Egyértelmű volt, hogy a jobbak náluk sem erőltették nagyon a selejtezőt, de azért jól nézett ki, hogy a két magyar induló nyerte mindkét csoportot. Ennek következtében aztán mi indulhattunk a kategória végén, Istinek kedvezett a Cseh szabályzat, az Õ csoportja rajtolt később, én meg négy perccel előtte vághattam neki a döntőnek.

A hármasig nem volt semmi problémám. Ott azonban egy tisztás szélétől 1mm-re lévő pontot nem sikerült megfognom. Nem részletezem, én úgy gondolom, hogy nem hibáztam itt, egyszerűen rossz pillanatban néztem rossz felé, és elmentem a pontom mellett. Aztán meg a térkép növényzet ábrázolását sehogy sem sikerült feldolgoznom. Nem volt rossz a térkép, de a növényzet ábrázolása teljesen más volt, mint amit gondoltam róla, és amit itthon megszoktunk. Ezért kell Csehországban versenyezni, mert itthon ilyen erdők tulajdonképpen nincsenek is. Szóval “történt” 3 perc hiba. Majd miután megfogtam a pontot, elkezdtem ismét hibázni: hagytam magam felidegesíteni… A négyesre nem tájékozódtam csak mentem, és természetesen nem estem bele a pontba. Tettem egy kis kört, aztán csakhamar megjelent Isti. Kérdeztem tőle megvolt-e már a pont, mire mondta, hogy itt lesz mindjárt. Megindultam utána, és valóban csakhamar fogtuk a pontot, csak éppen az ötöst nem pedig a négyest… Hát itt elborult előttem a világ és innentől úgy nyomtam, mint még talán soha. Előbb elrohantam a négyesre, aztán vissza az ötösre. A hatosra majdnem hibáztam, úgy 10mp elment pontközelben, de még így is nyertem. A hetes egy hosszabb átmenet volt, teljes erőből toltam mindenen keresztül. Pontközelben persze itt is bizonytalankodtam és tettem két kisebb kanyart, de ezt az átmenetet is nyertem. A nyolcas egy még hosszabb átmenet volt relatív sok szinttel. A felfelében is nyomtam, mint az őrült, és a pont előtt nem sokkal megláttam Istit – két percet hoztam vissza az ötöstől! Isti csak pontfogáskor látott meg, és úgy látszik ezzel megzavartam. Rossz irányban futott ki a pontról, én meg persze utána, gondolván egy kicsit pihenek, amíg felfutok rá. Hát felfutottam rá és pihenni is sikerült, de 4 percet hibáztunk a kilencesre. Eddig össz 10 perc hiba… A következő szakaszon rövidebb átmenetek voltak egy lapos fehér erdőben: nagy tempó, egy nagyobb hiba (45mp) meg egy kisebb (10mp) és egy megtorpanás (5mp). Nagyon ment a futás, szinte váltott vezetéssel mentünk, többnyire én mentem elől, mert Istinek közben elkezdett szétesni a cipője és emiatt nem ment neki nagyon a futás. A 19-esre volt egy hosszú átmenet, de az útvonalat már korábban eldöntöttük. Ez vicces volt, még jó pár átmenettel korábban Isti szólt nekem, hogyha lesz egy kis időm, nézzek rá a hosszú átmenetre, szerinte délről kéne kerülni. Mivel a rövid átmenetekben eléggé el voltam foglalva az aktuális tájékozódással, csak annyi válaszoltam, hogy azt majd vezesse Õ. De aztán a 18-as előtt Isti már egy kicsit le volt maradva, így kénytelen voltam a pontfogás előtti utolsó métereken mégis a rápillantani a hosszú átmenetre. Túl sokat nem időztem az útvonallal, megkerestem melyik déli kerülőre gondolhatott Isti, és mivel elég egyértelmű volt, hozzá is láttam a kivitelezéséhez. Nem nagyon örültem neki, hogy ez az útvonal 1500m betonfutást tartalmazott, de sajnos tényleg ez tűnt az optimálisnak. Mire a betonhoz értünk Isti utolért, majd pedig meg is előzött. Eleinte nagyon nehezen tudtam tartani vele a ritmust, kicsit el is távolodott, de aztán azért beállt köztünk a távolság. Az átmenet végén az erdőben újra felzárkóztam rá, a pontot együtt fogtuk. A következő átmenetek egy eléggé zöld részben voltak és elkövettem azt a hibát, hogy túl agresszív voltam. Ami a fehér erdőben nagyon nagy sebességet eredményezett, ezen a szakaszon egy kicsit hátrányos volt. Nem nagyon szórakoztam a kisebb-nagyobb kerülőkkel az utakon, pedig sokszor megérte volna. Az utolsó 3 átmeneten másfél percet kaptunk a bozótozások miatt, amik egyébként a sűrűségükhöz képest jól mentek, mert nagyon agresszíven futottunk bennük, de így is lassabbak voltak a kerülőknél… A befutó pontra is átrohantunk egy úton anélkül, hogy észrevettem volna, így végig az erdőben futottunk a ponthoz, de ez csak 9mp-be került. A befutót aztán megfutottam, mintha max 200 lenne és “természetesen” megnyertem. (szimból szerint 200m: 28mp) A befutó egyébként tartalmazott egy találó kis extrát, két helyen is elhelyeztek benne lovaglásban használatos díjugrató akadályokat, amiket ezúttal nekünk kellett átugrálni. (lásd a képen) Persze nem állították túl magasra őket, és leverni sem lehetett a léceket, de nekem így is tetszett! :-)

Hát így lettem nagyjából 12 perc hibával és 11 perc hátránnyal 12. Isti a harmadik helyét bukta el, amikor utolértem a kilencesen és csak hatodik lett. Mindezek ellenére nagyon jól sikerült verseny volt ez a Cseh OB. Amiért kimentem, hogy visszajelzést kapjak az állapotomról, az remekül sikerült. A részidőket nézegetve egyértelmű, hogy egyedül a győztes Rajnosek Zdenek tudott olyan tempót futni, mint Isti vagy Én, a többi Cseh egyáltalán nem jobb nálunk. Az eredményemet egyetlen balszerencsés hiba ásta alá a hármasra, onnantól meg egy olyan szituáció volt, amit ugyan nem tudtam jól kezelni, de mégsem bánom, hogy így alakult. Kijött egy pár olyan hiba, amik ugyan elég amatőr hibák, de jó, hogy most jöttek ki, és sokat tanultam belőlük: Nem szabad hagyni magad felbosszantani egy hiba miatt; Egy pillanatig sem szabad senki másra hagyatkozni, csakis saját magadra! – és ezzel nem csak magamnak spóroltam volna 4 percet…

Úgy gondolom, ezekkel is egy újabb lépést tettem a Junior Európa Kupa felkészülés felé!