Mint ismeretes október közepén kisebb gondok támadtak a bokámmal. Nos örömmel jelenthetem, hogy úgy néz ki decembertől teljes értékű munkát tudok majd vele végezni. A november arról szólt, hogy szépen lassan növelve a futóedzések számát és idejét mára eljussak ismét oda, hogy készen álljak az alapozásra.
Üde színfolt volt az edzéseimben a bokatorna, hivatalos nevén gyógytorna. Már attól jobban éreztem magam, hogy egy-egy csoportos foglalkozáson találkoztam “sorstársaimmal”, és rájöttem, hogy ez a kis ficam igazán semmiség egy talp, vagy bokacsonttöréshez képest… De ezen túlmenően is hasznos dolog volt, hiszen erősítette a bokámat, ami most az egyik legfontosabb. Mára minden esetre eljutottam oda, hogy rendesen tudok vele futni.
Sőt igazából már akkor is “rendesen” futottam vele, mikor még nem is tudtam igazán. Az Õszi Sparin egyszerűen muszáj volt elindulnom, hiába előzte ezt meg mindössze két futásom az elmúlt 3 héten. Vettem egy magas szárú cipőt, és irány a “BR” pálya. Jól esett újra tájfutni. A Br-ben házibajnokságot tartó csehek alaposan lemosták a mezőnyt, ami nem is csoda, hiszen ezek közül a csehek közül nem egy első osztályú futó. Hogy csak az éppen juniorból kiöregedő, most a második napot megnyerő Jan Prochazkát említsem, aki idén 4. volt hosszútávon a junior VB-n. Nem éppen Br-es kategória… Ha valaki megnézi az eredményeket, és azt látja, hogy egyik nap sincs a befutó ponton részidőm, akkor egészen biztosan nem a szeme káprázik. Szándékosan nem fogtam meg őket, mivel úgy tudom, hogy első osztályúként nem indulhatnék Br-ben, így elkerülendő, hogy bárkinek a lelkébe tiporjak és a rendezőséggel zárasson ki, inkább én magam gondoskodtam az eredményem “megfelelő helyre rakásáról”. Bár, ha a cseh válogatottak indulhatnak Br-ben…
Következő hétvégén Eplényben, újabban számomra “hazai terepen” Hites Viktorék rendeztek egy remek kis versenyt – a szokásos vacak időben. Igazi Csapatbajnokság volt, német rendszerű. Azaz pontbegyűjtő, és a csapattagok egymás közt osztják el, hogy ki melyik pontokat gyűjti be. Ebben az a jó, hogy a csapattagoknak tényleg ismerniük kell egymás képességeit, ha jól akarják elosztani a feladatot. Mivel Egyetemi CSB-nek is meg volt hirdetve én újdonsült ismerőseimmel álltam rajthoz Veszprémi Egyetem színeiben, bár sajnos más egyetemről nem volt csapat… Egyébként az OSC-s csapat lemosott minket. Õk jobban osztottak, míg mi 10 perces különbséggel érkeztünk a célba, ők ez idő alatt csaknem egyszerre értek be. Majd gyakorolunk osztani a jövő évi versenyre. :-)
Ezt követő hétvégén a várva várt Postás Házibajnokság következett a programomban. Ezen a héten már ötször futottam a vasárnapi verseny előtt, így miután fő riválisom, és egyben a vándordíj tanúsága szerinti házibajnoki csúcstartó, Józsó kénytelen volt feladni a versenyt, sajnos nem maradt más kihívóm. Ezzel idén immár harmadszor is én vihettem haza egy évre a futószobrocskánkat. Egyébként szerintem az idei év egyik legjobb pályáját kellett teljesítenünk!
Ennyit mondanék “röviden” novemberről, és most áttérnék egy kicsit a jövő évre. Lassan kezd kialakulni a válogatott program és ezzel párhuzamosan az én programom is. A válogatott program körül természetesen idén is voltak viták/problémák, erről most azért nem írok ide, mert úgy vélem, ami most a végére kialakult, az jónak tűnik. Lehet, hogy majd később jobban belemegyek a részleteibe is, de a mostani alkalomra azt hiszem már amúgy is írtam eleget. A lényeg az, hogy részben a válogatott oldaláról, részben egyéb körülmények miatt, most úgy látom, hogy sikerülhet jól felkészülni a jövő évi junior VB-re. Sőt hosszabb távon már a 2009-es magyar VB is feltűnt a horizonton. Egyelőre persze a junior VB a legfontosabb számomra.
Tegnaptól kezdve alapozok, a VB térképekkel ismerkedem, elkezdtem a felkészülést. Svájc már vár, és én megyek!

Csaba