Jövő héten ilyenkor már a terepbemutatón is túl leszünk és hamarosan a középtáv selejtezőjével megkezdődik az idei Junior VB. A verseny, amire már egy éve készülünk. És hogy hogyan sikerült a felkészülés nemsokára kiderül. Lehetrett volna többet edzeni, lehetett volna jobban. Most így sikerült, mi igyekeztünk.
Sokan segítettek, támogattak, bíztattak minket. Külön köszönetett érdemel Düdü, aki technikai edzések szervezésével, és folyamatos bíztatásával a legtöbbet segített nekünk. Az lenne a legjobb, hogyha valamilyen eredménnyel tudnánk neki megköszönni, de erős a mezőny… Egy biztos, mi mindent meg fogunk tenni!
Drukkoljatok! www.wksflotagdynia.pl/jwoc2004.htm

Csaba

A terepek a 2002-es Hungáriáról már ismertek voltak számomra, és igen jó emlékek is fűződnek hozzájuk. Nevezetesen a hat napból akkor négyet sikerült megnyernem Zsebe előtt, ami azelőtt elképzelhetetlen volt. Azidőtájt hatalmas eredmény volt nekem megverni őt, hiszem ez nem sűrűn fordult elő akkoriban. (Persze összetettben azért ő nyert (mintegy 15 perccel), mert a 2. napon a borókásban egy pontra 18 percet hibáztam…) Az OB terepének a folytatásán akkor 3 nap volt, amiből kettőt nyertem is, tehát igazán szívesen idéztem fel a terepet magamban. A selejtezőn “természetesen” csak könnyen akartam futni, de miután a kettes pontra vétett kisebb hibát, a hármasra egy nagyobbal is megtoldottam, már elkezdtem szedni a lábaim. A mezőny elején azért mégsem akartam indulni! Ennek az lett az eredménye, hogy a következő átmenetet megnyertem ugyan, de az ötösre aztán elvesztem… 5 perc hibával a hátam mögött azért nagy nehezen megtaláltam a pontot, és innen már nem volt olyan sürgős célbaérnem. Inkább hiba nélkül szerettem volna végigtalálni és ezt innen már sikerült kiviteleznem. Annyira nem siettem, hogy a 12-es felé menet még elveszett lányok egy csoportját is útbaigazítottam. Ilyet már elég régen nem csináltam versenyen… :-) Így végül a hetedik helyről várhattam a folytatást. A döntőn jóval gördülékenyebben kezdtem. Itt persze már nem akartam könnyen futni, és ez úgy látszik jót tesz a koncentrációmnak. Az első átmeneten 4, a másodikon már csak 1 másodpercet kaptam, a következő hármat pedig nyertem. (Annak ellenére, hogy a négyesre például igencsak elbizonytalanodtam egyszer az átmenet közepén) A hatossal aztán kiértünk a nyílt részre, és egy kicsit óvatosabbra vettem a figurát, és inkább egy kis kerülővel, egy bozótos mélyedést támadópontként használva közelítettem meg a pontot. A pontról kifutóban szembetalálkoztam Bogos Tomival, és Szajkó Csabival, akik előttem indultak. Kettejük közül Bogos Tominak sikerült is aztán utolérnie a következő ponton, mivel hibáztam is rá egy kicsit. A nyolcas és kilences átmeneteket akár én is nyerhettem volna, de a felzárkózó Bogos Tomi elvette őket tőlem. A tízesre is csak 1mp volt a hátrányom, és összetettben már 1:15 volt az előnyöm a későbbi harmadik Kratov előtt. Innen azonban jöttek a hibák: 11-es, 14-es, és a 15-ös; 45-20-30mp hiba, és máris Zsebe vette át a vezetést. A 16-17 megint jól ment, és sikerült is visszavennem a vezetést, de a 18-asra végérvényesen elvesztettem a bajnokságot. Itt már nagyon fáradt voltam a melegtől, és a homoktól, és az úton átfutva nem néztem meg az irányomat, csak arra figyeltem, hogy egy nagyobb “hegyre” kell felfutni. Sikerült is egy “hegyre” feljutni, aztán pedig ballra futottam a gerincen. Itt persze már sejtettem, hogy valami nem stimmel, hiszen nemigen volt gerinc… Hamarosan rájöttem mi történt, és átfutottam immár jó helyre. Innen már csak a befutóra kellett letalálni, de ez az újabb 50mp hiba átszínezte az érmemet aranyról ezüstre… Egy OB második helyen persze azért nem fogok keseregni, de ebben a futásban bőven benne volt az első hely.

A Váltó OB-n volt csapatom! Ami már csak a közelgő VB váltó előtt is jó edzési lehetőség volt. Pont a VB felkészülés jegyében akartam első futó is lenni, hiszen a VB-n is ez a pozíció volt nekem tervezve. (Ami aztán később változott, erről majd ott.) Szóval az elején nem akartam túl gyorsan kezdeni, nehogy úgy elfáradjak a végére, mint előző nap középtávon, viszont mindenképpen elsőnek akartam váltani. A csapatok legjobb futói harmadiknak szoktak indulni, olyan csapat meg ahol több válogatott szintű futó lenne, elég kevés van. Egy-két jó futónál többre nem lehetett számítani, minden adott volt tehát. Csak az a meleg ne lett volna… A rajt után a kordon hamar leszűkült, ráadásul egy nagyobb lejtő is volt még az út előtt, ami a rajtbójához vezetett. Én nem akartam előreállni rögtön a rajt után, de az összeszűkülés meg a lejtő egy kis lökdösődést eredményezett, és az engem ért lökés akkora lendületet adott, hogy az útra kiérve szinte legelöl találtam magam. Az úton futva sikerült megnéznem az első átmenetet, így a rajtbójához érve nem kellett lassítanom, ahogy azt az előttem futók tették. Tehát első helyen találtam magam, és “akkor már ne lassítsunk” alapon elindultam teljes sebességgel. Az egyest szépen kifogtam, és a közelben nem érzékeltem senkit. A kettesre azonban pontatlanul mentem, így jópár ember beelőzött. A hármasra egy jól áttekinthető fehérerdőben kellett futni az átmenet végén, itt mát jól elkülönült egy élboly, akikhez egy sebességváltással gyorsan fel is zárkóztam, de őket utolérve visszavettem a tempóból. A bolyt Haresz vezette, és elég egyértelmű volt, hogy mindenki nagyon ugyan oda megy, így inkább a négyes pontot kezdtem el nézni. A hármas után aztán ismét nekiláttam előzni, és el is váltam az amúgy is szétszóródó mezőnytől. Útközben egyszer még láttam Hareszt a boly megmaradt részével, de ők egészen másfelé mentek, így ideiglenesen egyedül maradtam. A pont előtt aztán a susnyásban egy kicsit elvesztem, és hamarosan az úton találtam magam, ami legalább biztos támadópontot jelentett. A pontnál futólag találkoztam Cserpák Zsolttal, de az ötösre menet nem érzékeltem, hogy jön mögöttem, pedig a részidők alapján jönnie kellett. Itt még utoljára láttam Hareszt is az irtásban futni, de az ötöstől egyedül voltam. Egészen a hatosig, ahol Cseri ismét felbukkant a semmiből. Ezen igencsak meg is lepődtem, elvégre az egész átmenetben nem láttam senkit. Ekkor beletörődtem, hogy egy darabig biztos együtt fogunk futni, de azt nem gondoltam volna, hogy az utolsó előtti pontig… A 7-8 között utolértünk két másik futót, akiket nem igazán tudtam mire vélni, mert meg voltam róla győződve, hogy Cserivel mi ketten vagyunk az elsők, és elsőként utolérni valakiket váltóversenyen nem igazán lehetséges. Pedig az átmenet közös volt, és futásban sem tűntek szeniornak, de a nyolcasra hibáztak pontközelben, én pedig kifogtam, így többet őket sem láttam. A tízes ugyan az az átmenet volt, amit előző nap egyszer már fordítva futottam, de ez sem segített abban, hogy hibátlanul megfogjam. A 11-esre indokolatlanul egy elég nagyot kerültem. Utána viszont elérkezettnek láttam az időt, hogy Cserit megszakítsam, ezért igyekeztem gyorsabban futni. Kicsit maradozott is le az átmenetek alatt, de a kívánt eredményt nem értem el, és a 14-re egy kis bizonytalankodás elég volt ahhoz, hogy hosszú percek munkáját elrontsam. De még nem adtam föl, nyomtam tovább, csakhogy a 16-osra már kezdtem érezni, hogy hamarosan nem Cserit, hanem magamat szakítom meg. (Közben a térképen már nemcsak a pontokat figyeltem, de a beígért pályaközbeni frissítő helyét is kerestem, de nem találtam… Sebaj, majd az átfutón) A 16-ost még előbb fogtam, és a 17-esre is én mentem még elöl, de ott pontközelben elfutottam a pont mellett, így ezt már Cseri fogta előbb. A 18-as volt az első, ahol ő ment elől. A 19-esre pedig már kezdtem lemaradni, már nagyon fáradt voltam. A 20-asra még egy utolsó rohamra szántam el magam, és visszavettem a vezetést, és próbáltam valahonnan erőt meríteni. A 21 még ment is, de a 22-re már nem tudtam odafigyelni. A bozótost jobbról akartam kerülni, de ballról sikerült, de erre csak akkor jöttem rá, amikor az általam vélt helyen nem volt pont, és Cseri is másik irányba futott. (Ja az meg már elég régen egyértelművé vált, hogy azonos pályát futunk.) Szóval utánaeredtem, és oda is vezetett a pontra. Így az átfutóra másodiknak érkeztem – legalábbis ezt hittem. Cseri csapattársai nagyon megörültek érkeztünknek, és bekiabálták, hogy: “Nagyon jó, Haresz csak másfél percre van!!!” Haresz????? Előttünk???? Mit keres ott??? Ez a hír eléggé lesújtott. A régóta áhított frissítésről egy csapásra meg is felejtkeztem, csak ez a mondat visszhangzott a fejemben. Nem is néztem meg merre megyünk, csak mentem Cseri után. De az erőm elszállt. Már nem lehetek első a váltásnál, kizárt, hogy Hareszt utolérjük. És eközben már Cseritől is kezdtem le-lemaradni, a fiatal fenyvesben néha szemelől tévesztettem pár másodpercre. Az úton is csak nőtt a távolság, de ott végre megnéztem hova megyünk. A pont előtt el is váltam egy kicsit Cseritől, mert ő kint futott a réten, én viszont behúzódtam az erdőbe, ahol a talaj is stabilabb volt, és az árnyéknak is nagyon örültem. A pontig sikerült is felzárkóznom egy kicsit. A következő pontra is közeledtem, a nehéz futhatóság miatt csak lassabban lehetett futni, és az még ment. A 26-os viszont ismét gyorsabb átmenet volt, és rohamosan maradtam le. Szerencsére a pontközeli zavarosban Cseri is bizonytalankodott, így nem maradtam le annyira tőle, de a pontot így is komoly hátránnyal fogtam. Utána már csak a lendület vitt, meg a tudat, hogy mindjárt vége. A 27-esre inkább a fenyvesben futottam, mert egyszerűen nem volt erőm kikerülni. Láttam, hogy Cseri a szélén fut, de az a pár méter, hogy én is kimenjek a tisztásra, hatalmas kerülőnek tűnt. Inkább csak tartottam a távolságot a fenyves szélétől, és vártam, hogy “beleessek” a pontba, miközben Cserit is figyelgettem. Amikor már várható volt a pont, ő is bevágott a fenyvesbe, szinte egyenesen hozzám, de ment beljebb, én viszont úgy éreztem, hogy még egy kicsit tovább lesz, de mélyebbre nem kell menni. Ígyhát mentem tovább egyenesen, és pár lépés múlva meg is láttam a pontot. Innen legurultam a befutóra, és abban a tudatban futottam be, hogy legalább a második helyet “visszaszereztem”. :-) Bár kicsit drasztikus befejezése volt ez a Cserivel folytatott 50 perces “együttműködésünknek”, ez mégiscsak egy verseny volt, bármennyire is nem volt túl sok tétje számomra. Csak azt nem értem, hogy Haresz hogyan került elénk???? :-) Térképek, részidők mellékelve, és ha kicsit hosszú lett, akkor elnézést, de akit nem érdekelt ennyire, az úgysem olvasta végig! :-)

Mint ígértem, folyamatosan kerülnek föl a pótlások amik kimaradtak amíg nem frissült a honlapom. Mostmár egészem a Rövidtávú OB-ig fönt van minden verseny, és az edzések pedig szinte naprakészek, ha valaki arra kíváncsi.
Időközben pedig lassan újra egy OB közeleg, ezúttal a Középtávú és Váltó OB, ami idén azért is egy kicsit különleges számomra, mert hosszú idő után újra lesz váltóm! Felnőttben sikerült kiállítanunk egy váltót, ígyhát mi is – remélhetőleg – erősítjük majd a mezőnyt! A Középtávún pedig utoljára szállok harcba kedvenc ellenfeleimmel a dobogós helyekért a VB előtt. Jó teszt lesz, és remélem, hogy a formám elég jó lesz arra, hogy még szorosabbá tegyük az összetett bajnokságot! :-) Dani 1+2, Isti 2+3, Én pedig 3+1…

Csaba

Kategóriánk szerény létszáma miatt, hasonlóan sok más kategóriához, a selejtezőnek nálunk is minimális tétje van. Kiesni eleve nem lehet, a rajtsorrend meg nem sokat számít egy rövidtávú versenyen. Csapások nincsenek, és 12 perc alatt annak is csekély a valószínűsége, hogy bárkit utolérjünk a pályán, tehát a selejtezőt – szokás szerint – egészen könnyűre vettem. Ez nagyon sajnálatos dolog, mert nemzetközi szinten, nameg majd talán felnőttben sem lesz ez így, viszont itthon nem tudjuk gyakorolni, hogy a selejtezőben is futni kell. Ennek ellenére egy OB-n első az eredmény, ígyhát nyugodt lelkiismerettel futottam nagyon könnyen a délelőtti futás alkalmával. Persze így sem kellett arra számítanom, hogy a mezőny elején fogok rajtolni, és a negyedik helyet szereztem meg még így is.
Nem így a döntőn. A hűvös, szeles időben már a bemelegítés közben éreztem, hogy jó lehetek, annak ellenére, hogy futásban egyértelműen jobbak nálam a többiek. Bíztatott az a tudat, hogy azért tájfutó verseny lesz nem sima futó, és önbizalmat adott az is, hogy miközben láttam a távolban egy úton melegíteni a mezőny nagy részét, én találtam egy félig kész garázst, így szélvédett helyen gimnasztikázhattam, csak a repülők erejéig elhagyva azt! :-)
A pályán aztán ment minden. Jó tempót tudtam futni, és a tájékozódás is jól ment. Először a hatos pont viccelt meg egy kicsit, itt ugyanis egy bokorcsoport másik oldalán volt a pont, mint ahova vártam, így szépen körbefutottam az egészet. Kb. 5 méter plusz… Persze a pontmegnevezést megnézhettem volna, dehát kinek van arra ideje ilyenkor??? :-) Aztán a 11-esre követtem el az egyetlen nagyobb hibámat, egy kicsit mellémentem a pontnak, így nagyjából 10 másodpercet vesztettem itt. A 13-asra és a 14-esre is kijött egy kicsit, hogy messze erőmön felül sikerült eddig futnom, és emiatt rossz oldalról kerültem egy-egy házat, amivel 6-6 másodpercet vesztettem Danival szemben, aki a befutó előtti ponton ezzel át is vette a vezetést egy másodperccel. Ezután azonban minden erőmet összeszedve rohantam le a befutóra, majd a célba, és sikerült ezeken az utolsó métereken 6 mp-t adnom Daninak, ezzel visszavéve a vezetést. Isti a 12-es pontnál szállt ki a küzdelemből, ahol 17 mp-t kapott egy rossz kerülővel. Villámlábú Bogos Tomi több hibát is vétett, így a mezőny legjobb futója csak a hatodik helyet szerezte meg. Az előző két helyet megszerző Nagy Bence és Farkas Viktor – lehet hogy csak számomra, de – nagy meglepetések.
Borzasztóan örülök, hogy sikerült nyernem ezen a versenyen, és a felnőttek közt is jó helyezést elérni. (azonos volt a pálya)
A Tájoló 2004/5. számában megjelent írásom mostantól itt a honalpomon is elérhető!

Honlapom rendszeres látogatóinak bizonyára feltűnt, hogy az elmúlt pár hétben nem volt elérhető. Nos, hogy úgy mondjam, ennek hátterében technikai problémák álltak, na nem a honlappal voltak problémák, hanem sokkal inkább velem. De a hullámvölgy után, mostmár újra legalábbis az oldalban kapaszkodok fölfelé.
Sok minden történt míg nem írtam frissítéseket, ígyhát egy kis időbe fog telleni, hogy utolérjem magam. A versenyekről szóló írások ahogy időm engedi szépen fokozatosan fognak fölkerülni, viszont az edzések már most elérhetőek! Meg lehet nézni, hogyan edzettem például a Rövidtávú OB előtt, szerintem mindenképpen érdekes. Hogy úgy mondjam, nem a “rekortános” edzések dominálnak… És a leginkább atlétikusnak kikiáltott számot egész biztosan nem a kiemelkedő futótudásommal nyertem meg. De erről inkább konkrétan a versenynél írok majd, ha odaértem a kronológiában.
Aki belepillant az edzésekbe még egy dolog ütheti meg a szemét: “technikai edzés”. Igen, van technikai edzésem! Pontosabban edzésünk. Közös edzésünk Istivel, Danival, Józsa Gabival, Makival, Haresszal és persze Skuló Marcival, hogy csak a “törzstagokat” említsem. És mindezt Düdünek köszönhetjük. Õ karolt fel bennünket és szervez nekünk hétről hétre technikai edzéseket, ahol tömegrajttal indulva 5-5,5km körüli pörgős, de technikás Farsta pályákon (optimális esetben) végig egymás közelében futva készülhetünk világversenyünkre, ami rohamosan közeleg.
Már túl vagyunk az utolsó válogatón, ami ezúttal nekem sikerült a legjobban, igaz Daninak az egyik edzésen kiment a bokája, és emiatt nem tudott igazán futni, ígyhát igazából csak Isti és Bogos Tomi volt ellenfél a válogatásban. Hát Daninak remélem mihamarabb rendbejön a bokája, és a VB-re visszatér a versenybe, hogy learathassa felkészülése gyümölcsét.
A technikai edzés témakörbe tartozik az a hosszú hétvége is, amit Pozsonyban töltöttem Mizur Jánoséknál, és az ő nagylelkűségének köszönhetően edzhettem a Pozsony környéki erdőkben, illetve indulhattam a Park World Tour kisérőversenyén. Erről is fogok majd később részletesen írni.
Azt hiszem ezek voltak a legfontosabb eseményei az elmúlt bő egy hónapnak. A részletes beszámolók hamarosan jönnek, addig meg nézzétek meg az edzéseket! (A Tipó, a Honvéd-Bakony és a PWT pozsonyi fordulója már fönt van!!)

Csaba