Hát nem így terveztem. Igazából ide annyit kéne írnom, hogy “No comment” de nem bírom, ki hogy ne írjak róla… A terep. Ligetesek, durva nyílt területek, és kis bozótcsoportok (számomra) kiolvashatatlan váltakozása, határozottan határozatlan jelleghatárok, és az erdőben sok giz-gaz amiben képtelen voltam arra haladni amerre akartam. Domborzat nincs. Néha utakat is láttam, futólag… Hát elindultam a rajtból.
Egyes pont, irányba. Kicsit balra mentem tőle, de megláttam. Megvan. A kettes közel van, csak jó irányba kell nézni és meglátom. Megláttam. Hármas pont. Egyenesen északnak. Hopp itt egy bokor, ezt kikerüljük, itt is egy, akkor ezt is, és itt egy ösvény. Á igen, ott is van a térképen. Ez jó lesz… Na ez eltűnt. Na mindegy, már félúton vagyok, csak tovább egyenesen. Át a bozótoson, valami tisztásszerű képződmény, bozót jobbra, bozót balra, itt egy út. Hopp kicsit túljöttem. Á, igen, ott vagyok a pont mögött az úton, és itt is van a jelleghatár. Bemegyek mellette visszafelé, megkerülöm, aztán, jobbra és ott a pont. De nincs ott. Akkor megint túljöttem, kicsit vissza. De sűrű ez az izé. Végre tisztás. Az úttal. Itt már voltam. Ott van valaki. Meg egy pont is. Az enyém. De mit keres itt az út? Na mindegy. Négyes, irányba. Át a bozóton. Ligetes. Hú mennyi lámpa van itt. Biztos az enyémet keresik. Már látom is a fényvisszaverőt. A többiek kicsit rossz helyen vannak. Na ötös. Balra ki az útra, aztán jobbra. El a benyúló tisztásig, aztán irányba. Tehát arra. Jöhetne már az út… Na végre, akkor jobbra. Jól van, jobbra itt a bozótos. Tisztás-tisztás-nincs. Hú, ez itt már az útkanyar. Na akkor innen irányba. Itt az árok is… Mekkora dzsuva van itt!… Hmm-hmm. A pont valami fekete egy KÚPON. Akkor csak fölfelé! Á! Ott is van. Hatos. Ki az útra. Aztán… Aztán… Aztán? Hát úgy arra. Bozót-tisztás-bozót-tisztás-bozót…pont. Na akkor út. OK. Hol is vagyunk… Ott a kis benyúló tisztás… De mi ez a sok domb, meg lyuk? Opp. Kicsit fölécsúsztam. Na akkor balra. Márha tudnék a bozóttól. Végre. Egy nagy tisztás. Jó, akkor át a bozótfolton. Másik nagy tisztás. Újabb bozótfolt. Itt van ez első vékony bozótcsík. Akkor a következőben… PONT. Ez nem az. Dehát!… Hmmm. Akkor talán arra… pont-pont-pont… Na jó ez így nem megy. Menjünk ki az útra. Ott is van. Távolságra nagyjából jó helyen voltam. Akkor lássuk csak hol lehetek. Balra ligetes, jobbra ligetes, az út tök egyenes. Sehol semmi támpont. Na ettől nem lettem okosabb. Ott mintha lenne valami fény. EMBEREK! SEGÍTSÉG! (persze csak magamban) Na ez eltűnt, és megint itt vagyok a Semmi közepén. Azért valamerre menjünk. Keressünk valami támpontot. Semmi… Még mindig semmi. Ott egy pont! És közeledik egy lámpa!!! Na most megtudom, hol vagyok!!! Hites Viktor! Hol? Ott? Hogy kerültem én ide??? Na mindegy, mostmár azért is odatalálok!!! Jó bozótcsík… erre mintha már jártam volna… bár itt minden egyforma. Ok. Át a bozóton. Tisztás. Na a következőben? Lécci!!! IGEN!!! Ott van! Na akkor végre a hetes. Sokkal szebb szám! Na irányba. Semmivel sem foglalkozunk! Sok lesz ez már… Az ott nem egy jelleghatár? A fene tudja. Talán kicsit jobbra(?)… Nem. Akkor vissza. Ott van. Áh. Így berakni a töltés mögé. Nemcsoda, hogy nem láttam. Nyolcas. Na szuper, már az eső is szemerkél. Át a bozótcsíkon. Ebben az erdőben lesz! Akkor be, és kicsit balra. Miért nem tudok balra menni? Átkozott bozót. Na balra!! Ez nem megy. Na legalább átértem a másik oldalra. Akkor föntről megkerüljük. Jó, itt indul be a belső tisztás. De miért válik ketté??? Hát talán az az erősebb ága. Jó ennek vége, akkor a másik volt az erősebb. Vissza. Ok, másik ág, pont. Mi a fene? Ez egész gyorsan ment. Na kilences. Jé, úton kell átmenni. Jó, itt az út, na ott be. Nicsak egy pont! Hihetetlen, nem hibáztam!!! Na vissza az útra. Egy jó kis útfutás. Egyre jobban esik… Be kéne rakni a térképet fóliába. Ezzel megvolnánk. Jó útelág, balra, bozót, jobbra, útvége, be az erdőbe. Na bele kéne esni egy árokba… Miért van itt ekkora bozót? És hol az árok? Ez árok? Nem, ez nem az. Ezt nem hiszem el! Már megint. Na ott egy árok. Árokkanyar. Akkor ez a másik. Vissza. Na ott a másik. Szikla? Na ott van. Végre. Jól van. Ki az útra! Jó, út. Nézzük melyik. Tájoló. Jól van, ez az enyém. Útelág? Hova értem ki, hogy ilyen messze van? Biztos nem vettem észre, ebben a hülye sötétben. Na pazar, mostmár darabos is az eső. Egy kis hó nem árt. Végülis szeretem a havat! Na ott válik ketté. Illetve háromba. Nekem a baloldali kell. Vége. Akkor talán mégis a másik. Ennek is vége. Kezdek mérges lenni! Á Hangosbemondó. Akkor arra! Ez is milyen borzasztó sűrű… Itt egy út. Ez meg mi? Ez lenne az utam? Na jó, akkor jobbra. A fene. Sok lesz ez már… Sárga turista jelzés. Miért nincsenek a turista jelzések jelölve a térképeken??? Ez biztos nem az én utam. Forduljunk meg. Jé, emberek! Hárman. Szentei Tomi. Szegény, neki már a lámpája sem világít… Megint emberek. Azok úton futnak. Na oda átvágunk. Jó megvan. N21-esek. Ott a tisztás!!! Balra. Pont. Na csak sikerült. Térképcsere. Nem! Nekem nincs! Nézzük csak meg mégegyszer azt a kódot! Jól van, jót fogtam. Szórakoznak itt velem. Tovább. Oda az emberekhez. Ott is a pont. Megfogtam hiba nélkül? Csak nem… Szuper. Tizenkettőből ötöt már jól fogtam. Na 13. Út, jelleghatár, jelleghatárkanyar. Jé ezt a jelleghatárt tudom követni. Na kanyar, ott be, éééés PONT. Há megy ez! 13/6 Akkor el a jelleghatáron amíg nem kanyarodik. Vicces. Jelleghatáron. Lát itt valaki olyat? Senki. ÁÚ!!! A térdem!!! Ki rakta ide ezeket az átkozott köveket??? Ezek egész nagyok. Miért nincsenek kivilágítva, hogy veszélyesek??? Vagy legalább a térképen… Mondjuk van ott valami… De ez nem, az! Na mindegy. Gyerünk tovább. Ez fáj…. És hol az a jelleghatár??? Sóhaj. Bokrok-bokrok-bokrok-bokrok-bokrok-bokrok. Legalább még a ligetesben vagyok… gondolom. Bár ki tudja. ÁÁ. Csak egy őz. Na most felment a pulzusom. Vajon ez már erdő vagy még mindig a ligetes… Hol a…??? Menjünk arra. Vagy arra. Valami szúr a cipőmben… Most mondjuk arra. Emberek. Lányok. Sokan. Miért csak én vagyok mindig egyedül? A többiek miért futnak mindig együtt? Hogy? Ott a határkaró lefelé az erdőben? Jó-jó. De melyik? Na ezek itt hagytak. Akkor arra amerre mondták. Jé! Egy út. A cél felé megy… Én is… Disq.