Megérkezett a tavasz, és vége az alapozásnak! Na jó, igazság szerint, amikor ezt a bejegyzést írom, éppen a tél van visszatérőben, és az elmúlt hónapokban nem végeztem olyan tevékenységet, amit alapozásnak lehetne nevezni… De akárhogy is, múlt héten már volt tavasz, én pedig versenyeztem! Bócsára látogattam el a DAR hosszútávúra, na nem mintha a Hosszútávú OB-ra készülnék, egyszerűen csak a borókás miatt, élvezetből. Tavaly méltatlan módon kimaradt nekem e csemege, idén pedig pechemre pont egy hosszútávút rendeztek itt Dénes Zoliék. :) Hát ez van, legalább jól kiélvezhetem majd a terepet – gondoltam. A februári edzésmennyiségemet figyelembe véve azt persze előre tudtam, hogy a vége felé már inkább lesz ez a futás nekem szenvedés, mintsem élvezet, a kérdés igazából csak a két komponens aránya volt. Hogy hol halok el.

Olvasd el ezt a bejegyzést

Vagy menjen edzőtáborozni a Mecsekbe! Ez utóbbit persze már csak én teszem hozzá a múlt pénteki híradások szalagcímeihez. De tény: hóhelyzet ide, vagy oda, rég edzőtáboroztam már ilyen jót, mint múlt hétvégén Orfűn a válogatottal. Persze eleve rég edzőtáboroztam már akárhogyan is. Az edzettségem továbbra is bőven hagy maga után kívánni valót, de az őszi formám már mutatta, hogy jó irányba indultam el tavaly, és azóta arra az alapra talán még sikerült is építenem valamennyit.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Szinte véletlen volt, hogy elmentem idén az Őszi Sparira. A normáltávú OB-val úgy gondoltam, hogy véget is ért idénre a szezonom, nem terveztem már versenyezni sem a Sparin, sem máshol. Így az év végére egész szépen összeszedtem magam, megvolt a sikerélmény, de el is fáradtam, úgy gondoltam, idénre elég volt ennyi. Aztán fél szemmel belekukkantva a Spari kiírásába feltűnt, hogy a célt olyan helyre adták meg, ami kívül esik az általam ismert korábbi térképek által lefedett területen, és e tény, mint igazi térkép-fanatikust, azonnal megfogott. Nem tehettem mást, neveznem kellett!

Olvasd el ezt a bejegyzést

Érdekes dolog történt velem a minap: dobogóra álltam a Normáltávú Bajnokságon! Mit ne mondjak, meglepett a dolog, ugyanis nem sok előjel mutatott ilyen végkifejlet felé. Először is, ugyebár két hete elhaltam a Cseh OB-n, ezt már mindenki olvashatta. Aztán mivel a cseheknél egy kicsit meg is fáztam, a következő hét nem sok edzést hozott, egészen konkrétan nullát. Ebből futottam a Főiskolás OB-n, úgy ahogy. Begyűjtöttem a számos távol maradóknak köszönhetően előre borítékolható második helyemet, de nem egy kirakatba való futással, és nem is mondanám, hogy túl simán. Erre jött aztán most az OB hétvége, először is szombaton a selejtezővel, ami valami rettenetesen rosszul esett. Már az első pontok után éreztem, hogy ez nem az én napom, szenvedtem, de nem haladtam. Hogy hogyan lett aztán mindezekből másnapra egy szinte már könnyen eső, és mégis egész tempós futás, azt nem tudom. Pedig nem lenne rossz rájönni!

Olvasd el ezt a bejegyzést

Sűrűn indul az őszi szezon, úgyhogy igyekszem nem agyon ragozni ezt a beszámolót, különben az életben nem érek a végére. Szóval az elmúlt hetekben volt Kalocsa kupa, meg Cseh OB, és hamarosan lesz Főiskolás OB, meg ONEB. A Kalocsa kupát majd’ két hónap versenymentesség előzte meg, hacsak a Bp. sprint bajnokságot nem számítjuk be, de sprint versenyeket nem számítunk be. A rövidtávú OB-ra el se mentem, mert ugye minek? (Zánkáról ráadásul amúgy is csak rémképeim maradtak meg egy kétezres évek eleji diákolimpiáról.) Na szóval, komolyabb versenyen nem voltam a Croatia Open óta, így a Kalocsa kupát amolyan felmérő futásnak fogtam fel az ilyen-olyan OB-s hétvégék előtt.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Amikor tavasszal nyári nyaralóverseny után kezdtem el nézelődni, először a szlovéniai OO Cup-ra gondoltam, mivel az elmúlt években sok jót hallottam róla, és a szlovéniai terepekben még soha nem csalódtam. Szlovénia egy remek kis ország, sok hegy, sok erdő, technikás terepek, kifogástalan térképek, egy kis tájfutó Mekka. Ha nem jártam volna korábban olyan országokban, mint Norvégia, meg Svájc, valószínűleg Szlovénia lenne a kedvenc országom. Így viszont nehéz eldöntenem. De ez most nem is fontos. A lényeg, hogy az OO Cup már a befutóban volt, amikor rátaláltam a Croatia Open honlapjára, és megláttam ezt a térképmintát:

Olvasd el ezt a bejegyzést

Most, amikor nekiülök megírni ezt a beszámolót a Főiskolás VB-ről, még csak a cím az, ami már fix pontként megvan a fejemben. „Jesszusom, ez mi volt?” Mets Marci első mondata volt e költői kérdés, miután befutott a hosszútávon, de nekem az egész hetemet is igen kifejezően jellemzi. A két egyéni számban nyújtott teljesítményeim közül nehezen tudom eldönteni, hogy melyik volt a kiábrándítóbb, és aztán az egészet megkoronáztam egy rossz pontfogással a váltóban. Még szerencse, hogy csak az eleve versenyen kívüliségre ítéltetett „B” váltónkat diszkóztam ki, de azért akkor is. Ilyen pocsék versenysorozatot, pláne világversenyen, én nem tudom mikor produkáltam utoljára. Kérdőjelek sorával állok a jelenség előtt.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Mind a két héttel ezelőtti éjszakai, mind a most hétvégi középtávú OB-n az 5. helyen végeztem. Úgy látszik, most ennyire vagyok hitelesítve. Viszont amíg az éjszakai lehetett volna jobb is – sokkal jobb is – addig a középtávú 5. helyemmel maximálisan elégedett vagyok. Vagyis azért mégse maximálisan, mivel úgy tűnik, hogy egy bizonyos Zsebe Isti újfent kezd sportot űzni abból, hogy ugyan minimális különbségekkel verjen meg, de azt stabilan. Volt már ilyen korábban is, úgy 10 évvel ezelőtt. Akkortájt is ezzel ment az idegeimre. Tiszta déjà vu!
Olvasd el ezt a bejegyzést

Igaz, csak a Főiskolás VB-re. Amikor tavaly elkezdtem járni a BGF-re, felmerült bennem kósza gondolatként, hogy esetleg majd meg kéne próbálom kijutni az idén Alicantéban megrendezendő versenyre, mivel a Főiskolás VB-ken való részvételnek az csak az egyik feltétele, hogy az ember valamilyen főiskolára/egyetemre járjon, emellett korhatára is van a dolognak, amelyből én jövőre már kicsúszok. Ez is motivált valamennyire, hogy tavasztól kezdődően összeszedjem a teljesen padlón lévő formám, és mostanra egy, ha nem is jó, de legalább elfogadható állapotba kerüljek,  hiszen ez most egy amolyan “most vagy soha” lehetőség a számomra.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Az előző bejegyzést azzal zártam, hogy nem számítok különösebben sikeres szereplésre a Tipo kupa fedőnév alatt futó hosszú hétvégi versenydömpingen, hiszen az elmúlt versenyek eredményei arra engedtek következtetni, hogy jelenleg gyors ugyan semmilyen körülmények közt sem vagyok, de egymást követő napokon aztán végképp nem. És aztán láss csodát, a péntek esti Szélrózsa éjszakai 3. helye után a Tipo kupa összetettjében is dobogós helyen végeztem! Mint ahogy alább majd olvasható lesz, azért nem volt ez sima ügy, és kifejezetten változatos versenyek után alakult ki a végeredmény, de azt had jegyezzem meg már itt, hogy az idei Tipo kupa mindettől függetlenül is egy igen kiváló rendezvény volt! Remek versenyközpont, változatos (és számomra új) terepek, jó térképek és pályák, és minden körítés is a helyén volt. Ha nem is csillagos, de azért simán ötös!
Olvasd el ezt a bejegyzést