Na jó, igazából nem is… Magyarázhatnám a bizonyítványt, hogy meleg volt, hogy ez volt idén az első versenyem, meg hogy még eleve is gyenge vagyok, de igazából a középtávú OB selejtezőjét – mindentől függetlenül – alaposan elrontottam. Nem minthogyha akkora nagy kár lett volna a döntőért, úgyse tudtam volna megváltani a világot, de azért bejutnom legalábbis illett volna.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Visszatértem! A blog íráshoz legalábbis mindenképpen. Az igazi visszatérésre még azért sajnos várni kell egy kicsit, de minden esetre mostmár edzek annyit, amiről érdemes írni. Még decemberben írtam, hogy idén Uppsala is be fog kapcsolódni egy több svéd várost is érintő egészséges életmódra nevelő és tájfutást népszerűsítő programba, melynek lényege, hogy az egész város és annak környező zöldterületei megrajzolásra kerülnek tájfutó jelkulccsal, aztán pedig ezt a giga térképet állandó pontokkal megtoldva kipostázzák a város minden háztartásába. A projekt neve Hitta ut, azaz “Találj ki”, vagy “Mozdulj ki”, és december óta már elkészült az uppsalai térkép első fázisa is.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Már majdnem úgy nézett ki, hogy idén ki fogom hagyni a Tiomilát, hiszen a téli sérülésem után a formám még közel sem versenyképes, de aztán szombat délelőtt egyszercsak megcsörrent a telefonom. A Jan Troeng volt az, aki amellett, hogy az egyik legjobb futónk, egyben a csapatösszeállításokért felelős teamben is benne van, és rögtön a tárgyra is tért: az első csapatban az egyik futónk megbetegedett, és ugyan azt már korábban megbeszéltük, hogy egyelőre még nem tervezek versenyezni, de ha el tudnék jönni, hogy meglegyenek teljes létszámmal a csapatok, akkor átszerveznék a dolgokat, és a hármas csapatban kaphatnék helyet. Ráérek? Hát ráértem. Gyorsan összepakoltam a futócuccomat, és mielőtt még felocsúdtam volna, már úton is voltam Finspång felé, hogy részt vegyek a sorozatban ötödik Tiomilámon.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Nos, aki a nagy csöndből, illetve az érdemi bejegyzések hiányából nem találta volna ki, annak elárulom, hogy sajnos valóban egész télen sérült voltam. A diagnózis sportsérv, vagy valami ahhoz hasonló volt (nem 100%-os biztonsággal), alhas/lágyék táji fájdalom, kiegyensúlyozottság illetve némi túlterhelés miatt. December közepén szedtem össze, és igazából azóta érdemben nem is futottam. Egy darabig sífutással igyekeztem karban tartani magam, mivel azzal nagyjából tünetmentes voltam, de aztán idővel, amikor már kezdett nagyon elhúzódni a dolog, és nem tűnt úgy, hogy a rehabilitációt a sífutás érdemben elősegítené, végül azzal is visszaálltam csak teljesen hobbi szintre (amikor épp olyan kedvem volt, kimentem). A teljes pihenő, úgy néz ki, végül meghozta a gyümölcsét, és a múlt héten megtettem első futólépéseimet, a botrányos izomláztól eltekintve, különösebb probléma nélkül. Ezekre az első lépésekre Dániában került sor, ahol edzőként/csapatvezetőként voltam jelen a nyári junior VB-re készülő fiataljaink mellett egy egyhetes edzőtáborban.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Itt Uppsalában még javában tombol a tél, tegnap is leesett vagy 20 centi friss hó, maga alá temetve a már eddig is elég sok mindent maga alá temető havat. Ma reggel a szép napsütésre ébredve az volt az első dolgunk ausztrál lakótársammal, hogy megnézzük, mi maradt meg a korábbi igen szövevényes sífutó nyomhálózatból. Ez eredmény: hát semmi. Persze nem is nagyon számítottunk másra. Elég volt kinézni az ablakon, hogy tudjuk, nemigen fogunk mi itt ma érdemben sífutni. Meg kell várni a nyomfektetést, vagy legalább, hogy mások kijárjanak nyomokat. Ettől függetlenül azért jól szórakoztunk! Pl. elkezdtem egy új sportot is űzni: a síugrást…

Olvasd el ezt a bejegyzést

Hova jutottam?! Két egymást követő bejegyzésben is Istivel kapcsolatban írok… Ez már a tényleg vég, nem igaz? De mentségemre szolgáljon, hogy ezúttal kifejezetten ő akarta. Már-már szinte felszólított rá, hogy írjak róla. Hát lehet ennek ellenállni? Ráadásul aktualitása is van a dolognak, hiszen én magam sajnos változatlanul sérült vagyok, így egyébként nem sok mindenről tudnék írni, Ő viszont visszavonult!

IGEN, JÓL OLVASTÁTOK: ZSEBE ISTI VISSZAVONULT!
Olvasd el ezt a bejegyzést

Sajnos az eredeti hógolyózós animáció már nem elérhető, de itt van helyette néhány kép, hogy aki lemaradt róla, az is el tudja képzelni, milyen is lehetett…
Olvasd el ezt a bejegyzést

Svédül Hitta ut, azaz nyersfordításban találj ki. Ez a neve annak a hivatalosan szabadidős és egészségmegőrző, de nem mellesleg egyben tájfutást is népszerűsítő programnak, amin a napokban fogok elkezdeni dolgozni. A program lényege, hogy a programba bekapcsolódó komplett város és az azt övező zöldterületek megrajzolásra kerülnek tájfutó jelkulccsal, az így kapott térképből pedig minden háztartás kap egy példánnyal. A térképen persze pontok is vannak, amelyeket a kimozduláshoz kedvet kapott emberek felkereshetnek, de a dolog hangsúlya sokkal inkább a kimozduláson van, mint maguknak a pontoknak a felkeresésén. Azok csak az eszközök, a tájfutó térkép pedig a körítés.
Olvasd el ezt a bejegyzést

Egyik kedves uppsalai tájfutótársam legyártott egy tájfot-O játékot arról a területről, ahol idén nyár közepéig én magam is laktam (azóta kemény 400 méterrel arrébb költöztem). Konkrétan az első képen látható mászókától balra látható erkélyek közül a legfelső emeleten lévő, a mászókától számított második volt a miénk.  :) A térkép méretaránya 1:1000-es, “mikrosprint”. Nagyításhoz katt a képre! Jó szórakozást! :)
Olvasd el ezt a bejegyzést

Akárcsak otthon, a héten itt Uppsalában is leesett az első hó. Csak itt kicsit több. :) Egy szó, mint száz, tegnap előkaptam a pincéből a léceimet, hogy leteszteljem, vajon emlékszem-e még a sífutás mozgásformájára. És a válasz: Igen! Ami azért is igen örömteli, mert az utóbbi hetekben egy kisebb sérüléssel bajlódtam, ami miatt a futóedzéseim ugyancsak korlátozottak voltak.
Olvasd el ezt a bejegyzést